Obersovszky Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Obersovszky Gyula
Obersovszky Gyula emléktáblája egykori lakhelyén, a Keszkenő utca 35. szám alatt
Obersovszky Gyula emléktáblája egykori lakhelyén, a Keszkenő utca 35. szám alatt
Élete
Született 1927. január 1.
Pécs
Elhunyt 2001. március 15. (74 évesen)
Budapest
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Obersovszky Gyula témájú médiaállományokat.

Obersovszky Gyula [írói név: Oby Gyula] (Pécs, 1927. január 1.Budapest, 2001. március 15.) költő, író, újságíró.

Élete[szerkesztés]

1927-ben született Pécsett lengyel eredetű családban. Felesége Kecskeméti Maria. Gyerekei: Gyula, Éva és Kata. A gimnáziumot nem fejezte be, mivel taníttatására nem volt pénz, így 15 évesen (1942) jegyzőgyakornokként dolgozni kezdett Ibrányban, később Püspökladányban. 1944-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba. 1945-ben a helyi földosztó bizottság elnökének az adminisztrátora lett. 1945-1949 között a Színművészeti Főiskola hallgatója. 1946-tól Népi Kollégiumok Országos Szövetségének munkatársa, a Szabó Dezső Népi Kollégium és a Horváth Árpád Színészkollégium alapítója. 1949-ben Debrecenbe költözött és a Dongó című hetilap művészeti rovatvezetője, a Dongó Színpad alapítója. 1950-ben a Hajdú Megyei Néplap rovatvezetője és a megye népművelési vezetőhelyettese. Megalakította a Sztanyiszlavszkij Munkásstúdiót, amiért megkapta a Szocialista Kultúráért kitüntetést. Részt vett az Építők című lap és az Írószövetség Hajdú-Bihar megyei csoportjának a létrehozásában. 1954-től a Magyar Újságírók Országos Szövetsége kulturális szakosztályának vezetőségi tagja.

1954-ben minden állásából elbocsátották és kizárták a pártból. Budapestre költözött, és a Népművészeti Intézet megbízásából színházi tanfolyamokat szervezett. 1956 nyarán rovatvezetőként dolgozott a Hétfői Hírek című lapnál. 1956. október 23-án részt vett a Magyar Rádió ostromában, másnap megalapította az Igazság című lapot, melynek szerkesztője volt. 1956. november 4-e után Élünk címmel indított illegális újságot. Részt vett az 1956. november 23-ai "néma"- és az 1956. december 4-ei nőtüntetés megszervezésében. 1956 december elején letartóztatták. 1957 júniusában 1. fokon izgatás vádjával 4 év szabadságvesztésre ítélték. Az ügyész súlyosbításért fellebbezett, a Legfelsőbb Bíróság 1957. június 24-én az államrend ellen irányuló szervezkedés vádjával halálra ítélte. Nemzetközi tiltakozás indult meg az ítélet meghozatala után, végül 1957 nyarán a Legfőbb Ügyészség törvényességi óvást emelt, az ítéletet felfüggesztették, és új eljárásban életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1963-ban közkegyelemmel szabadult. 1967-1989 között a Sportfogadás című lap szerkesztője. Irodalmi alkotásait Oby Gyula álnéven jelentette meg. Csupán a rendszerváltás után publikálhatott szabadon. A Történelmi Igazságtétel Bizottság alapító tagja. 1991-ben az újrainduló Igazság, majd az Élünk szerkesztője valamint a Vagyok című folyóirat vezetője.

Unokaöccse Obersovszky Péter újságíró.[1]

Díjai[szerkesztés]

Obersovszky Gyula sírja Budapesten. Kerepesi temető: 21.

Művei[szerkesztés]

  • Ha lennél
  • Zenés örökkévalóság (1971)
  • Azt megírni nem lehet (1981)
  • A kikericsek mind kinyíltak (1987)
  • Piros levelek (1989)
  • Piros egér - Piros madár (1990)
  • Levelem X-hez (1991)
  • Terek (1991)
  • Jövök a tisztességből, megyek az árvaságba (1991)
  • Levelek a szerelmek tárgyköréből (1993)
  • Egy mondat a tengerről (1993)
  • Piros történetek a vörös pokolból (1994)
  • Prelűd halál után (1995)
  • Fekete levelek; Belvárosi, Bp., 1997
  • Piros levelek. Három kurzus három belügyminiszterének; Codex Print, Bp., 1998
  • Prelűd halál után 1-4.; Szabad Tér, Bp., 1998-2000
  • Piros kalitka; Codex Print, Bp., 1999
  • Tíz éve; Codex Print, Bp., 1999
  • Tóth Ilona, a magyar Jeanne d'Arc; Codex Print, Bp., 1999

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Agyagási, Edit: A bulváron át megyek a közönségemhez. Népszabadság, 2005. március 2. (Hozzáférés: 2012. december 13.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]