Oddiyana
| A sorozat témája Buddhizmus |
|---|
 |
|
|
|
Körvonalakban |
Udiana[1], más néven Uḍḍiyāna, Uḍḍāyāna, Udyāna vagy Oḍḍiyāna,[a] a kora középkori Indiában található kis régió volt, amelynek fontos szerepet tulajdonítanak a vadzsrajána buddhizmus fejlődésében és elterjedésében.[3][4][5] A tibeti buddhista hagyományok beyulként, vagyis rejtett szent helyként tekintenek rá (tibeti: སྦས་ཡུལ, Wylie: sbas-yul). A beyul olyan legendás hely, amely a hétköznapi emberek számára rejtett vagy nehezen hozzáférhető. Padmaszambhava, a 8. századi buddhista mester, aki meghatározó szerepet játszott a buddhizmus Tibetbe való bevezetésében, a hagyomány szerint Udianában született.[6] Garab Dordzse, a dzogcsen hagyomány korai mestere, szintén ehhez a régióhoz kapcsolódik.
A régió a saiva hinduizmus, vagyis a Sivához kapcsolódó hindu hagyományok gyakorlásának is fontos helyszíne volt. A saiva tantra Mahártha, más néven Krama Kálíkula, vonalának szülőföldjeként tartják számon. Az első Mahártha-sziddháról, Dzsnyánanétra Nátháról azt tartják, hogy ebben az országban érte el a felébredést és itt tanított.[7] A régiót a hagyomány a „dákiník paradicsomaként” is említi.[8]
Feltételezett helyszínei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Szvát
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Számos nyugati kutató Udianát a mai Pakisztán Hajber-Pahtunhva tartományában található Szvát-völggyel azonosította. Laurence Waddell, Sylvain Lévi, Giuseppe Tucci és Prabodh Chandra Bagchi szerint a tibeti Urgjen és a kínai Wutch'ang név Uddijánának felel meg, amelyet a mai Szvát-völggyel azonosítottak.[3] Alexis Sanderson újra megvizsgálta a helymeghatározás kérdését, figyelembe véve azokat a különböző, egymástól távol eső területeket, amelyeket különböző időpontokban és különböző források Udianával azonosítottak.[4][5] A régi szövegforrások gondos vizsgálata alapján arra a következtetésre jutott, hogy Udiana Kasmír közelében helyezkedett el, és a mai Szvátot fogadta el a történeti Udiana valószínű központjaként.[3][4][5]
Az Udyāna név szanszkritul „kertet” vagy „gyümölcsöskertet” jelent. A régió helyét olykor Pesavartól északra, a Szvát folyó mentén adják meg; Fakszien idejében az ókori Észak-India legtávolabbi részének tartották.[9]
A 8. századi koreai szerzetes, Hje Csho a Feljegyzés az öt indiai területre tett utazásról című művében szintén említi a vidéket. Beszámolója szerint Gandhára meglátogatása után közvetlenül észak felé ment, belépett a hegyek közé, majd háromnapos utazás után megérkezett Udyanába. A helyet helyben Oddijánának nevezték, és hegyvidéki buddhista régióként írta le. Udyanából tizenöt napig utazott északkelet felé, majd elérte Csitralt. Fakszien szerint Udyana lakóinak étele és ruházata hasonló volt az Indo-Gangeszi-síkság lakóiéhoz.[9]
A források szerint a területen mintegy 500 vihára működött a Sthavira Nikāya számára, ahol a vándorló szerzetesek három napra szállást és ételt kaptak. A hagyomány szerint volt itt egy Buddha-lábnyom, egy szikla, amelyen Buddha megszárította a ruháit, valamint egy hely, ahol megtérített egy nágát. Egyes források szerint a Sthavira nikájából eredő két iskola, a Dharmaguptaka és a Kásjapíja, ezen a területen jött létre.[10] Mindkét iskola korai mahájána jellegű tanításokat is hordozott.[11]
A 6–8. századra keltezett gardezi Ganésa-felirat Oddijána türk sahi királyának, Khingalának állít emléket.[12]
Egyes kutatók szerint a későbbi hindu sahi uralkodók az Uḍi/Oḍi néphez, vagyis Udiana lakóihoz kapcsolhatók. E nép uralkodói már a Kusán Birodalom idején, az i. sz. 3. században is ismertek voltak, az Uḍi/Oḍi népnév pedig egyes értelmezések szerint már az i. e. 4. századból is adatolható.[13][14]
Odisha
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Egy másik elmélet Udiana helyét a mai indiai Odisha államban keresi.[15][6] Az elmélet támogatói irodalmi, régészeti és ikonográfiai bizonyítékokra hivatkoznak. Szerintük az Oḍḍiyāna név a dravida Oṭṭiyan alakból eredhet, amely Oḍra, vagyis Odisha őslakosára vagy helyi lakójára utal. Más értelmezés szerint a telugu Oṭṭiyam szóból származhat, amely szintén Oḍra jelentésű. Az Oḍḍiyāna emellett az Udyāna („kert”) középind alakjának is tekinthető; Hszüan-cang ezen a néven ismerte az Odisha körüli vidéket.[16]
Udiana azonosításának kérdése összefügg Indrabhúti személyének azonosításával is. Thomas E. Donaldson összefoglalása szerint P. C. Bagchi két külön névcsoportot különböztetett meg a tibeti forrásokban. Az elsőbe az O-rgyān, U-rgyān és O-ḍi-yā-na alakokat sorolta, amelyeket Indrabhūtihoz, illetve Uḍḍiyānához kapcsolt. A másodikba az O-ḍi-vi-śā alakot helyezte, amely szerinte Oḍi, Oḍiviśa, illetve Uḍra, vagyis Odisha nevével függ össze, és nem kapcsolódik Indrabhūtihoz.
N. K. Sahu ezzel szemben úgy érvelt, hogy a buddhista tantra irodalmában ezeket a névcsoportokat ritkán különböztetik meg következetesen. Sahu szerint az Oḍa, Oḍra, Uḍra, Oḍiviśa és Oḍiyāna alakokat gyakran Uḍḍiyāna változataiként használták. Érvelése szerint a Sādhanamālā szövegében Uḍḍiyāna Oḍrayāna alakban is előfordul, míg a Kālikā Purāṇa Uḍḍiyāna vagy Oḍra alakban említi. Sahu továbbá azt is felvetette, hogy Indrabhūti inkább Odisha, mintsem a Szvát-völgy királya lehetett. A Caturāsiti-siddha-pravṛtti például Oḍiviśa királyaként említi, Cordier Bṣtān-ḥgyur-katalógusa pedig szintén Odisha felé mutató adatokat tartalmaz. Sahu egyik további érve, hogy Indrabhūti Jñānasiddhi című műve Dzsagannáthához intézett invokációval kezdődik; Dzsagannátha különösen szorosan kapcsolódik Odishához.[17]
Az Odisha-azonosítás mellett további érvek is születtek.[3] Ezt az azonosítást azonban több kutató valószínűtlennek tartja. Ellenvetésként említik, hogy a kínai források Odishát Wu-T'u, Ota vagy Wu-cha néven említik, míg a tibeti forrásokban Odisha neve Odivisa; ezek az alakok eltérnek az Urgyan és Wu-chang nevektől.[3] További ellenérv, hogy Odisha csak az i. sz. 7. század után vált a tantrikus buddhizmus jelentős központjává, míg a Szvát-völgy már jóval 700 előtt is fontos szerepet játszott a tantrikus buddhizmus történetében.[3]
Az ókori indiai irodalomban gyakran említik az indiai világ északnyugati határvidékeit, különösen Uddijánát, Gandhárát, Kapiszát és Tusárát.[3] Egy kusán felirat egy Dzsívaka Odijanaka nevű szerzetest említ; ezt a kutatás az Uddijánára vonatkozó legkorábbi epigráfiai hivatkozások egyikeként tartja számon.[3] Ezt az adatot rendszerint nem Odishával vagy Odivisával azonosítják. Az a vihára, amelynek Dzsívaka Odijanaka egy oszlopot adományozott, Huviska uralkodásához kapcsolódott, és északnyugaton helyezkedett el.[3] Hszüan-cang északnyugati útvonalon lépett be Indiába, életrajzírója pedig Udyāna fővárosát szintén északnyugatra helyezi.[3] Fakszien, aki ugyancsak ezen az átjárón keresztül érkezett, azt írja, hogy Udyāna északon, a Szvát folyó mentén feküdt.[3]
Megjegyzések
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Loewenthal, the Rew. I. (1864). "On the Antiquities of the Peshawar District". Journal of the Asiatic Society of Bengal (angol nyelven). XXXII (I of 1863). C.B. Lewis, Beptist Mission Press, Calcutta: 17.
- ↑ Monier-Williams, Monier (1899). "Sanskrit-English Dictionary". Clarendon Press. 191. o.
उद्यान/ उद्-यान n. N. of a country in the north of India.
- 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 Joshi, Lal Mani (1977). Studies in the Buddhistic Culture of India During the 7th and 8th Centuries A.D. (angol nyelven). Motilal Banarsidass Publ. 258–259. o. ISBN 978-81-208-0281-0.
- 1 2 3 ‘Uḍḍiyāna and Kashmir’, pp. 265–269, ‘The Śaiva Exegesis of Kashmir’, in Mélanges tantriques à la mémoire d’Hélène Brunner. Tantric Studies in Memory of Hélène Brunner, Collection Indologie 106, EFEO, Institut français de Pondichéry (IFP), szerk. Dominic Goodall és André Padoux, 2007.
- 1 2 3 Wedemeyer, Christian K. (2014. május 6.). Making Sense of Tantric Buddhism: History, Semiology, and Transgression in the Indian Traditions (angol nyelven). Columbia University Press. 229. o. ISBN 978-0-231-16241-8.
- 1 2 Keown, Damien (2003). A Dictionary of Buddhism (1 ed.). Oxford: Oxford University Press. 203, 208. o. ISBN 9780198605607. Hozzáférés: 2016. február 11..
- ↑ Wallis, Christopher D. (2013). Tantra Illuminated: The Philosophy, History, and Practice of a Timeless Tradition. pp. 211–282. Mattamayura Press.
- ↑ Shah, Bipin. "Ancient Uddayana-the land of Buddha at Rajgriha, prior to establishment of Patliputra in Ganges Doab". ResearchGate. Hozzáférés: 2021. február 3..
- 1 2 Polo, Marco; Yule, Sir Henry; Cordier, Henri (1993). The Travels of Marco Polo: The Complete Yule-Cordier Edition : Including the Unabridged Third Edition (1903) of Henry Yule's Annotated Translation, as Revised by Henri Cordier, Together with Cordier's Later Volume of Notes and Addenda (1920) (angol nyelven). Courier Corporation. 164. o. ISBN 9780486275864.
- ↑ Cousins, LS (2001). "On the Vibhajjavadins. The Mahimsasaka, Dhammaguttaka, Kassapiya, and Tambapannia Branches of the Ancient Theriyas" (PDF). Buddhist Studies Review. 18: 131–182. doi:10.1558/bsrv.v18i2.14449. S2CID 247897486.
- ↑ Williams, Paul (2008). Mahayana Buddhism: The Doctrinal Foundations, 2nd Edition. New York, NY: Routledge. 1–44. o. ISBN 978-0415356534.
- ↑ From Persepolis to the Punjab: Exploring Ancient Iran, Afghanistan and Pakistan, Elizabeth Errington, Vesta Sarkhosh Curtis, British Museum Press, 2007, p. 96
- ↑ Rahman, Abdul (2002). "New Light on the Khingal, Turk and the Hindu Sahis" (PDF). Ancient Pakistan. XV: 37–42.
The Hindu Śāhis were therefore neither Bhattis, or Janjuas, nor Brahmans. They were simply Uḍis/Oḍis. It can now be seen that the term Hindu Śāhi is a misnomer and, based as it is merely upon religious discrimination, should be discarded and forgotten. The correct name is Uḍi or Oḍi Śāhi dynasty.
- ↑ Meister, Michael W. (2005). "The Problem of Platform Extensions at Kafirkot North" (PDF). Ancient Pakistan. XVI: 41–48.
Rehman (2002: 41) makes a good case for calling the Hindu Śāhis by a more accurate name, "Uḍi Śāhis".
- ↑ Joshi, Lal Mani (1977). Studies in the Buddhistic Culture of India During the 7th and 8th Centuries A.D. (angol nyelven). Motilal Banarsidass Publ. 258. o. ISBN 978-81-208-0281-0.
One writer has recently made a renewed attempt to identify Uḍḍiyāna with Orissa which he regards as the "cradle of Tāntrika Buddhism". But this is improbable; the Chinese sources refer to Orissa as Wu-T'u or Ota or Wu-Cha, while the Tibetans refer to Orissa as Oḍivisa which must be different from Urgyan or Wu-Chang. Moreover, Orissa became a centre of Tāntrika Buddhism after the 7th century A.D.
- ↑ Pradhan, Biswajit (2003). "Rise and Growth of Siddha Cult in Orissa". Proceedings of the Indian History Congress. 64: 269–276. JSTOR 44145469.
- ↑ Donaldson, Thomas E. (2001). 'Iconography of the Buddhist Sculpture of Orissa: Text', Volume 1 of Iconography of the Buddhist Sculpture of Orissa, Indira Gandhi National Centre for the Arts. Abhinav Publications. ISBN 81-7017-375-2, ISBN 978-81-7017-375-5 Source: (accessed: Tuesday February 2, 2010), p.11
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Ez a szócikk részben vagy egészben az Uddiyana című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.