Oetl Antal
| Oetl Antal | |
 | |
| Született | 1837[1] Buda[1] |
| Elhunyt | 1910. november 13. (72-73 évesen)[1] Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert (B-378) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Oetl Antal témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Oetl Antal (Buda, 1837 – Budapest, 1910. november 13.) vasöntő, gyáros (vasöntöde- és gépgyáralapító).
Életpályája[szerkesztés]
A lakatosszakmával 14 éves korától ismerkedett meg. Miután felszabadult, hosszabb vándorutat tett külföldön. Útja utolsó állomásán, Párizsban sajátította el a vasöntést 1860-ban. Hazatérése után, 1862-ben Kőbányán állította fel az első vasöntő üzemét, bátyjával, Oetl Jánossal közösen. Vasöntőszakmájában úttörő munkát végzett, a vasöntést felvirágoztatta, kézműves műhelyét gyárvállalattá fejlesztette. Vállalkozásban lakatosmunkákkal, páncélszekrények készítésével, gépalkatrészek gyártásával foglalkozott. Mivel az Oetl-gyártelep egy része a Sugárút (a későbbi Andrássy út) építési területére esett, így a főváros megváltását elfogadva vállalkozásukat feloszlatták.[3]
_2.jpg)
Oetl Antal gyára[szerkesztés]
Oetl Antal egyedül folytatta vállalkozását: 1872-ben az Erzsébetvárosban, az István úton, felépítette vasöntödéjét és gépgyárát, majd 1907 –1908 között Kőbányára költözött. Itt főként víz- és gázcsöveket gyártott. vasmunkáival foglalkozott. Specialisátája lett a pálmaházaknak - nála készültek a Füvészkert pálma- és növényházai is). Cége Oetl Antal életének utolsó éveiben a cég már mintegy 400–500 munkást foglalkoztatott.
A gyár vasmunkái középületeken (válogatás)[szerkesztés]
Az Oetl gyár öntötte a Duna-parti rácsozatokat, továbbá számos budapesti középülethez szállított öntödei termékeket. Pl.
- Keleti pályaudvar,
- Gresham-palota,
- Vasudvar,
- Haris-bazár,
- Hold utcai csarnok,
- Pesti Magyar Kereskedelmi Bank
Emlékezete[szerkesztés]
Oetl Antal sírja a Fiumei úti temetőben található.
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Nemzeti sírkert
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967. (Hozzáférés: 2022. szeptember 13.)
- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. július 10.)
- ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/