Nutka ciprus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Nutka ciprus
A Nutka-szigeten, Brit-Kolumbia államban
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Ciprusfélék (Cupressaceae)
Alcsalád: Ciprusformák (Cupressoideae)
Nemzetség: Ciprus (Cupressus)
Faj: C. nootkatensis
Tudományos név
Cupressus nootkatensis
D. Don) D.P. Little
Szinonimák
  • Callitropsis nootkatensis
Elterjedés
Cupressus nootkatensis range map.jpg
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Nutka ciprus témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nutka ciprus témájú médiaállományokat és Nutka ciprus témájú kategóriát.

A nutka ciprus (Cupressus nootkatensis)[1] korábban Chamaecyparis nootkatensis, illetve Xanthocyparis nootkatensis[2]) a fenyőalakúak (Pinales) rendjében és a ciprusfélék (Cupressaceae) családjának egyik faja. Egyéb nevei: nutka hamisciprus, nutka álciprus vagy alaszkai cédrus.

A Chamaecyparis, Xanthocyparis és Callitropsis nemzetségek fajait összefoglaló néven hamisciprusoknak, illetve álciprusoknak nevezzük.

Származása, elterjedése[szerkesztés]

Észak-Amerika nyugati partvidékéről származik. Fő elterjedése Alaszka és Kanada Brit-Kolumbia tagállama, de délebbre, Kalifornia, Oregon és Washington államokban is előfordul.

Kertészeti céllal a világ legkülönbözőbb részein ültetik.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés]

20–25 m magasra növő, látványos, robusztus termetű fa. koronája karcsú kúp alakú. Spirálisan hámló kérge fiatalon vöröses, később barnás. Ágaik eleinte fölfelé állnak, az idősebb ágak és a fiatal ágak végei fürtösen lecsüngenek. Alsó ágai uszályosan szétterülnek, időnként le is gyökeresednek.

Az átellenesen álló, sötétzöld pikkelylevelek csúcsa finoman elálló és hegyes, szúrós. A megdörzsölt levelek jellegzetesen illatoznak.

A fa csúcsán tömegesen termő tobozai kékeszöld gömböcskék.

Életmódja, élőhelye[szerkesztés]

Észak-Amerikában a hegységekben, 1000–2300 m magasan nő — olyan helyeken, ahol nagy a páratartalom (gyakran a tengerparthoz közel). Mivel élőhelye észak–déli irányban erősen megnyúlt, rendkívül változatos tűlevelű (Pinopsida) növénytársulások tagja:

E társulások cserjeszintjéban többnyire a hangafajok (Erica spp.) dominálnak.[2]

Lassan nő.

A Kárpát-medencében megbízhatóan télálló, a szárazságot, kiszáradást azonban nem tűri.

Toboza a második évben érik be.

Felhasználása[szerkesztés]

Fája kivételesen ellenálló, tartós, és lassú növekedése miatt igen drága is. Főleg hajófának és kültéri faépítményekhez használják tenger mellett vagy hideg, nedves éghajlaton. Az Amerikai Egyesült Államokból jelentős mennyiséget exportálnak Japánba, ahol kedvelt épületfa.

Díszfának sokfelé ültetik. Helyigényes, de jó talajon magas sövénynek is alkalmas.

Kertészeti változatok[szerkesztés]

C. n. 'Pendula'Varsóban, a Lengyel Tudományos Akadémia botanikus kertjében
  • C. n. 'Pendula' — Közép-Európában ez a legismertebb fajta — olyannyira, hogy gyakrabban ültetik, mint a törzsváltozatot. Törzse fölfelé törő, ágai ívesen felhajlanak. A csúcshajtás lehajlik, miként és az ágvégek is; a harmad-negyedrendű hajtások hosszan, rojtszerűen lecsüngenek. A vízszintes és függőleges formák együttese kecsessé, festőivé teszi. Levele sötétzöld. A szárazságot épp úgy nem tűri, mint az alapfaj. Télálló, de a nedves, nehéz havat célszerű lerázni ágairól. Metszéssel jól alakítható.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]