Nyilasy Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nyilasy Sándor
Nyilasy Sándor (1873-1934) Kieselbach Galériából.jpg
Született 1873. december 2.
Szeged
Meghalt 1934. január 6. (60 évesen)
Szeged
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyilasy Sándor témájú médiaállományokat.
Vasárnap (1907)
Alföldi tavasz
Leány rózsaszín ruhában
Lányok napfényben

Nyilasy Sándor, Nyilassy Sándor, Nyilasi Sándor (Szeged, 1873. december 2. – Szeged, 1934. január 6.) magyar festőművész. 1897 és 1898 nyarán a nagybányai művésztelepen festett.

Életpályája[szerkesztés]

Művészeti tanulmányait 1891-ben a budapesti mintarajziskolában kezdte. 1893-tól a müncheni képzőművészeti akadémia hallgatója lett, majd 1894-ben és 1895-ben Hollósy Simon müncheni magániskoláját látogatta. 1896-ban a párizsi Julian Akadémián tanult. Itt ismerkedett meg Thorma Jánossal, aki meghívta Nagybányára. 1897 és 1898 nyarát a nagybányai művésztelepen töltötte. 1899-ben Szegeden telepedett le. Ettől kezdve haláláig Szegeden, Horgoson és Tápén alkotott.

Művészi pályája[szerkesztés]

Művészetére pályája kezdetén rövid ideig Hollósy Simon, Munkácsy Mihály és Tornyai János, majd nagybányai évei alatt Ferenczy Károly hatottak, de hamar kialakult egyéni stílusa. Impresszionisztikus vonásokat mutató tájképeivel részt vett a nagybányaiak első négy budapesti kiállításán. Szegedre kerülve, mint a környék tájának és népének megfigyelője alakította ki plein air szemléletű művészetét. A tájképek mellett naturalista népéletképeket is festett, melyeken a falusiakat többnyire vasárnapi nyugalomban, ünneplő öltözetben, a leány alakokat jellegzetes rózsaszín népviseletben ábrázolta. 1907-ben Vasárnap című képével elnyerte a Lipótvárosi Kaszinó díját. A szintén Hollósy-tanítvány Károlyi Lajos mellett a huszadik század első harmadában a legismertebb szegedi festőművész volt. Csaknem minden évben szerepelt a Műcsarnok budapesti kiállításán, de első önálló kiállítását csak negyvenhét éves korában, 1920 tavaszán rendezte meg a szegedi Kass Szállóban. 1927-ben tanítványával, Balogh Margittal együtt rendezett kiállítást, szintén Szegeden. 1929-ben elnyerte az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat nagydíját. Halála után Szegeden nagy tárlatot rendeztek műveiből melyen Lyka Károly méltatta munkásságát. Műveinek többségét a Magyar Nemzeti Galéria és a szegedi Móra Ferenc Múzeum őrzi, melyekből születésének századik (1973) évfordulóján emlékkiállítást rendeztek Tápén és a szegedi művészklubban.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Magvetők
  • Hazatérő kapás
  • Vasárnap
  • Incselkedők
  • Reizner János portréja
  • Alföldi tavasz
  • Tavasz
  • Kertben
  • Leány rózsaszín ruhában

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]