Nátrium-oxid
| Nátrium-oxid | |
 nátrium-oxid | |
 nátrium-oxid | |
| IUPAC-név | nátrium-oxid |
| Más nevek | dinátrium-oxid |
| Kémiai azonosítók | |
|---|---|
| CAS-szám | 1313-59-3 |
| PubChem | 73971 |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | Na2O |
| Moláris tömeg | 61,9789 g/mol (0,061 9789 kg/mol) |
| Megjelenés | fehér színű szilárd anyag |
| Sűrűség | 2270 kg/m³ (2,27 g/cm³) |
| Olvadáspont | 1132°C |
| Forráspont | 1950 °C bomlik |
| Oldhatóság (vízben) | hevesen reagál, NaOH keletkezik |
| Kristályszerkezet | |
| Kristályszerkezet | antifluorit (lapon centrált köbös), cF12 |
| Tércsoport | Fm3m, No. 225 |
| Koordinációs geometria |
tetraéderes (Na+); köbös (O2−) |
| Termokémia | |
| Std. képződési entalpia ΔfH |
−414,2 kJ/mol |
| Standard moláris entrópia S |
75,1 J mol−1 K−1 |
| Veszélyek | |
| MSDS | ICSC 1653 |
| EU osztályozás | Maró (C)[1] |
| EU Index | nincs listázva |
| Főbb veszélyek | Korrozív, vízzel hevesen reagál |
| R mondatok | R14, R34[1] |
| S mondatok | S8, S26, S30, S36/37/39, S45[1] |
| Lobbanáspont | Nem gyúlékony |
| Rokon vegyületek | |
| Azonos kation | nátrium-szulfid nátrium-szelenid nátrium-tellurid |
| Azonos anion | lítium-oxid kálium-oxid rubídium-oxid cézium-oxid |
| Rokon nátrium-oxidok | nátrium-peroxid nátrium-szuperoxid |
| Rokon vegyületek | nátrium-hidroxid |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |
A nátrium-oxid szervetlen vegyület, képlete Na2O. Kerámiákban és üvegekben használják fel. Vízzel reagálva nátrium-hidroxid keletkezik belőle:
- Na2O + H2O → 2 NaOH
Az M2O alkálifém-oxidok (M = Li, Na, K, Rb) antifluorit rácsban kristályosodnak, melyben az anionok és kationok helye a CaF2 rácsban találhatóhoz képest fel van cserélve, a nátriumionokat tetraéderesen 4 oxid anion veszi körül, míg az oxidionokhoz kocka alakban 8 nátriumion koordinálódik.[2][3]
Felhasználása[szerkesztés]
Üveggyártás[szerkesztés]
A nátrium-oxid – bár nem Na2O formában teszik beléjük, és nem is különálló nátrium-oxid komponensként van bennük jelen – az üvegek fontos komponense, jellemzően mintegy 15% mennyiségben. További összetevő a szilícium-dioxid (kb. 70%) és kalcium-oxid (kb. 9%). A szóda folyósítószer, a szilícium-dioxid olvadáspontját csökkenti. A közönséges üveg (nátronüveg) olvadáspontja alacsonyabb, mechanikai tulajdonságai pedig – valamivel jobb elaszticitása következtében – kedvezőbbek a szilícium-dioxidénál. Ezeket a változásokat a szilícium-dioxid és nátrium-karbonátból keletkező – Na2[SiO2]x[SiO3] általános képletű – nátrium-szilikátok keletkezése okozza.
Előállítása[szerkesztés]
Nátrium-hidroxid, nátrium-peroxid vagy nátrium-nitrit fémnátriummal végzett reakciójával állítják elő:[4]
- 2 NaOH + 2 Na → 2 Na2O + H2
- Na2O2 + 2 Na → 2 Na2O
- 2 NaNO2 + 6 Na → 4 Na2O + N2
A nátrium levegőn történő égetésekor Na2O és körülbelül 20% nátrium-peroxid (Na2O2) keletkezik.
- 6 Na + 2 O2 → 2 Na2O + Na2O2
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Sodium oxide című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ a b c A nátrium-oxid vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2010. 10. 09. (JavaScript szükséges) (angolul)
- ↑ Zintl, E.; Harder, A.; Dauth B. (1934), "Gitterstruktur der oxyde, sulfide, selenide und telluride des lithiums, natriums und kaliums", Z. Elektrochem. Angew. Phys. Chem. 40: 588–93
- ↑ Wells, A.F. (1984) Structural Inorganic Chemistry, Oxford: Clarendon Press. ISBN 0-19-855370-6.
- ↑ Greenwood, N.N.. Az elemek kémiája, 1., Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 115. o. (1999). ISBN 963-18-9144-5
