Nyikolaj Nyikolajevics Rukavisnyikov
| Nyikolaj Nyikolajevics Rukavisnyikov | |
 | |
| Született |
1932. szeptember 18.[1] Tomszk[1] |
| Elhunyt |
2002. október 19. (70 évesen)[2] Moszkva |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása | |
| Iskolái | Nemzeti Nukleáris Kutató Egyetem (1951–1957) |
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | szívinfarktus |
| Sírhelye | Ostankino Cemetery |
 | |
| Nyikolaj Nyikolajevics Rukavisnyikov aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nyikolaj Nyikolajevics Rukavisnyikov témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Nyikolaj Nyikolajevics Rukavisnyikov (oroszul: Николай Николаевич Рукавишников) (Tomszk, 1932. szeptember 18. – Moszkva, 2002. október 19.) szovjet űrhajós.
Életpálya[szerkesztés]
A moszkvai műszaki-fizikai főiskola elvégzését követően 1957-től egy gépipari tervezőirodában dolgozott. 1967-ben kapott űrhajós kiképzést. 1979-ben az Interkozmosz-program keretében a bolgár Georgi Ivanov kutatópilóta kísérője. Az űrhajó főhajtóművének meghibásodása miatt nem tudtak csatlakozni a Szaljut–6 űrállomáshoz és kényszerleszállással tértek vissza a Földre. Elvégezve a moszkvai Energetikai és Pszichológiai egyetem, a Szergej Koroljov tervező iroda alkalmazott tudósa. Kétszer kapta meg a Szovjetunió Hőse kitüntetést.
Űrrepülések[szerkesztés]
- 1971-ben Szojuz–10 űrhajó kutatómérnöke, sikertelen dokkolás.
- 1974-ben Szojuz–16 űrhajón fedélzeti mérnök.
- 1975-ben az Apollo-Szojuz-program közös űrrepülés tartaléka.
- 1979-ben Szojuz–33 űrhajó parancsnoka, sikertelen dokkolás.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Рукавишников Николай Николаевич, 2015. szeptember 28.
- ↑ Nikolai Rukavishnikov, Russian Astronaut, Dies at 70 (angol nyelven). [2021. augusztus 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 15.)
Források[szerkesztés]
- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
|
