Nyelvtudományi Intézet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézet
MTA NYTI fotó.jpg

Egyéb nevek MTA NyTI
Alapítva 1949. szeptember 13.
Tevékenység non-profit kutatóintézet
Székhely 1068 Budapest, Benczúr utca 33.
Nyelvek magyar
Igazgató Kenesei István

A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézet weboldala

A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének alapfeladata a magyar, az uráli, az általános és alkalmazott nyelvészet, továbbá a fonetika területén kutatásokat végezni; a magyar nyelv nagyszótárát elkészíteni, archív anyagát gondozni; a magyar nyelv változatait, kisebbségi nyelveket, és az európai integráción belüli nyelvpolitikai kérdéseket vizsgálni. Kiegészítő feladatai: nyelvi korpuszok és adatbázisok létrehozása, számítógépes alkalmazások nyelvészeti alapjainak megalkotása, közönségszolgálat, szakértői vélemények készítése. Az MTA-ELTE Elméleti Nyelvészet Tanszék révén részt vesz a felsőoktatásban is.

Az MTA Nyelvtudományi Intézetének alapító okirata ide kattintva tekinthető meg.

Története[szerkesztés]

Alapítása[szerkesztés]

A Nyelvtudományi Intézet 1949. szeptember 13-án a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium intézményeként alakult meg. Szervezett keretek között működő elődje az a Nyelvtudományi Munkaközösség volt, amely 1949 márciusában a Kelet-európai Tudományos Intézet kötelékébe tartozó Magyarságtudományi Intézet nyelvészeiből (Benkő Loránd, Deme László, Kálmán Béla, Lőrincze Lajos, Sulán Béla) jött létre Deme László vezetésével. Az önálló Nyelvtudományi Intézetté való átalakítás határidejét a Magyar Tudományos Tanács Társadalomtudományi Szakosztálya 1949.június 30-ában jelölte meg, s az igazgatónak Telegdi Zsigmondot, az Országos Könyvtári Központ elnökét javasolta. A Nyelvtudományi Intézet más kutatóintézetekkel együtt 1951 elején a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium kötelékéből az 1949-ben átszervezett Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézeteinek hálózatába került át.

Igazgatói[szerkesztés]

Szervezeti felépítés szerinti osztályok[szerkesztés]

Elméleti Nyelvészeti Osztály[szerkesztés]

Átfogó Magyar Nyelvtan Kutatócsoport[szerkesztés]

A projekt célja az Átfogó magyar nyelvtan többkötetes leírásának elkészítése, ami ennyire részletesen eddig még sosem valósult meg. A projekt létrejöttéhez hozzájárult a több évtizedes nyelvészeti kutatások valamint az egész világon jelenleg észlelhető folyamatok, melyek célja hasonló nyelvtani összefoglalók írása és megjelentetése (mint pl.:Átfogó nyelvtani források sorozat). A kötet elméleten alapuló, de egyik mellett sem állásfoglaló, elmélet-semleges kíván lenni, a csoportosítások és leírások viszonylag könnyen hozzáférhető rendszerezett gyűjteménye. A projekt valójában nyolc jól összehangolt kutatási projekt összessége több mint 35 kutató részvételével, kutatócsoportokra bontottan,csapatvezetőkkel, egymást átfedő csapattagokkal és legfőként egy közös cél érdekében, ugyanazzal a módszertannal és csapatszellemben dolgozva. Hat fontos magyarországi kutatóközpont munkatársait fogja össze, valamint öt különböző ország posztdoktor és végzős diákjai vesznek részt a projektben. Minden csapatvezető kimagasló eredményeket felmutató tudós, többségük számos sikeres projekt vezetője volt már itthon és külföldön egyaránt. További információ érhető el az MTA Nyelvtudományi Intézet hivatalos honlapján: * Átfogó Magyar Nyelvtan Kutatócsoport

Magyar Generatív Történeti Szintaxis Kutatócsoport[szerkesztés]

78074 sz. számú OTKA projektum További információ érhető el az MTA Nyelvtudományi Intézet hivatalos honlapján:* Magyar Generatív Történeti Szintaxis Kutatócsoport

MTA NYTI Lendület Kvantorhatókör Kutatócsoport[szerkesztés]

Projektünk elméleti és kísérletes módszereket kombinálva azt vizsgálja, hogy a jelentéskifejezés nyelvtani eszközei, a kontextus, és az intonáció hogyan működnek együtt a minden, kevés, vagy három szavakhoz hasonló mennyiségjelölőket (ún. kvantorokat) tartalmazó mondatok értelmezésében, és gyakori többértelműségében. A magyar nyelv kiemelt terepe a vizsgálatainknak: a kvantorok értelmezési lehetőségeire valamint a mondatkontextusra a magyar szórendjében és intonációjában is fokozottan érzékeny.

További információ érhető el az MTA Nyelvtudományi Intézet hivatalos honlapján:* MTA NYTI Lendület Kvantorhatókör Kutatócsoport

Kísérleti és Analógiás Fonológia―Alaktan Kutatócsoport (KAFA)[szerkesztés]

  • A kutatócsoport vezetője: Mády Katalin

A kutatócsoport az MTA Nyelvtudományi Intézet Elméleti Nyelvészeti Osztályának keretei között működik, és a fonetika, fonológia és morfológia kérdéseivel foglalkozik. Célja az elméleti és az empirikus kutatások közötti átjárhatóság megteremtése. Az elméleti kutatások az analógia, a hasonlóság és a variabilitás vizsgálatára épülnek, az empirikus vizsgálatok pedig a laboratóriumi fonológia keretei között folynak.

Analógiás fonológia és alaktan[szerkesztés]

Felfogásunk szerint a nyelvi jelenségekben tapasztalható variáció, gradualitási és gyakorisági jelenségek a nyelv lényegéhez tartoznak. Célunk olyan fonológia és alaktan kidolgozása, amely két előfeltételezésen alapul: (1) a nyelvi mintázatokat a nyelvi egységekre közvetlenül vonatkozó felszín-alapú általánosítások révén lehetséges megragadni, és (2) a nyelvtannak alkalmasnak kell lennie a nyelv fokozatos (nem-kategorikus) és gyakorisági jelenségeinek kezelésére.

Laboratóriumi fonológia[szerkesztés]

Ez az elmúlt évtizedekben kialakult kísérleti tudományág a beszéd és a nyelvi rendszer közötti határterület jelenségeire koncentrál. Azt vizsgálja, hogy a beszédhangok nagyfokú változatossága ellenére milyen invariáns, azaz állandónak tekinthető jellemzők segítik elő a hangok azonosítását, illetve hogy ezek a jegyek milyen egyéb, például szociális vagy pragmatikai információt hordoznak.

További információ érhető el az MTA Nyelvtudományi Intézet hivatalos honlapján:* Kísérleti és Analógiás Fonológia―Alaktan Kutatócsoport (KAFA)

Formális Fonológia Kutatócsoport[szerkesztés]

További információ érhető el az MTA Nyelvtudományi Intézet hivatalos honlapján:* Formális Fonológia Kutatócsoport

A kvantorok pszicholingvisztikája[szerkesztés]

A kutatócsoport a következő kutatásokat végzi: Hogyan értelmezik az óvodások a két kvantort tartalmazó mondatokat? Izomorf-e a gyereknyelvi kvantorértelmezés? Értik-e az óvodások a skaláris implikatúrákat? Mitől függ a gyereknyelvben a számnevek ’pontosan n’ vagy ’legalább n’ értelmezése? Hogyan értik a gyerekek a fókuszt tartalmazó mondatokat? Mely életkortól tudják megkülönböztetni a [+/-kimerítő] olvasatot? A nehézségek szintaktikai vagy szemantikai jellegűek?

További információ érhető el az MTA Nyelvtudományi Intézet hivatalos honlapján:* A kvantorok pszicholingvisztikája

MTA-Bielefeld 'Grammatika és Pragmatika' Kutatócsoport[szerkesztés]

  • A kutatócsoport vezetője: Marcus Kracht

A Humboldt Alapítvány Partnerintézményi Programja támogatásával megvalósuló projekt témája: A mondatfajták kutatásának általános céljai közé tartozik a mondatmód ill. az illokúció szemantikai-pragmatikai elméleteinek továbbfejlesztése, egy általános elmélet megalkotása a mondatfajták kompozíciós és beágyazási lehetőségeinek modellálására, a tipológiai összehasonlítás alapjainak továbbfejlesztése (König-Siemund 2007 és Sadock-Zwicky 1985 nyomán) valamint annak a jobb megértése, hogy milyen szerepet játszanak a prozódiai paraméterek a mondatfajták jelölésében és a megnyilatkozások létrehozásában (ld. Meibauer-Steinbah-Altmann 2013). A jelen kutatócsoport a fenti területekhez kötődő egyes speciális kérdések vizsgálatával foglalkozik. A kutatások egy szemantikai-pragmatikai modulhoz (A), egy szintaktikai-tipológiai modulhoz (B) és egy prozódiai modulhoz (C) kötődnek. A központi kutatási témák közé tartozik a diszjunkció és az illokúció-logika (A), a beágyazott kérdő mondatok és a kérdő és felkiáltó mondatok közötti különbségek vizsgálata (B), valamint a prozódiai prominencia és a frázisszerkezet kutatása (C).

További információ érhető el az MTA Nyelvtudományi Intézet hivatalos honlapján:* MTA-Bielefeld 'Grammatika és Pragmatika' Kutatócsoport

Elméleti Nyelvészeti Intézeti Tanszék[szerkesztés]

Az Elméleti nyelvészet szakot hároméves megelőző kísérleti szakasz után, 1993-ban alapították meg az ELTE BTK Kari Tanácsa, az ELTE Egyetemi Tanácsa határozatai alapján, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium döntésének megfelelően. 1996-ban indult az Elméleti nyelvészet doktori program, amely jelenleg az ELTE BTK Nyelvtudományi Doktori Iskolájának része.

Az egyetemi képzés szakjainak és programjainak a rendszere 2006-tól kezdődően nagyfokú átalakuláson ment keresztül. Az összes 2006 előtt indult szak és program megszűnt, helyüket a háromszintű képzés (alapszak (BA), mesterszak (MA) és doktori program (PhD)) vette át. Ennek megfelelően az egyetemi elméleti nyelvészeti képzést a következő három szinten lehet végezni: Elméleti nyelvészet BA, Elméleti nyelvészet szakirány, Elméleti nyelvészet minor, Elméleti nyelvészet MA, Elméleti nyelvészeti doktori program. A szakgazda az Elméleti Nyelvészeti Intézeti Tanszék, amely az MTA Nyelvtudományi Intézetében kihelyezetten működik.

További információ érhető el az MTA Nyelvtudományi Intézet hivatalos honlapján:* Elméleti Nyelvészeti Intézeti Tanszék

Finnugor és Nyelvtörténeti Osztály[szerkesztés]

  • Osztályvezető: Bakró-Nagy Marianne

A 2008. júniusában létrejött Finnugor és Nyelvtörténeti Osztály két kutatócsoportjának tevékenységét a kutatócsoportok önálló honlapjai mutatják be.

Finnugor Kutatócsoport[szerkesztés]

  • A kutatócsoport vezetője: Bakro Nagy Marianne

Nyelvtörténeti Kutatócsoport[szerkesztés]

  • A kutatócsoport vezetője: Dömötör Adrienne

A nyelvtörténeti munkacsoport 2008-ban alakult a korábbi Nyelvtörténeti Osztály tagjaiból. A Nyelvtörténeti Osztályon az előző évtizedekben többek között olyan átfogó, a tudomány számára nélkülözhetetlen munkák készültek, mint a Magyar nyelv történeti–etimológiai szótára (TESz.), illetve ennek német nyelvű, átdolgozott változata, az Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen (EWUng.). A munkaközösség írta továbbá a Magyar nyelv történeti nyelvtanának (TNyt.) ős- és ómagyar kori mondattani fejezteit is (I/1. kötet: mondattani rész; II/2. kötet egésze).

Évtizedek óta folyamatos az ómagyar kódexek kritikai szövegkiadásainak, filológiai jegyzetekkel ellátott betűhű átírásainak megjelentetése. Ennek a munkának a filológia, a kultúrtörténet és az irodalomtudomány is hasznát veszi, ahogyan megkerülhetetlen forrást jelent korabeli nyelvtörténeti adatbázis építéséhez is.

A jelenlegi nyelvtörténeti csoport átfogó munkálata – az OTKA K 81189 sz. pályázat keretében – elsősorban a középmagyar korra irányul. A Morfológiailag elemzett adatbázis az 1772 előtti magánéleti nyelvhasználat köréből olyan elektromos korpuszt hoz létre levelekből és perek szövegeiből, amely mindenki számára szabadon hozzáférhető lesz. Elsősorban a középmagyar (kisebb részben az ómagyar) korra irányuló történeti morfológiai, lexikológiai, szociolingvisztikai kutatásokhoz kínál majd anyagot, de segítséget jelent a történeti mondattani és pragmatikai vizsgálatokhoz is. Felépítése, szövegkezelése, sokoldalú keresési lehetőségei olyan megoldásokat alkalmaznak, hogy az adatbázist ne csak a szűken vett szakma képviselői tudják használni; morfológiai kódjainak nemzetközi megnevezései pedig a magyarul nem tudó érdeklődők számára is kereshetővé teszik a gyűjteményt.

További információ érhető el az MTA Nyelvtudományi Intézet hivatalos honlapján:* Finnugor és Nyelvtörténeti Osztály

Fonetikai Osztály[szerkesztés]

  • Osztályvezető: Gósy Mária

A Fonetikai Osztály artikulációs, akusztikai-fonetikai és percepciós megközelítésben foglalkozik a beszéddel; azokat a folyamatokat vizsgálja, amelyek a kiejtéstől a beszédészlelésig biztosítják az emberi kommunikációt. A beszéd rendkívül összetett jelenség, amelynek tanulmányozása kísérleti megközelítést, több tekintetben interdiszciplináris kutatásokat igényel. A fonetika, vagyis a beszéd tudománya óriási fejlődésen ment át az utóbbi évtizedekben; számos új ága alakult ki, a tárgyköre is kiszélesedett. Az osztály kutatásai illeszkednek a nemzetközi tudományos irányvonalhoz, kutatói a beszédkutatás számos jelentős kérdésével foglalkoznak, mindenekelőtt a magyar beszéd nyelvspecifikus sajátosságainak figyelembevételével.

Munkálataink egyfelől alapkutatások, másfelől alkalmazott kutatások. Némely esetben a kettő elválasztása nehéz, és nem is feltétlenül szükséges, ilyen például a beszélő személy azonosítása a beszéde alapján. Az osztály több témával foglalkozik, amelyek természetszerűleg egy vagy több ponton érintkeznek egymással. Középpontban a spontán beszéd akusztikai-fonetikai és percepciós vizsgálata áll. Kutatásaink célja a beszéd szegmentális és szupraszegmentális szerkezetének mind pontosabb megismerése; annak a vizsgálata, hogy az emberek hangos közléseiben miként valósul meg a beszédhangok kiejtése, milyen módon hatnak egymásra a szomszédos hangok, mi befolyásolja a beszédtempó alakulását, a beszéddallam vagy a hangsúlyozás sajátosságait; van-e különbség az artikulációban a beszédstílustól függően; hogyan működnek a beszédtervezési folyamatok, és mik ezeknek a spontán beszédben tapasztalható és fonetikailag elemezhető megjelenési formái (a felsorolás folytatható). A beszédészlelés folyamatainak vizsgálata nagymértékben hozzájárul a fonetikai tények relevanciájának megismeréséhez. A tipikus anyanyelv-fejlődés beszédprodukciós és beszédpercepciós vonatkozásainak megállapítása lehetőséget nyújt a nem tipikus fejlődés jellemzőinek leírásához. Az osztály munkatársai évek óta foglalkoznak a klinikai fonetika témaköreivel.

Kutatásaink az elméleti alapokról indulva a kísérleti adatok feldolgozásán át, az artikuláció, az akusztikai szerkezet és az észlelés összefüggéseinek tanulmányozására és leírására irányulnak. A vizsgálatok folyamán meghatározzuk az akusztikai-fonetikai sajátosságokat mint az ejtés objektív következményeit, és ezek alapján igyekszünk modellálni az artikulációs működéseket. Az adatok nyelvi relevanciáját percepciós kísérletekkel ellenőrizzük. Mindez a kísérleti fonetika módszereinek, a jelanalízis és az adatértelmezés sajátos összhangját és magas szintű ismeretét (fonetikai, technológiai, statisztikai) kívánja meg a kutatótól.

A fonetikai kutatások az elmúlt három évtizedben nagymértékben fejlődtek szerte a világon, így nálunk is, mindenekelőtt a technikai, technológiai háttér átalakulásának köszönhetően. A kezdetekben főként leíró jellegű, majd pedig a laboratóriumi beszéd feldolgozásán alapuló beszédkutatás – a kísérleti fonetika úttörőinek eredményeit felhasználva – alapvetően megváltozott. Lehetővé vált a nagy mennyiségű spontán beszéd korszerű, objektív elemzése. A cél mára a beszéd összes folyamatának megismerése és összefüggéseik leírása lett. A korszerű fonetika megalapozásában döntő fontosságú azoknak a részleteknek a vizsgálata, amelyekre korábban nem volt lehetőség, például a hangképzés megfelelő szemléltetése, például az ajakmozgás rögzítése, a nyelv és a szájpadlás érintkezési területei vagy a röntgenfelvételek ábrái. A kiejtés akusztikai következményeinek elemzése a beszéd fizikai sajátosságainak egyre részletezőbb feltárásához vezetett. Jelentős fejlődés következett be a beszédhangok, a hangkapcsolatok és a hangsorok felismerésével foglalkozó kutatásokban.

A Fonetikai Osztály jelenlegi főbb kutatási területei a következők: a hangszalagműködés vizsgálata; a beszédhangok variabilitása; egyéni ejtési eltérések; a koartikuláció (a beszédhangok egymásra hatása szavakban és szóhatáron); a spontán beszéd diszharmóniás jelenségeinek kutatása; a hallás alapú nyelvbotlás-korpusz fejlesztése; a beszédtervezés és kivitelezés önellenőrzési folyamatainak megismerése; a beszélő személy azonosításának fonetikai alapú vizsgálata; a beszédpercepció fejlődésének kísérleti vizsgálata; a nem tipikus beszédképzés artikulációs, akusztikai és percepciós elemzése. 2007 őszén indult meg a BEA spontánbeszéd-adatbázis kialakítása, amely minden adatközlőtől különféle típusú spontán beszédeket, társalgást, mondatismétléseket és felolvasásokat tartalmaz. Az adatbázis jelenleg 340 adatközlőtől több mint 300 órányi anyagot tartalmaz.

A kísérleti fonetikai kutatások eredményeit az osztály tagjai különböző publikációkban és előadásokban ismertetik. Az alkalmazott kutatások keretében olyan rendszerek készültek el, amelyek írott szöveget beszéddé alakítanak. A beszélő személy felismerése beszédének fonetikai elemzése alapján jó hatásfokkal elvégezhetővé vált, és így olyan protokollt alakítottunk ki, amelyet a mai kriminalisztikai gyakorlatban használnak. Jelentős eredmény a beszédpercepciós diagnosztika kifejlesztése (GMP), amely 3–13 év közötti gyermekek beszédészlelésének és beszédmegértésének vizsgálatára alkalmas. Ezt országszerte számos szakember használja. Működik a beszédhallásszűrő módszer digitális változata (GOH). A nem tipikus fejlődésű gyermekek beszédészlelésének és beszédmegértésének fejlesztésére több kötetünk is megjelent. A Beszédkutatás folyóirat egyes számai hosszú tanulmányokban ismertetik a kutatásaink eredményeit. Az első kötet 1993-ban jelent meg. A sorozat egyes számai a Fonetika internet című honlapról letölthetők. Az International Journal of Speech Technology tematikus számot jelentetett meg 2000-ben a hazai fonetikai kutatásokról, az Acta Linguistica Hungarica pedig 2002-ben és 2010-ben. 2006-ban befejeződött a Hegedűs Lajos nyelvész nevéhez fűződő Hangarchívum (a 20. század negyvenes, ötvenes, hatvanas éveiben rögzített különböző műfajú szövegek) archiválása, adathordozóra mentése az eredeti lemezekről. A feldolgozások eredményeiről azóta különböző tanulmányok jelentek meg. A Magyar Tudomány című folyóirat 2007-ben több mint tíz tanulmányban adott lehetőséget a hazai beszédkutatás bemutatására a szélesebb olvasóközönségnek.

A beszédkutatás múltjának megismerését és egyúttal megőrzését is lehetővé teszi az osztály által 2000-ben létrehozott „A magyar kísérleti fonetika története" című állandó kiállítás, ami a nagyközönség számára is megtekinthető. A kiállítást folyamatosan fejlesztjük. A Fonetika internet című önálló honlapunk a beszédkutatás számos területére enged bepillantást; interaktívan használható adatbázisokat, letölthető szakmai anyagokat, előadásokat, hangarchívumokat (stb.) tartalmaz. Látogatottsága évek óta nagy érdeklődést igazol. A Fonetikai Osztály 1992 óta szervezi meg minden második évben a Beszédkutatás című országos konferenciát. 2011 októberében, a huszadik konferencia témája a spontán beszéd volt. 2013 őszén a konferencia témája a Nyelvhasználat és alkalmazások volt. A következő konferenciát 2015-ben szervezzük meg.

A Beszédkutatás című, lektorált folyóirat minden év tavaszán jelenik meg.

További információ érhető el az MTA Nyelvtudományi Intézet hivatalos honlapján:* Fonetikai Osztály

Nyelv-technológiai és Alkalmazott Nyelvészeti Osztály[szerkesztés]

  • Osztályvezető: Váradi Tamás

A 2013. január elsején létrejött Nyelvtechnológiai és Alkalmazott Nyelvészeti Osztály kutatócsoportjainak tevékenységét a kutatócsoportok önálló honlapjai mutatják be.

Nyelvtechnológiai Kutatócsoport[szerkesztés]

  • A kutatócsoport vezetője: Váradi Tamás

A Nyelvtechnológiai Kutatócsoport jogelődje a Korpusznyelvészeti Osztály 1997-ben alakult, az akkor már néhány éve zajló nyelvtechnológiai kutató-fejlesztő munka formális elismeréseként. A kutatócsoport azóta jelentős kutatási tapasztalatot halmozott fel és eredményeket ért el a nyelvtechnológia, ezen belül különösen a nyelvi erőforrások kifejlesztése területén. Számos olyan sikeres nemzetközi projektumban vett részt, amelyek célja egyrészt a nyugati nyelvekre kidolgozott, de facto sztenderdként elfogadott eljárások adaptálása volt (Multext-East, Gramlex), másrészt nyelvi erőforrások létrehozására irányuló új szabványok kidolgozása (elektronikus szótári adatbázisok, CONCEDE). A csoport munkatársai a projektumok során kifejlesztett és felhasznált számítógépes nyelvfeldolgozó eszközök és technológiák alapos ismeretére is szert tettek, ezek magyar nyelvre történő adaptálásában aktív szerepet játszottak.

A Nyelvtechnológiai Osztályon készült el a Magyar Nemzeti Szövegtár (MNSZ) első változata. Ez a magyar nyelv legújabb, írott nyelvhasználatot tükröző, 187,6 millió szavas reprezentatív korpusza, mely 2005 novemberében a határon túli nyelvváltozatokkal kiegészülve vált valóban nemzetivé. A Szövegtár eddigi feldolgozása során már sikerrel alkalmazott eljárások, programok (tokenizáló, statisztikai egyértelműsítő), a nemzetközi projektumokban alkalmazott, a lexikai adatbázis építésében használatos technológiák (SGML/XML editorok, validáló programok és leíró nyelvtanok) felhasználásának köszönhetően a csoport munkatársainak alkalma volt számos alapvető nyelvtechnológiai szoftvereszköz tesztelésére, fejlesztésére is.

A nyelvtechnológia egyik klasszikus célja a különböző nyelvek közötti automatikus gépi fordítás megvalósítása. Ezen a téren jelentős eredmény a http://www.webforditas.hu címen 2007 közepe óta elérhető magyar-angol gépi fordító rendszer, melyhez konzorciumi partnerként a kulcsfontosságú, igéket illetve igei szerkezeteket tartalmazó lexikai adatbázist készítettük el. Hároméves munka eredményeképpen szintén 2007-ben készült el a szinonim szavakat és a köztük lévő relációkat feltérképező WordNet lexikai adatbázis magyar változata.

Az MTA Nyelvtudományi Intézet Nyelvtechnológai Kutatócsoportja sokat tesz a beszédtechnológia illetve a nyelvtechnológia területén tevékenykedő hazai kutatóhelyek és cégek szorosabb együttműködése érdekében. 2008-ban nyolc partner részvételével megalakult a Nyelv- és Beszédtechnológiai Platform, melynek a koordinátora az intézet. Nemzetközi színtéren is vezető szerepet vállalt a kutatócsoport: a több mint száz résztvevős, Európai Unió által támogatott CLARIN projekt célja egy egységes európai nyelvtechnológiai infrasruktúra létrehozása.

Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a Nyelvtechnológiai Kutatócsoport immár egy évtizedes számítógépes nyelvészeti tapasztalattal rendelkezik. A kilencvenes évektől számos nemzetközi korpusz-alapú, nyelvtechnológiai projektben való közreműködés, élvonalbeli nemzetközi szakmai konferenciákon és workshopokon való rendszeres, aktív részvétel eredményeként a kutatócsoport a magyar nyelvi nyelvtechnológia meghatározó szellemi bázisává fejlődött.

A kutatócsoport koordinálja a vezető hazai nyelv- és beszédtechnológiai kutatóhelyek stratégiai jelentőségű HunCLARIN kutatásiinfrastruktúra-hálózatának munkáját.

Matematikai Nyelvészeti Kutatócsoport[szerkesztés]

  • A kutatócsoport vezetője: Kornai András

A Matematikai Nyelvészeti Kutatócsoport a nyelvészet formális alapjaival és algoritmikus alkalmazásaival is foglalkozik. Munkánk egyesíti a szabályalapú és statisztikai módszereket. Fő kutatási területeink közé tartoznak a következők:

  • súlyozott véges állapotú automaták tanulása (cikk),
  • nyelvek digitális életerejét objektíven mérő kritériumok létrehozása (cikk),
  • automatikus szótárépítés
  • párhuzamos korpuszból (eszköz) és
  • a Wikiszótárból (online alkalmazás, eszköz, cikk), valamint
  • algebrai szemantika (cikk).

A csoport a szabad és nyílt forráskódú szoftverek magyarországi úttörője a nyelvtechnológia területén. A Hun* eszközlánc főbb elemei:

  • HunToken mondat- és szótokenizáló
  • HunMorph morfológiai elemző
  • HunPOS szófaji címkéző (eszköz, cikk)
  • HunNER tulajdonnév-felismerő (eszköz, PhD disszertáció az eszközről)
  • HunTag szekvenciális cimkéző
  • HunAlign mondatpárhuzamosító
  • HunDict kétnyelvűszótár-építő párhuzamos korpuszokból
  • HunSpell helyesírás-ellenőrző könyvtár (eszköz, cikk)

Élőnyelvi Kutatócsoport[szerkesztés]

  • A kutatócsoport vezetője: Váradi Tamás

Az Élőnyelvi Kutatócsoport (2008. május 31-ig Élőnyelvi Osztály) által folytatott szociolingvisztikai kutatások a magyarországi és a budapesti magyar nyelv variabilitását és változásait vizsgálják, de kiterjednek a környező országokban és a tengeren túl beszélt magyar nyelvváltozatok vizsgálatára is. Kutatások folynak továbbá a nyelvcseréről és a hazánkban élő kisebbségek kétnyelvűségéről. Az MTA Nyelvtudományi Intézete Élőnyelvi Osztályának válogatott bibliográfiája 1997–2007

A Budapesti Szociolingvisztikai Interjú (BUSZI) nagyszabású felmérés, amely megbízható adatokat és elemzéseket szolgáltat a magyar nyelv Budapesten beszélt változatairól. 1987-89-ben 250, egyenként 2-3 órás magnetofonos interjú készült a fővárosi lakosság rétegzett reprezentatív mintájával. Ennek része a BUSZI 2. változat, amelyben 50 adatközlővel (10 tanárral, 10 bolti eladóval, 10 gyári munkással, 10 egyetemistával és 10 szakmunkástanulóval) készült interjú, és amelynek számítógépes lejegyzése és kódolása 2002-ben fejeződött be. Ezzel a kutatás az interjúk feldolgozásának szakaszába lépett. Egy-egy interjú két nagy részre osztható: irányított beszélgetésre és tesztekre. A nyelvészek az irányított beszélgetések lejegyzésekor összesen 3 135 764 karaktert rögzítettek számítógépre. Ezáltal a munkatársak elkészítettek egy – Magyarországon egyedülálló – számítógépen rögzített magyar beszélt nyelvi korpuszt. A lejegyzések alapján az Élőnyelvi Osztályon elkészült a BUSZI 2. változat hang- és átiratarchívuma. 1998-ban kezdődött meg a hangfelvételek digitális változatának elkészítése, és az interjúk közzététele CD-ROM-on kutatók számára, illetve az Interneten (www.nytud.hu/buszi/bsi.htm). A BUSZI-ról részletes tájékoztatást olvashat Váradi Tamás 2003-as tanulmányában.

Örömmel közöljük, hogy a Budapesti Szociolingvisztikai Interjú 2. változata, közismert nevén a BUSZI-2, 2012. szeptember 15-től elérhető és kutatható a http://buszi.nytud.hu oldalon. A hozzáférés előzetes regisztrációhoz kötött, melynek részleteiről itt olvashat információt.

Beszélt nyelvi kutatásainkkal kapcsolatos A gazdagréti kábeltelevízió adásaiból válogatott hanganyag és annak intonációs átirata.

A Magyar Nemzeti Szociolingvisztikai Vizsgálat (MNSZV) keretében 1988-ban a felnőtt magyarországi lakosság életkor, nem, iskolázottság és településtípus szerint rétegzett reprezentatív mintájától nyelvhasználati adatokat gyűjtöttünk. Ez a mintaválasztás lehetővé teszi, hogy bizonyos valószínűséggel a teljes magyarországi lakosság nyelvi viselkedéséről és ítéleteiről tehessünk ellenőrizhető kijelentéseket. A kutatás eredményeképpen 2003-ban Nyelv és társadalom a rendszerváltáskori Magyarországon című monográfia látott napvilágot. A könyv a rendszerváltás korának nyelvhasználatáról szól, ily módon egy letűnő társadalmi rendszer utolsó időszakának nyelvhasználati képét rajzolja meg, s egyben a magyar nyelv változatainak és változásainak későbbi vizsgálataihoz nyújt fontos összehasonlítási alapot.

A Budapesti nyelvi változások című kutatásban 2005 novemberében egy budapesti reprezentatív mintán (N=200) megismételtük az 1988-as MNSZV-t, ami lehetővé teszi a fővárosi változások valóságos időbeli vizsgálatát. A köszönési formák használati gyakoriságára vonatkozó vizsgálatunkból megtekitheti a heló terjedését és a jó napot kívánok stagnálását bemutató ábrákat.

A határon túli magyar nyelvváltozatok vizsgálata az I. világháború után kisebbségbe került magyarok kontaktusváltozatainak (vagyis kétnyelvűségük következtében a hazai magyartól szükségszerűen eltérő magyar nyelvváltozataiknak) nyelvhasználati felmérése. Az eredmények A magyar nyelv a Kárpát-medencében a XX. század végén című könyvsorozatban látnak napvilágot. Eddig a kárpátaljai, a vajdasági és a felvidéki magyarság nyelvhasználatát bemutató kötetek jelentek meg. A legfrissebb angol nyelvű tanulmányok a Fenyvesi Anna szerkesztette Hungarian Language Contact Outside Hungary című kötetben olvashatók (recenzió a kötetről). Ezeket a kutatásokat mutatta be 2004-ben a Mindentudás Egyeteme egyik klubműsora is.

A nyelvi emberi jogok vizsgálata kiterjed a kisebbségi magyarok és egyes hazai kisebbségek (románok, romák és siketek) nyelvpolitikai helyzetének elemzésére. 1997-ben Linguistic Human Rights című nemzetközi konferenciát rendeztünk jogászok, politológusok, nyelvészek, oktatáskutatók, valamint nem-kormányzati szervezetek aktivistái részére, és 2001-ben az V. Hungarológiai Kongresszuson megszerveztük a Magyarok és nyelvtörvények című szekciót. A környező országok magyarul (is) tanító felsőoktatási intézményeinek tannyelvpolitikáját vizsgálja a Sült galamb? Magyar egyetemi tannyelvpolitika című kötet.

A nyelvcsere longitudinális vizsgálata című kutatás egy megismételt szociolingvisztikai vizsgálat. A magyarországi románok kétnyelvű közösségében készült kutatás első terepmunkája 1990-ben, a második 2000-ben volt. A kutatás azt kívánta felderíteni, hogy a valóságos idő (az eltelt évtized) és a látszólagos idő (az emberek életkora) milyen hatást gyakorol a román-magyar nyelvcserére. Az 1990-es kutatás eredményeiből az Élőnyelvi Osztályon Nyelvcsere címmel elkészült egy tanulmánykötet.

A nyelvi másság dimenziói - A kisebbségi nyelvek megőrzésének lehetőségei című projektum keretében az ELTE Mai Magyar Nyelvi Tanszékének, valamint az MTA Nyelvtudományi Intézet Élőnyelvi Osztálya kutatóinak irányításával alapkutatást folytatnak (a nyelvcsere és nyelvmegőrzés formái kisebbségi közösségekben; illetőleg társadalmi érintkezési formák, kétnyelvűség, kisebbségi és többségi attitűdök, előítéletek leírása magyarországi [bolgár, cigány, német, román, siket, szlovák] nyelvi közösségekben).

A magyarországi siketek közösségében empirikus vizsgálatok folynak. Ezen belül, elemzések céljából, szociolingvisztikai interjúk készülnek siket gyermekek halló, illetőleg siket szüleivel és siket iskolásokkal, valamint nyelvi és kommunikatív kompetenciát vizsgáló kérdőívek felvételei készülnek siket iskolásokkal.

Befejeződött az a kutatás, melyet az Élőnyelvi Osztály és az ELTE Lengyel Tanszéke évek óta végzett, s melynek célja egy nemzetközi összefogással készült többnyelvű atlasz hét kötetének publikálása volt. A kutatás eredményeként 2001-ben megjelent a Kárpát nyelvatlasz VI. kötete.

Nyelvművelő és Nyelvi Tanácsadó Kutatócsoport[szerkesztés]

  • A kutatócsoport vezetője: Heltainé, Nagy Erzsébet

A Nyelvművelő és Nyelvi Tanácsadó Kutatócsoport (2008. május 31-ig Nyelvművelő és Nyelvi Tanácsadó Osztály) 2003-ban kezdte vizsgálni a kodifikált nyelvi formákkal szemben megnyilvánuló nyelvi attitűdöt. A kutatás résztvevői arra keresik a választ, hogy a magyar társadalom iskolázott tagjai mennyire normakövetők. A kutatás első szakaszában az osztály munkatársai főiskolások és egyetemi hallgatók körében végeztek kérdőíves anyaggyűjtést egy általuk összeállított, 56 kérdésből álló kérdőív segítségével. A próbagyűjtés eredményei alapján átdolgozták a kérdőívet, majd megismételték a terepmunkát. A gyűjtés eredményeképpen megközelítőleg 500 kérdőív adatait fogják feldolgozni és értékelni. A kérdőíves gyűjtést szociolingvisztikai interjúk anyagával egészítik ki. (Próbainterjúk már készültek.) Az eddigi eredményekről tanulmányokban és konferenciaelőadások formájában számoltak be.

Konzorciumi pályázat keretében a csoport egyik munkatársa témavezetőként vesz részt 2005 óta az ELTE BTK Magyar Nyelvtörténeti, Szociolingvisztikai és Dialektológiai Tanszékével, valamint az MTA Zenetudományi Intézetével együttműködve A magyar nyelvváltozatok geolingvisztikai kutatása c. projektumban, amelynek során egy kutatási és oktatási célokat egyaránt szolgáló digitális hangarchívumot hoznak létre.

Az osztály munkatársai az elmúlt négy év során elkészítettek egy komplex értelmező szótárt 12—16 éves diákoknak, valamint a magyart idegen nyelvként tanulóknak. A kétkötetes szótár az alapszókincsen kívül tartalmazza az iskolai tantárgyak terminológiájának fontosabb részét és a fiatalok által használt új szavakat, de felvett terjedelmével arányosan határon túli lexikai elemeket is. A szótár a szavak jelentések szerinti értelmezésén és az ezt illusztráló példamondatokon kívül megad jelentések szerinti szinonimákat, szinonim frazeológiai egységeket, szinonim tájszavakat, antonimákat is. A szócikkekben a szavak etimológiája, valamint nyelvhasználati tanácsok is megtalálhatók.

A csoport munkatársai több éve rendszeres munkakapcsolatban állnak a dunaszerdahelyi (Szlovákia) Gramma Nyelvi Irodával. A nyelvművelés megújításáról, a nyelvi problémakezelés és a nyelvi tanácsadás kérdéseiről eddig három közös tudományos konferenciát szerveztek, amelyek anyagát önálló kötetben is megjelentetik. A Nyelvtudományi Intézet és az MTA határon túli kutatóállomásai között 2007. május 8-án aláírt szakmai együttműködési megállapodás értelmében a Nyelvművelő és Nyelvi Tanácsadó Kutatócsoport ezentúl hivatalosan is segíti a környező országokban működő magyar nyelvi irodák ill. kutatóhelyek közönségszolgálati munkáját.

A Nyelvművelő és Nyelvi Tanácsadó Kutatócsoport tagjai egyéni kutatásként stilisztikával, szövegtannal, szövegtipológiával, lexikográfiával, szociolingvisztikával, névtannal, terminológiai és szaknyelvi kérdésekkel foglalkoznak.

A csoportnak társadalmi elvárásra is igényt tartó munkája a nyelvi közönségszolgálat és nyelvi tanácsadás. Ennek keretében a csoport munkatársai telefonon, levélben, faxon vagy e-mailben fogadják a nyelvhasználattal kapcsolatos kérdéseket, s válaszolnak rájuk. A nyelvi ismeretterjesztésben publikációkkal, rádió- és televízióműsorokban való szerepléssel vesznek részt. A közönségszolgálat elérhető a 322-8038-as telefonszámon (kedden és csütörtökön 10-14h között) és a tanacs[kukac]nytud.hu e-mailcímen.

A csoport munkatársai közérdekű feladatként a 2002. december 15-én életbe lépett, Az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szóló 1982. évi 17. törvényerejű rendelet módosításához, valamint a 2003. január 1-jén életbe lépett a gazdasági reklámok és az üzletfeliratok, továbbá egyes közérdekű közlemények magyar nyelvű közzétételéről szóló 2001. évi XCVI.törvény végrehajtásához nyújtanak szakmai segítséget. Utónevekkel kapcsolatban a csoport a nevtanacs[kukac]nytud.hu e-mailcímen fogadja a kérdéseket.

További információ érhető el az MTA Nyelvtudományi Intézet hivatalos honlapján:* Nyelvtechnológiai és Alkalmazott Nyelvészeti Osztály

Pszicho-, Neuro- és Szocio-lingvisztikai Osztály[szerkesztés]

  • Osztályvezető: Bánréti Zoltán

Neurolingvisztikai kutatócsoport[szerkesztés]

  • A kutatócsoport vezetője: Bánréti Zoltán

A neurolingvisztikai kutatásaink alapvető kérdésfeltevései a következők. Milyen architektúrájú a nyelvtan reprezentációja az agyban? Milyen kapcsolat van a nyelvtan moduljai (lexikon, szintaxis, fonológia) és az agy szerkezete között? Milyen sajátosságokkal rendelkeznek azok a neuropszichológiai mechanizmusok, amelyek a nyelvtani reprezentációkat aktiválják a beszédprodukció és beszédértés folyamatai számára?

A kutatásainkban egészséges emberek nyelvi teljesítményét és afáziás (agyi sérülés miatti, szerzett nyelvi korlátozottságokat mutató) személyek nyelvi teljesítményeit vizsgáljuk különböző kísérletes helyzetekben, tesztekben. Az agyi sérülés elhelyezkedése és kiterjedése szerint, szelektív károsodások figyelhetők meg a vizsgálati személy nyelvhasználatában, pl. a hangalakokat, a ragozott szóformákat vagy a szószerkezeteket kombináló műveletekben, illetve a mondat jelentésének megértésében. A vizsgálatok nem pusztán az egyes afáziatípusok nyelvi tüneteire irányulnak, hanem a nyelvtan architektúrájára vonatkozó belátásokra is.

A jelenlegi legfontosabb neurolingvisztikai kutatásaink[szerkesztés]
  • A nyelvi rekurzió műveletei ép és afáziás személyeknél

A kutatás célja a természetes nyelvi rekurzív (szerkezet-beágyazó) műveletek lehetséges korlátozódásainak tesztelése ép személyeknél és agrammatikus afáziásoknál. A rekurzív nyelvi műveletek lehetséges szétválásait, sérüléseit az időjeles (finit) igéket tartalmazó szerkezetek, az infinit, valamint ige nélküli szerkezetek produkálásában, megértésében és jól formáltságuk megítélésében vizsgáljuk. A kutatás alapjait, kezdeteit A rekurzió interdiszciplináris vizsgálata a nyelvben: neurolingvisztikai alapok című projektumban elért, első eredmények adják. Ez a projektum az MTA TTK Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Kutatóintézetével (Csépe Valéria és Honbolygó Ferenc) és a Debreceni Tudományegyetem Általános nyelvészeti tanszékével (Hunyadi László) közösen folyt. A jelenleg zajló kutatások a mondatrekurzió kapcsán nyert eredményeket vetik össze a lexikai rekurzió (három-, négytagú összetett szavak produktív alkotása) tekintetében mind ép személyek, mind afáziás személyek esetében.

Párhuzamos összevető vizsgálatok folynak a mondattani és a lexikai rekurzió képességei lehetséges korlátozódási mintázatainak leírására az enyhe és középsúlyos Alzheimer kórral élő személyek esetében, különösen a nyelvi rekurzió és a rekurzív logikájú tudatelméleti következtetések lehetséges szétválásainak leírására Alzheimer-kórban. A viselkedéses teszteken túl szemmozgás-követéses vizsgálatok kezdődnek meg.

  • Új kutatás a kreativitás a magyarországi jelnyelvben: a vizsgálatok középpontjában a szintikai és a lexikai rekurzió lehetőségeinek a szintaxis és a lexikon interakciói leírásának megkezdése áll. A kutatásokba mind ép siket jelelőket, mind afáziás siket jelelőket bevonunk.
  • Az afáziában, a nyelvbotlásokban és az időskori tévesztésekben található fonológiai szekvenciaszervezési devianciákat tartalmazó adatokból építünk korpuszt, számítógépes adatbázist Kvantitatív vizsgálatokat végezünk spontán beszédbeli nyelvbotlás-korpuszon, a fonológiai devianciákat produkáló műveleteket vizsgálva.

Pszicholingvisztikai kutatócsoport[szerkesztés]

  • A kutatócsoport vezetője: Bánréti Zoltán

A pszicholingvisztika alapvetően a nyelvi viselkedés hátterében meghúzódó pszichológiai folyamatokat vizsgálja. A legfontosabb és legáltalánosabb kérdései közé a következők tartoznak: Hogyan sajátítjuk el az anyanyelvünket? Hogyan lehetséges, hogy beszédként azonosítjuk, szavakra bontjuk és megértjük, amit mások mondanak? Mi történik az elménkben, amikor beszélünk? Az egyes vizsgálatok során a kutatók természetesen speciális témákat, problémákat vizsgálnak.

A jelenlegi legfontosabb pszicholingvisztikai kutatásaink:[szerkesztés]
  • A nyelvfejlődési zavar feltérképezése a magyarban

A kutatás centrumában a nyelvfejlődési zavart mutató gyerekek magyar nyelvi profiljának leírása. A szókincs, morfológia és szintaxis terén mutatott relatív elmaradások és erősségek megállapítása, a magyar nyelvi tünetek alapján a specifikus nyelvfejlődési zavar elméleteinek értékelése .

A szókincs, morfológia és szintaxis terén mutatott relatív elmaradások és erősségek megállapítása, a magyar nyelvi tünetek alapján a specifikus nyelvfejlődési zavar elméleteinek értékelése.

A nemzetközi gyakorlatban használt, a nyelvi fejlettséget több szinten felmérni képes vizsgálóeljárás, a Clinical Evaluation of Language Fundamentals (CELF-4) magyar nyelvre adaptáljuk és adaptált eljárást bemérjük.

  • Vizsgáljuk a nyelvi teljesítmény és emlékezeti rendszerek összefüggéseit a nyelvfejlődési zavart mutató és tipikus fejlődésű gyerekeknél és felnőtteknél. A mondatmegértés, illetve a lexikális előhívás és a munkamemória, illetve a végrehajtó funkciók kapcsolatát. A kutatást ki fogjuk terjeszteni idősekre és figyelemhiányos hiperaktivitás zavarban szenvedő (ADHD-s) gyerekekre: Ladányi Enikő kutatásai együttműködésben a BME Kognitív tudományi tanszékével. Vizsgáljuk a magyar fókusz értelmezését kisgyerekkorban, ezzel kapcsolatban szemmozgáskövető berendezés alkalmazásával online kísérleteket folytatunk a fókusz szemantikai és pragmatikai értelmezésének fejlődéséről a nyelvelsajátítás során.
  • A laboratóriumi infrastruktúra fejlesztése: a neurolingvisztikai és pszicholingvisztikai kutatások feltételeinek megteremtésében fontosak voltak az MTA Infrastruktúra fejlesztési programjának 2012. évi és 2013. évi pályázati támogatásai: A new Experimental Linguistics Research Lab: Applying online research methods in language processing and speech, MTA Kutatási infrastruktúra fejlesztési program, 2012., és Developing Cutting-edge Multimodal Research Infrastructure for Integrated Linguistic Sociolinguistic and Neurolinguistic Investigations of Hungarian Sign Language, E-457/3/2012 MTA Kutatási infrastruktúra fejlesztési program.

A Többnyelvűségi kutatóközpont: a kétnyelvűség és a kisebbségi nyelvek kutatása[szerkesztés]

  • A kutatócsoport vezetője: Bartha Csilla

A kutatások fontosságát egyrészt a nyelvi változások természetére, lezajlására vonatkozó elméleti eredményeik adják. Másrészt nagyon jelentős a társadalmi hasznosságuk. Az utóbbi a kisebbségi nyelvet beszélő közösségek nyelvének, kultúrájának és jogainak támogatásában rejlik. A kisebbségek által beszélt nyelvek nyelvtanának tudományosan korszerű leírása segíti az érintett közösség nyelvhasználatának kodifikációját, magának a nyelvnek a megtartását is. A kétnyelvűségi és kisebbségi nyelvi kutatási témákat az osztály keretében a Többnyelvűségi kutatóközpont munkatársai kutatják.

A legfontosabb projektmunkálatok a következők:

  • A Nyelvi másság dimenziói c. kutatás újabb kutatópontokra való kiterjesztése, a magyarországi nemzetiségek nyelvcsere vizsgálata. Európai dimenziókban írja le a kisebbségi nyelvhasználat helyzetét a Language Reach Europe uniós projekt (Lifelong Learning Programme/DG EAC/41/09) Konzorciumvezető: British Council). A magyarországi román kisebbség nyelvhasználatát a Variabilitás és változás: a nyelvcsere vizsgálata látszólagos és valóságos időben – a nyelv és nemzeti kisebbségi identitás összefüggéseinek longitudinális vizsgálata című OTKA projektum. Az MTA – Román Akadémia csereprogramjainak keretében folynak a budapesti román diaszpóra szocio-kulturális vizsgálata és Az aromán kolónia Magyarországon és Romániában című kutatások.
  • Megkezdődik a magyar jelnyelv sztenderdizációs folyamatába illeszkedő országos terepmunka, diskurzus felvétel, korpuszépítés. Megalapozásuk komplex szocio-, neurolingvisztikai, idegtudományi vizsgálatokkal. A sztenderdizációt és a kétnyelvű oktatást megalapozó jelnyelvi alap- és alkalmazott kutatások folytatásával szótár és tananyagok készítése a cél. Ezt a kutatást is támogatja az MTA 2013.évi infrastruktúra fejlesztési programja, melynek segítségével jelnyelvi kutatásokra alkalmas (mobil) laboratórium jöhet létre Developing Cutting-edge Multimodal Research Infrastructure for Integrated Linguistic, Sociolinguistic and Neurolinguistic Investigations of Hungarian Sign Language, E-457/3/2012 (MTA támogatás, Kutatási infrastruktúra fejlesztési program.)
  • Nyelvideológiai kutatások indulnak 2013-ban a kétnyelvűség, a magyar nyelv veszélyeztetettsége és az angol nyelvszerepe témakörökben. Language and Education Addressed through Reserach and Networking by Mercator/LEARNMe. 530895-LLP-2012-NL-KA2-KA2NW EACEA.
  • A cigány közösségek nyelvhasználata, valamint a cigány gyermekek iskolai hátrányos helyzetének nyelvi gyökerei; Identitás projektum, a SINOSZ–szal közösen – FOG-FOF-10.
  • A nyelvi jogi vizsgálatok Magyarországon és a Kárpát-medencében valamint az Európai unió más régióiban, leírások és nyelvpolitikai ajánlások készítése
  • A magyarországi bevándorló közösségek kétnyelvűségének leírása

Cigány nyelvészeti kutatások[szerkesztés]

  • A Nyelvi ideológiák a romaniról Közép-Kelet-Európában című projektum kereteiben terepmunka, adatfelvétel zajlik roma közösségekben.

A kutatási témák: - Nyelvi ideológiák és társadalmi nem roma közösségekben. Egy kultúra-specifikus illokúcióserő-módosító pragmatikája: a feltételes átok szerepe a romani diskurzusban. - Amikor egy átok udvarias: nyelvi udvariasság és társadalmi nem kínálási helyzetekben.

  • "Szakértői" nyelvideológiák a romaniról: Nyelv és etnicitás: nyelvideológiák a cenzusokban. Könnyen tanulható, egyszerű nyelv? Deficit-teóriák a romaniról.

További információ érhető el az MTA Nyelvtudományi Intézet hivatalos honlapján:* Pszicho- Neuro- és Szociolingvisztikai Osztály

Szótári Osztály[szerkesztés]

  • Osztályvezető: Ittzés Nóra

Az osztály fő kutatási területe magyar egynyelvű szótárak készítése. E munkaközösségben készült az 1950–60-as években A magyar nyelv értelmező szótára 1–7. (ÉrtSz.; főszerk.: Bárczi Géza és Országh László, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1959–1962), illetve a Magyar értelmező kéziszótár (ÉKsz.; szerk.: Juhász József, Szőke István, O. Nagy Gábor és Kovalovszky Miklós, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972).

* A magyar nyelv nagyszótára (Nszt.)[szerkesztés]

Az osztály legfontosabb feladata jelenleg A magyar nyelv nagyszótárának készítése. A szótár elsősorban a köz- és irodalmi nyelv, illetve kisebb részben egyéb nyelvi rétegek (tájnyelv, szaknyelv, szleng stb.) szókészletét nyomtatásban megjelent szövegek felhasználásával dolgozza fel a nyelvújítás korától napjainkig. Forrásanyaga a 27 millió szövegszónyi elektronikus Magyar történeti szövegtár, a mintegy 6 millió cédulából álló archivális gyűjtemény, amelyet a 19. század végétől a 20. század közepéig hoztak létre, valamint egy CD-tár anyaga összesen több mint 335 millió szóval. 2005-ben megtörtént az 1985 és 2000 között összeállított elektronikus adatbázis kiegészítése és javítása. Az így létrejött, illetve kiegészült anyag a magyar szókincs történetének vizsgálatához és különféle szótárírási munkákhoz kínál jó alapot. A Magyar történeti szövegtár kutatási célból külső felhasználók számára is hozzáférhető.

Ez a nagyszótári jellegű, értelmező és történeti típusú szótár az 1772 és 2000 közötti korszak szókincsét minden eddigi szótárnál bővebb címszókészlettel és gazdagabb jelentésszerkezettel mutatja be, érzékeltetve a lexémák történeti fejlődését is. A jelentéseket példamondatokkal illusztrálja, megjelölve azok pontos lelőhelyét. Minden esetben felveszi a szótár az adott jelentés korpuszbeli első előfordulását, és a modern nemzetközi lexikográfiai gyakorlattal összhangban világosan megkülönböztetve, önálló nyelvi egységként dolgozza fel az ún. értelmezett szókapcsolatokat, idiomatizmusokat, illetve a szóadatokat. A szótár jelentős számú szaknyelvi szót is tartalmaz, s – a magyar lexikográfia történetében egyetlenként – ezeknek a szavaknak az értelmezéseit a különböző tudomány- vagy szakterület jeles képviselőivel szakmai szempontból lektoráltatja.

A szótár XML (= Extended Markup Language) formátumú adatbázisként, a szöveg tartalmi egységeinek azonosítására szolgáló nemzetközi szabvány szerint készül. A nyomtatott, majd a későbbiekben elektronikus formában is megjelenő, 18 kötetesre tervezett sorozat mintegy százezer szócikkben 110 ezer címszót dolgoz fel. Az adatbázis formátum folyamatos bővíthetőséget és frissíthetőséget tesz lehetővé, illetve a legkülönfélébb szempontok szerinti keresésre, csoportosításra és összehasonlításra ad módot.

A magyar nyelv nagyszótárának első két kötete 2006-ban, a 3. és 4. kötet 2011-ben, az 5. kötet pedig2013-ban jelent meg. Az első kötet a szótár használatához szükséges segédleteket tartalmazza: tájékoztat a szótár jellegéről, szerkezetéről és lexikográfiai elveiről, rövid ismertetést ad a nagyszótári munkálatok történetéről, a szótári feldolgozás alapjául szolgáló szöveggyűjtemények összetételéről, illetve a szótári adatbázis és a korpusz informatikai hátteréről. Ebben a kötetben kapott helyet a szöveggyűjtemények mintegy harmincezer tételes bibliográfiája, a szótár filológiai módszereinek és megoldásainak ismertetése, valamint a szerzői névlista, amely a forrásjegyzékekben szereplő szerzőket és az idegen nyelvből fordított művek eredeti szerzőit tartalmazza. A segédletek kötetében találhatók a magyar szókészlet paradigmáit, ragozási sorait áttekinthető formában bemutató táblázatok, valamint az a rövidítésjegyzék, amely a lexikográfiai leírásban használt rövidítéseket, nyelvtani és lexikai minősítéseket sorolja fel. A 2. kötet több mint öt és félezer a és á betűs címszót, a 3. és 4. kötet több mint hatezer b betűs címszót dolgoz fel. Az 5. kötet a c és cs betűs szavakat, valamint a d betűs anyag első felét tartalmazza. A példamondatokban előforduló rövidítések jegyzékét, valamint a forrásjegyzék kiegészítéseit az egyes szótári kötetek közlik.

* Új magyar etimológiai szótár (ÚESz.)[szerkesztés]

Az osztályon folynak egy új etimológiai szótár munkálatai is.

Immáron több mint másfél évtizede, hogy megjelent az utolsó, nemzetközi szinten is magas színvonalúnak tekintett magyar etimológiai szótár, az Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen 1–3 (EWUng.; főszerk.: Benkő Loránd, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993–1997). A mű címe is mutatja, hogy a szótár metanyelve a német: ezáltal válhattak az etimológiát más országokban művelők számára is hozzáférhetővé a magyar etimológiai kutatások akkori legfrissebb eredményei. A kedvező nemzetközi fogadtatás ellenére az említett szótár Magyarországon az elvárhatónál kevésbé vált ismertté, aminek több oka is van. Első helyen (sajnálatos módon) a szótár nem magyar közvetítő nyelvét kell akadályként említeni; másodsorban a (magyar viszonyok között akkoriban) magas árat; harmadsorban pedig azt, hogy csak igen alacsony példányszámban jelent meg a szótár (újabb kiadás lehetősége föl sem merült). Ezért sokan még mindig úgy tudják, hogy A magyar nyelv történeti–etimológiai szótára 1–4. (TESz.; főszerk.: Benkő Loránd, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967–1984) az egyetlen ilyen jellegű (egyébiránt kiváló) magyar kézikönyv.

Tekintettel a fentiekre, illetve az 1990-es évek közepét követő újabb etimológiai kutatások során – elsősorban a turkológia, továbbá a szlavisztika területén, illetőleg a Magyar értelmező kéziszótár 2. kiadásához (ÉKsz.2; főszerk.: Pusztai Ferenc, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2003) kapcsolódóan – feltárt eredményekre, lehetségessé vált és szükségesnek mutatkozik egy újabb magyar nyelvű, a tudományos igényeket is kielégítő szófejtő (és bizonyos mértékben szótörténeti) szótár összeállítása.

A munkálatok 2011 februárja és 2015 januárja között OTKA-támogatás keretében Gerstner Károly tudományos főmunkatárs vezetésével folynak.

Az ÚESz. a tervek szerint mintegy tízezer önálló szócikkben nagyjából tizenötezer fő- és alcímszót tartalmaz majd. Ez valamivel több, mint a TESz. és az EWUng. címszóállománya, de az egyszerű számbeli eltérés mellett tartalmi különbségek is mutatkoznak. A címszóállomány összeállításában természetesen irányadó a TESz. és az EWUng., a Magyar értelmező kéziszótár 2. kiadása, A magyar nyelv nagyszótárának eddig megjelent köteteiben publikált, illetőleg a későbbi kötetek számára már kijelölt címszavak listája, valamint az elektronikus nyelvi anyagokból a Magyar történeti szövegtár és a Magyar nemzeti szövegtár.

A szócikkek szerkezete és ezek főbb tartalmi elemei alapvetően megegyeznek az előzményként szolgáló szótárakéival: ez az áttekinthető struktúra jól ismert a magyar szakemberek körében. A szótár a mai (és jövőbeli) követelményeknek megfelelően természetesen elektronikusan készül. Az XML-alapú adatbázis lehetővé teszi egyrészt a szótár nagyfokú formai egységességét, másrészt a szótár teljes anyagában való gyors és sokirányú tájékozódást, harmadrészt a folyamatos frissítést.

Az ÚESz. mind digitális adathordozón (DVD-n), mind pedig hagyományos nyomtatott formában (két kötetben) is meg fog jelenni. A tervek szerint az Új magyar etimológiai szótár a közvetlen előzményként szolgáló Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen kényszerűen szikár német nyelvezete helyett kifejtettebb, gördülékeny tudományos nyelvezeten nemcsak szakemberekhez, hanem a művelt közönséghez is szóló, gazdag anyagot tartalmazó kézikönyv lesz.

További információ érhető el az MTA Nyelvtudományi Intézet hivatalos honlapján:* Szótári Osztály

Könyvtár[szerkesztés]

  • Vezetője: Timár Dávid

Információk[szerkesztés]

  • A Nyelvtudományi Intézet korlátozottan nyilvános szakkönyvtára.
  • Katalógus: http://hunteka.titkarsag.mta.hu/nyelvtudomanyi/
  • Főgyűjtőköre a magyar, az uráli, az általános és alkalmazott nyelvészet, továbbá a fonetika.
  • Nyitvatartás: H: 10-16, K-Cs: 9-16, P: 9-14.
  • Könyvtárközi kölcsönzés: konyvtar[kukac]nytud.mta.hu

Könyvtári szolgáltatások[szerkesztés]

  • Gyűjteményét folyamatosan fejleszti, feltárja; állományát megőrzi, gondozza és a könyvtárt használók rendelkezésére bocsátja; tájékoztat a könyvtár és a nyilvános könyvtári rendszer dokumentumairól és szolgáltatásairól; biztosítja más könyvtárak állományának és szolgáltatásainak elérését; részt vesz a könyvtárak közötti dokumentum- és információcserében.
  • Megszervezi és koordinálja az intézet szellemi termékeinek (publikációk, adatbázisok) elektronikus közzétételét, évenként elkészíti az intézet kutatóinak publikációs jegyzékét.
  • Olvasótermét - térítés nélküli regisztrációt követően, amihez a személyazonosságot igazoló irat szükséges - használhatják a tudományos fokozattal rendelkező kutatók, a felsőoktatási intézmények oktatói és hallgatói; kölcsönözni csak az intézeti kutatók és könyvtárközi kölcsönzéssel könyvtárak tudnak.

További információ érhető el az MTA Nyelvtudományi Intézet hivatalos honlapján:* Könyvtár

Igazgatóság[szerkesztés]

További információ érhető el az MTA Nyelvtudományi Intézet hivatalos honlapján:* Igazgatóság

Gazdasági osztály[szerkesztés]

További információ érhető el az MTA Nyelvtudományi Intézet hivatalos honlapján:* Gazdasági Osztály

Szolgáltatások[szerkesztés]

Nyelvhelyességi tanácsadás – telefonos, online, szakértői[szerkesztés]

Nyelvhelyességi, helyesírási kérdésekben a közönségszolgálat elérhető a 322-8038-as telefonszámon (kedden és csütörtökön 10.00-14.00 óra között) és a tanacs@nytud.mta.hu e-mail címen. Az MTA Nyelvtudományi Intézete tudományosan megalapozott nyelvi tanácsadással szolgál mindazoknak, akik a gazdasági reklámok és az üzletfeliratok, továbbá egyes közérdekű közlemények magyar nyelvű közzétételének ügyében kérdéseik vannak (például az idegen nyelvű kifejezések meghonosodottsága tekintetében), illetve akiknek bármilyen nyelvészeti jellegű kérdésben szakértői véleményre van szükségük. Kizárólag postán vagy elektronikus levélben eljuttatott kérésekkel foglalkozunk. Postacímünk: Az MTA Nyelvtudományi Intézete 1399 Budapest Pf.: 701/518 E-mail: tanacs@nytud.hu A szakértői vélemény díja: 50.000 Ft + áfa, amelyet a kérés elküldésével egy időben kérünk a Nyelvtudományi Intézet bankszámlájára átutalni. Bankszámlaszám: MTA Nyelvtudományi Intézet, 10032000-01731732-00000000 (A szakértői díjat postai utalványon is be lehet fizetni. Ez esetben kérjük a befizetési utalvány másolatát a megrendeléshez mellékelni.). Számla kiállításához az alábbi adatokat kérjük: Név Postai irányítószám Település Utca, házszám (Kérjük, jelezze, ha a számlázási cím és a postai cím nem azonos.) A Nyelvtudományi Intézet nyelvművelő osztályának közönségszolgálata változatlanul fogad telefonon vagy faxon érkező, nyelvhelyességre vonatkozó kérdéseket. Ez a szolgáltatásunk továbbra is ingyenes.

Névadás[szerkesztés]

Utónevekkel kapcsolatban a nevtanacs@nytud.mta.hu e-mail címre írhatnak. Az utónévválasztásról rendelkező, az MTA Nyelvtudományi Intézetének feladatát is meghatározó jogszabályok a következők: Az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szóló 1982. évi tvr., valamint az Alkotmánybíróság 2001. évi állásfoglalása után megalkotott 2002. évi XLV. törvény az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szóló 1982. évi törvényerejű rendelet módosításáról.

A Belügyminisztérium Állampolgársági Főosztálya 1997-ben rendelte meg a Nyelvtudományi Intézettől a Magyar utónévkönyvben (szerző: Ladó János, Akadémiai Kiadó, 1971) szereplő utónevek jegyzékének kibővítését. Ezt a bővített névlistát a BM Kiadó által 1997-ben megjelentett Új magyar utónévkönyv című kiadványa már tartalmazza. Mivel ez a kiadvány könyvesboltokban már nem kapható, a névjegyzék pedig nem hozzáférhető az interneten sem, az alábbiakban közzétesszük az 1997 óta esedékes bővítésekkel együtt.

Az alábbi névjegyzék tehát tartalmazza a Nyelvtudományi Intézet által 1997-ben összeállított névlistát, valamint mindazokat a neveket, amelyeket az intézet 1997 óta bárki számára anyakönyvi bejegyzésre alkalmasnak minősített, állampolgárságra és nemzetiségre való tekintet nélkül.

Az MTA Nyelvtudományi Intézete által anyakönyvi bejegyzésre alkalmasnak minősített férfi utónevek jegyzéke

Az MTA Nyelvtudományi Intézete által anyakönyvi bejegyzésre alkalmasnak minősített női utónevek jegyzéke

Alapelvek a kérvényezett nevek szakvéleményének elkészítéséhez

Adatbázisok[szerkesztés]

Nyelvész info lista[szerkesztés]

Interneten elérhető kiadványok[szerkesztés]

A Nyelvtudományi Intézet megvásárolható kiadványai[szerkesztés]

Honlapok[szerkesztés]