Nyugati újlatin nyelvek
A nyugati újlatin nyelvek az újlatin nyelvek legnépesebb ágát alkotják. Idetartoznak az Észak-Olaszországban (a La Spezia–Rimini városokat vonalától északra fekvő területeken) és Svájc területén beszélt galloitáliai és rétoromán dialektusok, Franciaország és az Ibériai-félsziget újlatin nyelvei, illetve nyelvtani–hangtani tulajdonságaik alapján idesorolandó a szárd nyelv is.
Főbb közös tulajdonságaik[szerkesztés]
A nyugati újlatin nyelvek bizonyos nyelvtani és hangtani tulajdonságaik alapján együttesen állnak szemben a keleti újlatin nyelvekkel. A besorolás szempontjából ezek a főbb vonásaik a következők:
- A többes számot – néhány, olasz hatástól érintett galloitáliai dialektustól (ahol -i vagy -e) eltekintve – -s, -es hozzáadásával képzik.
- A magánhangzók közötti latin [p, t, k] zárhangok zöngésültek vagy teljesen eltűntek.
- A latin hangsúlytalan rövid i és u eltűnt.
Csoportosítás[szerkesztés]
- Nyugati újlatin nyelvek[1]
- Iberoromán nyelvek[2]
- Galloromán nyelvek[3]
- okcitán (és dialektusai)
- francia (és dialektusai: vallon, pikárd stb.)
- rétoromán dialektusok (romans, ladin és friuli)
- galloitáliai (északolasz) dialektusok (emilián–romanyol, ligur, lombard, piemonti, velencei)
- Déli csoport
megjegyzés: Az Ethnologue csoportosítása némileg eltér a fenti nyelvészeti besorolástól.[5]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ VNY p. 1469 [újlatin nyelvek]: „Néhány lényeges ponton (pl. főnevek többes száma, latin magánhangzóközi mássalhangzók kezelése) a nyugati ~ együttesen állnak szemben a keletiekkel; a két terület határa a La Spezia és Rimini északolasz városok közé húzható képzeletbeli vonal, amely így az adott szempontokat tekintve, az olasz nyelvterületet is kettéosztja: északira és délire, ill. keletire és nyugatira.”
- ↑ VNY p. 1469: „iberoromán (a római kori Hispánia területén kialakult nyelvek)”
- ↑ VNY p. 1469: „galloromán (galliai) nyelvek”
- ↑ A többes szám, valamint a magánhangzók közötti [p, t, k] zárhangok kezelése tekintetében a nyugati újlatin nyelvekhez sorolandó; egyéb vonatkozásban azonban a dél-itáliai nyelvváltozatokkal (szicíliai, calabriai), valamint a korzikaival mutat egyezéseket.
- ↑ Az Ethnologue csoportosítása
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- A világ nyelvei. Fodor István főszerk. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1999. ISBN 9630575973
