Odaenathus
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Septimius Odaenathus | |
 | |
| Palmürai király | |
| Uralkodási ideje | |
| 260 – 267 | |
| Örököse | Septimius Herodianus |
| Elődje | önmaga |
| Utódja | Vaballathus (régens: Zénobia) |
| Palmürai Ras (fejedelem) | |
| Uralkodási ideje | |
| 240 – 260 | |
| Elődje | - |
| Utódja | önmaga |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 220-as évek Palmüra |
| Elhunyt | 267[1][2] Hérakleia Pontiké |
| Édesapja | sheikh Hairan |
| Házastársa | Zénobia palmürai királynő |
| Gyermekei |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Septimius Odaenathus témájú médiaállományokat. | |
Septimius Odaenathus, avagy Odenathus (200. – 267), Palmürai királyság alapítója és első királya. Palmürai arisztokrata család sarjaként, Severus dinasztia idején kapott római állampolgárságot.
Pályafutása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Miután Valerianus római császár vesztett az emesszai ütközetben Shapur (magyarul: I. Dárajavaus) által vezetett Szászánida Birodalom hadseregétől és fogságába került, Odaenathus a Róma birodalomhoz hűséges maradt. Ugyanakkor, magát királlyá kiáltva ki, kiűzte a perzsa csapatokat a római birodalom területéről. Történészek a nevéhez fűzik Mezopotámia és a mai Örményország területeinek visszafoglalását.[3]
Odaenathus és fia, Herodes, 267-ben esetek merénylet áldozatául, miközben a király a római területre betörő gótok elleni hadjáratot tervezte. Halála után felesége, Zénobia követte a trónon, aki a Palmürai királyságot függetlenítette a birodalomtól.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Brockhaus Enzyklopädie". Brockhaus (német nyelven). F.A. Brockhaus. Hozzáférés: 2017. október 9.
- ↑ "Store norske leksikon". Great Norwegian Encyclopedia (norvég (bokmål) nyelven).
- ↑ Septimius Odaenathus prince of Palmyra
Irodalom
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Thorsten Fleck: Das Sonderreich von Palmyra. Seine Geschichte im Spiegel der römischen Münzprägung. In: Geldgeschichtliche Nachrichten. Heft 199, 2000, ISSN 0435-1835, 245–252. oldal
- Udo Hartmann: Das palmyrenische Teilreich (= Oriens et Occidens. 2. kötet). Steiner, Stuttgart 2001, ISBN 3-515-07800-2 (egyúttal: Berlin, Freie Universität, disszertáció, 1999/2000)
- Ted Kaizer: The religious Life of Palmyra. A Study of the social Patterns of Worship in the Roman Period (= Oriens et Occidens. 4. kötet). Steiner, Stuttgart 2002, ISBN 3-515-08027-9 (egyúttal: Oxford, Universität, Dissertation, 2000)
- David Potter: Palmyra and Rome: Odaenathus' Titulature and the Use of the Imperium Maius. In: Zeitschrift für Papyrologie und Epigraphik. 113. kötet, 1996, 271–285. oldal, online (PDF; 123 kB). (angolul)
- Michael Sommer: Der Löwe von Tadmor. Palmyra und der unwahrscheinliche Aufstieg des Septimius Odaenathus. In: Historische Zeitschrift. 287. kötet, 2. sz., 2008, 281–318. oldal, DOI: 10.1524/hzhz.2008.0043
- Michael Sommer: Roms orientalische Steppengrenze. Palmyra – Edessa – Dura-Europos – Hatra. Eine Kulturgeschichte von Pompeius bis Diocletian (= Oriens et Occidens. 9. kötet). Steiner, Stuttgart 2005, ISBN 3-515-08724-9
