OT–34
| OT–34 | |
 | |
| Háborús emlékműként kiállított OT–34 harckocsi Szimferopolban | |
| Típus | lángszórós harckocsi |
| Fejlesztő ország |  Szovjetunió |
| Harctéri alkalmazás | |
| Alkalmazó országok | Szovjetunió |
| Szolgálatban | 1942-től |
| Gyártási időszak | 1941–1945 |
| Gyártási darabszám | 1170 |
| Háborús részvétel | második világháború |
| Általános tulajdonságok | |
| Személyzet | 3 fő |
| Hosszúság | 5,964[1] m |
| Szélesség | 3,0 m |
| Magasság | 2,405 m |
 A Wikimédia Commons tartalmaz OT–34 témájú médiaállományokat. | |
Az OT–34 (oroszul: ОТ — огнемётный танк, magyar átírásban: ognyemjotnij tank, magyarul: lángszórós harckocsi) szovjet második világháborús lángszórós harckocsi, amely a T–34-es harckocsin alapult. A harckocsi fő fegyverzetének változatlanul hagyása mellett a lángszórót a homlokpáncélban lévő géppuska helyére építették be. Kezdetben a benzinnel üzemelő ATO–41, majd később az ATO–42 lángszórókat alkalmazták. 1941–1945 között gyártották. 1944-től a T–43–85-ös változat alapjain készült.
Története[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A páncéltest hossza, ágyú nélkül.
Források[szerkesztés]
- A. N. Ardasev, Sz. L. Fedoszejev: Ognyemjotnij tanki vtoroj mirovoj vojni, Bronyekollekcija, 2005/2, pp. 19–21.
További információk[szerkesztés]
A Wikimédia Commons tartalmaz OT–34 témájú médiaállományokat.