Ob-öböl
| Ob-öböl (Обская губа) | |
| Országok |  Oroszország |
| Hely | Kara-tenger, Jamali Nyenyecföld |
| Hosszúság | 750 km |
| Szélesség | 30–75 km |
| Felszíni terület | 55 500 km2 |
| Átlagos mélység | 10–12 m |
| Elhelyezkedése | |
.jpg)
 Ob-öböl
Pozíció Oroszország térképén
| |
 é. sz. 68° 50′, k. h. 73° 30′Koordináták: é. sz. 68° 50′, k. h. 73° 30′ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ob-öböl témájú médiaállományokat. | |
Az Ob-öböl (oroszul Обская губа [Obszkaja guba]) viszonylag sekély öböl Oroszország ázsiai részén, a Kara-tenger egyik nagy öble, az Ob deltájának északi folytatása.
Földrajz[szerkesztés]
A Nyugat-szibériai-alföld északi részén található. Hossza 750 km, szélessége 30–75 km, területe 55 500 km², évi közepes vízhozama a Kara-tengernél 530 m³/s.[1] Régebbi adatok szerint hossza 800 km, szélessége 30–90 km.[2]
Az Ob deltájának vidékén halad át az északi sarkkör, az Ob-öböl csaknem teljes egészében attól északra terül el. Nyugaton végig a Jamal-félsziget, keleten északi részét a Gidai-félsziget, déli részét a Taz-félsziget határolja. A két utóbbi között nyílik legnagyobb öble, a Taz-öböl. A két öblöt gyakran egyetlen vízrendszerként ismertetik.
Az árapály jelensége az öbölben is jelentkezik, a dagály magassága kb. 0,7 m. A víz szintjét a térségben uralkodó heves szelek is jelentősen befolyásolják, akár 2 m-re is megemelik.
Az arktikus éghajlat miatt az öblöt az év legnagyobb részében jég borítja, a jégmentes időszak 90 napnál kevesebb. A jég egész télen folyamatosan hízik, vastagsága a tél végén délen a két métert is eléri, a középső részeken 170–185 cm, északon 140–160 cm. Északon, a tenger közelében a jégtakaró általában nem folytonos.
Gazdaság[szerkesztés]
.jpg)
Az Ob- és a Taz-öböl az egyik legfontosabb táplálkozási és telelőhely a félanadrom vándorhalak számára, és a Kara-tengeri iparszerű halászat is e két öböl területére koncentrálódik. A halgazdaság szempontjából értékesnek számító halfajok az Ob-öbölben: fehér lazac (Stenodus leucichthys), Coregonus nasus, Coregonus muksun, peled-maréna, szibériai maréna, sarkvidéki omul (Coregonus autumnalis), menyhal, sáfrányhal (Eleginus nawaga), szibériai tok, négyszarvú skorpióhal (utóbbi csak északon), stb.[3]
A partok mentén kevés az állandó település. Néhány közülük nem mérete és lélekszáma, hanem a gazdaság szempontjából jelentős:
- a nyugati part déli részén: Jamburg, mely a híres jamburgi gázmező kiaknázásának bázisaként jött létre 1980 körül
- a keleti parton:
- északon: Szabetta, a Novatek cégóriás földgáz-cseppfolyósító üzeme, első részlegét 2017 végén adták át; tengeri kikötő a cseppfolyósított földgáz (LNG) elszállítására; közelében nemzetközi repülőtér
- a középső részen: Kamennij Misz (jelentése 'Kő-fok') falu, partjánál 2016 óta üzemel a Gazprom egyik leányvállalatának „Vorota Arktyiki” ('az Arktisz kapuja') elnevezésű olajterminálja, mellyel a lelőhelyről csővezetéken érkező olajat töltik át tartályhajókba (tankerekbe)
- az előzőtől délre: Novij Port (jelentése 'új kikötő') falu, a halipar (halászat és halfeldolgozás) központja; a településről nevezték el a félsziget belsejében húzódó szénhidrogénmezőt, melynek kitermelése a 2010-es évek közepén kezdődött (Новопортовское месторождение).
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ P.A. Popov i. m. (fen.nsu.ru, 2012; hozzáférés: 2021-01-16)
- ↑ Bolsaja szovjetszkaja enciklopegyija (1970–1977)
- ↑ V.A. Ulcsenko et al.: Рыбные ресурсы и их использование в эстуариях морей Карское и Лаптевых Archiválva 2021. január 22-i dátummal a Wayback Machine-ben (krasfish.krsn.ru, 2016; hozzáférés: 2021-01-16)
Források[szerkesztés]
- Bolsaja szovjetszkaja enciklopegyija, 3. kiadás (orosz nyelven) (1970–1977)
- P. A. Popov: Адаптация гидробионтов… (fen.nsu.ru, 1.2.1 fejezet, Novoszibirszk, 2012; hozzáférés: 2021-01-16)
