Ojiradáj északi jüan kán

Ojiradáj északi jüan kán
Uralkodóház	Bordzsigin
Elhunyt	1425 Mongólia
Sablon Wikidata Segítség

Ojiradáj (? –‎ Mongólia, 1425) északi jüan kán 1415-től haláláig.

Élete

Az egyik változat szerint Ojiradáj kánt az ojrátok emelték trónra Mahamu vezetésével. Ő, miután kán lett, előde, Delbeg északi jüan kán fiának nevezte magát, valójában azonban trónbitorló volt. Egy másik változat szerint Ojiradájt Argutaj taidzsi állította előtérbe. Akárhogy is, uralkodása idején a Kína és az ojrátok elleni háborúkban továbbra is Argutaj maradt a meghatározó katonai vezető. Mellette pedig felemelkedett szövetségese és társuralkodója, Aday, aki a kelet-mongóliai horcsin (később halha törzsnéppé vált) katonai egységet vezette, amely a Nonni folyó mentén, a Hingantól keletre élt.

1422–1424 között Argutaj megtámadta Kína határait, ám a kínaiak ellentámadására vissza kellett vonulnia mélyen a sztyeppére. Azonban a Jongle császár által indított újabb sztyeppei hadjárat (1424–1425) sem hozott döntő eredményt. Argutajt végül legyőzte és megölte riválisa, Aday kán.

1422-ben Jongle császár harmadik hadjáratát indította Kelet-Mongólia ellen, hogy megbüntesse Argutaj taishit. A kínai sereg észak felé nyomult Kaipingen és Ingcsangen keresztül. Argutaj, aki a Koluan-tó mellett táborozott, elhagyta szekéroszlopát és visszavonult a sztyeppékre. Ekkor Jongle az urjanhajok (urjanhaiak) ellen fordult, akik Argutaj szövetségesei voltak, és teljes vereséget mért rájuk a Csü-le-he folyónál vívott csatában.

A következő, 1423-as évben Argutaj újabb rajtaütéseket szervezett a kínai határvidéken. Válaszul Jongle császár nagy sereggel mélyen benyomult Mongóliába, de nem tudta felkutatni Argutajt. Az év őszén Argutaj súlyos vereséget szenvedett az ojrátoktól. Miután Jongle értesült erről, visszavonult Pekingbe. 1424-ben Argutaj feldúlta Kína Datong és Kaiping tartományait, mire a császár újabb büntetőhadjáratot indított Mongóliába. Jongle eljutott a Dolonor folyóig, ahol megtudta, hogy Argutaj messze visszavonult a sztyeppére.

Az Erdeni-yin tobchi („Az égi kincsek krónikája”) szerint ebben az időben Esehu kán lépett trónra. Ugyanakkor a korábbi Altan Tobchi („Arany Krónika”) csak Ojiradáj kánt említi, ami összhangban áll a Timurida Birodalom perzsa forrásaival. A mongol történetírók szerint Esehu nem azonos Ojiradáj kánnal, hanem egy ojrát uralkodó volt, akit „Taiping” (kínai: 太平, jelentése: „Nagy béke”) néven ismertek.

Ojiradáj 10 éves uralkodás után 1425 táján halt meg. Utóda Adáj északi jüan kán lett.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Ойрадай-хан című orosz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• Покотилов Д. История восточных монголов в период династии Мин 1368—1634" на сайте «Руниверс» Архивная копия от 6 января 2014 на Wayback Machine.
• Сайт «Восточная литература». Монгольские источники о Даян-хане Архивная копия от 30 марта 2013 на Wayback Machine.
• Сайт «Удел Могултая» Архивная копия от 7 мая 2012 на Wayback Machine.

Kapcsolódó szócikkek

• Északi Jüan kánok listája