Nyugati bandikut
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Veszélyeztetett       | ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Perameles bougainville (Gainmard, 1824) | ||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||
 | ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Nyugati bandikut témájú rendszertani információt.
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nyugati bandikut témájú médiaállományokat és Nyugati bandikut témájú kategóriát.
|
A nyugati bandikut vagy nyugati csíkos bandikut más néven marl (Perameles bougainville) a bandikutalakúak (Peramelemorphia) rendjébe tartozó bandikutfélék (Peramelidae) családjába tartozó faj.
Elterjedése
[szerkesztés]Nyugat-Ausztráliában honos. Valaha megszokott látvány volt Ausztráliában, de mára a faj megritkult.
Megjelenése
[szerkesztés]Hossza 46 centiméter, szőrzete felül barna alul sárga színű.
Életmódja
[szerkesztés]Tápláléka nagy részét valószínűleg rovarok teszik ki.
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés]1970-ben kihaltnak tartották, mert az utolsó példányt 1929-ben jegyezték fel. Az 1970-es években újra felfedezték egy kis életképes populációját, de a ragadozók és az élőhely pusztulása következtében a faj egyedszáma egyre jobban csökken. Szerencsére mivel a nyugati bandikut gyorsan szaporodik feltételezhető állomány növekedni fog a vadonban, és fogságban egyaránt.
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. május 12.)
