Nyiredy Szabolcs

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Nyiredy Szabolcs
Született 1950. június 7.
Budapest
Elhunyt 2006. október 30. (56 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása növénykémikus,
farmakológus,
egyetemi tanár,
akadémikus
Kitüntetései Gábor Dénes-díj (2005)

Nyiredy Szabolcs (Budapest, 1950. június 7.Budapest, 2006. október 30.) növénykémikus, farmakológus, egyetemi tanár, a kémiai tudomány doktora, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. A gyógyszerészeti célú hazai gyógynövénykutatás kiemelkedő alakja, a kromatográfiás növényikomponens-elválasztás technikájának hazai apostola volt. 1990-től haláláig, 2006-ig irányította a Gyógynövénykutató Intézetben folyó tudományos kutatásokat.

Életútja[szerkesztés]

1968-tól 1971-ig a Budapesti Műszaki Egyetem vegyészmérnöki karának hallgatója volt. 1971-ben beiratkozott a Semmelweis Orvostudományi Egyetemre (SOTE), s itt szerezte meg gyógyszerészi oklevelét 1975-ben, gyógyszerészdoktori oklevelét 1976-ban. 1975 és 1983 között előbb a SOTE gyógyszerészeti intézetének ösztöndíjasa, utóbb gyógynövény- és drogismereti intézetének tanársegéde és adjunktusa volt, egyúttal gyógyszertechnológusként és fitokémikus szakgyógyszerészként is tevékenykedett. 1983-tól 1990-ig a zürichi műszaki főiskola, az Eidgenössische Technische Hochschule gyógyszerészeti intézetében volt előbb rövid ideig ösztöndíjas, majd maga is tanított docensi címmel. Kapcsolatát eközben a hazai tudományossággal sem veszítette el: értekezése megvédését követően, 1985-ben a biológiai tudomány kandidátusa lett. Hazatérését követően, 1991-ben újabb sikeres disszertációjának köszönhetően a kémiai tudomány doktora cím birtokosa lett. 1990 októberétől haláláig irányította a budakalászi Gyógynövénykutató Intézetben folyó munkát, előbb igazgatóként, majd az 1991. évi részvénytársasággá alakulást követően elnök-igazgatóként. 1992-ben a SOTE címzetes egyetemi tanára lett, de 1996-ban az ELTE-n is habilitált.

Munkássága[szerkesztés]

A fitokémia területén legfontosabb kutatásai a növényi hatóanyagok, komponensek izolálási stratégiáinak, elválasztási módszereinek kidolgozására és fejlesztésére irányultak. A magyarországi fitokémiai kutatásokban elterjesztette és továbbfejlesztette a folyadékkromatográfiát, a rotációs planárkromatográfiát, illetve kidolgozta a nevéhez köthető extrakciós eljárást. Pályája során tizenhárom elválasztási eljárást szabadalmaztatott.

Kutatásai mellett jelentős és hatékony tudományszervező egyéniségnek bizonyult. Irányítása alatt a rendszerváltást követően elbizonytalanodott helyzetű Gyógynövénykutató Intézet működési feltételei és tudományos tekintélye megerősödött, a nemesítési munkák mellett a hazai kromatográfiás növénykémiai kutatások első számú központja lett. Emellett fáradhatatlan szervezője volt tudományos társaságoknak és kongresszusoknak. 1998 és 2005 között munkájának és nemzetközi kapcsolatainak köszönhetően rendezték meg Magyarországon hét alkalommal a nemzetközi planárkromatográfiai konferenciasorozatot.

Tanulmányai és mintegy százharminc publikációja mellett 1987-től szerkesztette az MTA által kiadott Journal of Planar Chromatography című szaklapot.

Társasági tagságai és elismerései[szerkesztés]

2004-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, tagja volt az MTA analitikai kémiai bizottágának, valamint a Doktori Tanács II. kémiai szakbizottságának. 1996-tól alapító elnöke volt a Magyar Elválasztástudományi Társaságnak, 2000 után főtitkári, illetvi elnöki feladatokat látott el a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaságban is.

1998-ban elnyerte a Széchenyi professzori ösztöndíjat, 2005-ben pedig tudományos érdemei elismeréseként Gábor Dénes-díjat kapott.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Gyógynövények a gyógyászatban. Budapest: Medicina. 1984.   (társszerzőként)
  • Gyógynövények korszerű terápiás alkalmazása. Budapest: Medicina. 1989.   (társszerzőként)
  • Planar chromatography: A retrospective view for the third millennium. Budapest: Springer. 2001.   (szerkesztette)

Emlékezete[szerkesztés]

  • Az Egymásért vagyunk című, 2020-ban megjelent tudománytörténeti összeállításban munkásságára történő visszatekintés jelenik meg.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Dr. Szabó László Gyula: Egymásért vagyunk. Pécsi Tudományegyetem, 2020. (Hozzáférés: 2020. június 26.) ISBN 9786150081724

Források[szerkesztés]

  • Ki kicsoda 2000: Magyar és nemzetközi életrajzi lexikon. Budapest: Greger-Biográf. 1999. 1205. o.  
  • Magyar nagylexikon XIX: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2004. 653–654. o. ISBN 963-9257-21-4  
  • Görög Sándor: Nyiredy Szabolcs 1950–2006. Magyar Tudomány, CLXVII. évf. 3. sz. (2007. márc.) 387–388. o.