Okolica
| Okolica | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Bosznia-Hercegovina |
| Entitás | Szerb Köztársaság |
| község | Prnjavor |
| Jogállás | falu |
| Körzethívószám | (+387) 51 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 852 fő (2013)[1] |
| Népsűrűség | 179,1 fő/km²[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 4,76 km² |
| Időzóna | Közép-európai (UTC+1) CEST (UTC+2) |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 51′ 17″, k. h. 17° 39′ 01″44.854700°N 17.650300°EKoordináták: é. sz. 44° 51′ 17″, k. h. 17° 39′ 01″44.854700°N 17.650300°E | |
 | |
Okolica (szerbül: Околица), település Bosznia-Hercegovinában, a Bosanska Krajina és a Bosanska Posavina közötti átmeneti területen, Prnjavor község területén, a Szerb Köztársaságban.
Fekvése
[szerkesztés]Bosznia-Hercegovina északi részén, Banja Lukától légvonalban 36, közúton 54 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 2, közúton 3 km-re délnyugatra fekvő dombvidéken, a Lišnja jobb partán, 143-216 méteres tengerszint feletti magasságban található.
Népessége
[szerkesztés]| Nemzetiségi csoport | Népesség 1991[3] |
Népesség 2013[3] |
|---|---|---|
| Szerb | 345 | 761 |
| Bosnyák | 12 | 3 |
| Horvát | 15 | 7 |
| Jugoszláv | 30 | 1 |
| Egyéb | 127 | 80 |
| Összesen | 529 | 852 |
Története
[szerkesztés]A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. A település akkor jött létre, amikor 1892-től az osztrák uralom, alá került Dél-Lengyelországból és Nyugat-Galíciából számos lengyel és ukrán család települt itt le. A jobbágyok helyzete Lengyelországban, különösen Krakkó környékén nagyon nehéz volt. Amikor az osztrák hatóságok felhívást küldtek, hogy ha a lengyelek Boszniába akarnak menni, ingyen földet kaphatnak, a lengyel jobbágyok küldöttségüket Boszniába küldték. Amikor a delegáció jó hírekkel tért vissza, egyre többen jelentkeztek, hogy Boszniába települnek. Galícia ugyancsak Ausztria fennhatósága alá tartozott, onnan görög katolikus ukránok (ruszinok) vándoroltak be Bosznia-Hercegovinába. Bár termőföldet ígértek nekik, a korábban beköltözött lakosok által elfoglalt termőföld híján az ukránok többnyire megművelhetetlen területekre települtek.[4]
A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Vrbaska banovina része lett, amelynek székhelye Banja Luka volt Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a lengyel lakosság visszatelepült Lengyelországba, míg az ukránok nagy része a Vajdaság és Szlavónia nagyobb településeire költözött. Okolicán 1948-ban még 624, 2013-ban már csak 53 ukrán élt. A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál a település Prnjavor község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20494
- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20494
- ↑ a b Popis 2013 u BiH – Prnjavor (bosnyák nyelven). statistika.ba. (Hozzáférés: 2025. március 3.)
- ↑ Kako je Prnjavor postao Mala Evropa. prnjavor.info . (Hozzáférés: 2025. március 29.)
További információk
[szerkesztés]
