Ugrás a tartalomhoz

Nyikolaj Alekszejevics Voznyeszenszkij

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nyikolaj Alekszejevics Voznyeszenszkij
Született1903. november 18.[1]
Tula[1]
Elhunyt1950. október 1. (46 évesen)[2][1]
Leningrád[1]
Állampolgársága
Foglalkozása
Tisztsége
  • a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának tagja
  • Deputy Chairman of the Council of People's Commissars (1939. április 4. – 1941. március 10.)
  • First Deputy Chairman of the Council of People's Commissars (1941. március 10. – 1946. március 15.)
  • Deputy Chairman of the Council of Ministers (1946. március 19. – 1949. március 7.)
  • Member of the Politburo of the CPSU Central Committee (1947. február 26. – 1949. március 7.)
Iskolái
  • Iakov Sverdlov Communist University (–1928)
  • Vörös Professzorok Intézete (1928–1931)
Kitüntetései
Halál okagolyó általi halál[5]
SírhelyeLevashovo Memorial Cemetery
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyikolaj Alekszejevics Voznyeszenszkij témájú médiaállományokat.

Nyikolaj Alekszejevics Voznyeszenszkij (oroszul: Николай Алексейевич Вознесенский) (Tula, 1903. február 1. – Leningrád 1950.) orosz nemzetiségű szovjet gazdaságpolitikus, sokáig Sztálin munkatársa volt.

Voznyeszenszkij édesapja favágó volt. A fordulat idején még kiskorú volt, nem sokkal később belépett a pártba. 1938-ra jutott az országos politika elitjébe: januárban beválasztották a GOSZPLAN-ba, az Állami Tervbizottságba. A gazdasági növekedés ekkor már egy éve nem volt számottevő; Voznyeszenszkij a háború kitöréséig, 1941-ig megpróbálta feléleszteni a gazdaságot. A háborúban egyes, háború előtt készített gazdasági tervek csődöt mondtak, a GOSZPLAN több tagja sem értette a helyzet komolyságát. Voznyeszenszkij bekerült a háborús kabinetbe, ő irányította a hadigazdaságot. A sztálingrádi siker után a gazdaság is növekedésnek indult: Voznyeszenszkijnek 1943-1944-re sikerült visszaállítani a gazdasági egyensúlyt.

A háború után Sztálin egyik kedvence lett; a diktátor őszintesége, személyes lojalitása miatt kedvelte meg. (Ekkoriban írta A Szovjetunió hadigazdasága a Nagy Honvédő Háború idején c. könyvét, amivel belépett a történelemhamisítók táborába: minden gazdasági sikert Sztálinnak tulajdonított.) Más pártvezetők, mint Malenkov vagy Berija épp a Sztálinhoz fűződő hűsége miatt utálták meg. 1948 szeptemberében meghalt Zsdanov, Voznyeszenszkijt pedig a Malenkov–Berija–Hruscsov-trojka kitette a hatalomból: 1949 márciusában már le is tartóztatták az 1949-es leningrádi vásár ürügyén, amelyet nem jelentett be előre a leningrádi pártvezetés (Voznyeszenszkij, Kuznyecov). 1950-ben a „leningrádi ügyben” Voznyeszenszkijt halálra ítélték és kivégezték.

  • A negyedik ötéves terv. A Szovjetunió népgazdaságának helyreállítására és fejlesztésére irányuló ötéves terv. 1946–1950; RKP, Kolozsvár, 1946
  • A Szovjetunió hadigazdasága a Nagy Honvédő Háború éveiben; ford. Pirityi Sándor; Magyar-Szovjet Közgazdasági Szemle–Anonymus, Bp., 1948
  • A Szovjetunió hadigazdasága, a nagy honvédő háború éveiben; ford. Pirityi Sándor; Új Magyar Kiadó, Bp., 1949
  1. 1 2 3 4 "Большая российская энциклопедия". Nagy orosz enciklopédia (orosz nyelven). The Great Russian Encyclopedia. Hozzáférés: 2021. november 5.
  2. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven).
  3. ↑ Academy of Sciences. Biographies. 1724—2019, 263, 4
  4. ↑ 241
  5. ↑ Academy of Sciences. Biographies. 1724—2019, 264, 4

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]