Nukleáris baleset

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A 2011-es japán fukusimai nukleáris katasztrófa után a hatóságok lezárták az ország 54 atomerőművét. 2013-ban a fukusimai helyszín még mindig hevesen radioaktív volt, mintegy 160 000 evakuált még mindig ideiglenes helyeken lakott, több helyszínen pedig évszázadokig nem lehet mezőgazdasági termelést végezni. A bonyolult tisztási munka legalább 40 évig elhúzódik, és több milliárd dollárba kerül.[1][2]
A Kasivazaki-Kariva Atomerőmű, egy hét reaktorból álló japán atomerőmű, a világon a legnagyobb, melyet 2007-ben egy földrengés következtében 21 hónapra le kellett zárni.[3]

A nukleáris vagy radioaktív baleset a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség definíciója szerint „olyan esemény, mely jelentős következményekkel jár az emberek, a környezet vagy az infrastruktúrára tekintettel. Ide tartozik többek között minden sugárbetegség, a környezetbe kijutott magas ionizáló sugárzás vagy a reaktor védőburkának megolvadása.”[4] Elsődleges példák közé olyanok tartoznak, mikor a reaktormag megolvad, és jelentős radioaktív szennyezőanyag kerül a környezetbe. Ilyen volt az 1986-os csernobili atomkatasztrófa.[5]

A nukleáris balesetek hatásáról az első atomreaktor 1954-es üzembe helyezése óta viták folynak, és fontos szerepet játszanak a közvéleményben a nukleáris létesítményekkel kapcsolatos félelmek kialakulásában.[6] Időközben olyan mérési technikát vezettek be, melyekkel csökkenteni lehet a balesetek esélyét, vagy minimalizálhatóak az ilyen katasztrófák során kikerülő radioaktív szennyezések mértéke. Az emberi hibafaktorral azonban mindig számolni kell, „balesetből pedig sokféle volt, eltérő hatással, köztük majdnem eltűnésekkel és katasztrófákkal.”[6][7] 2014-ig az atomerőművekben több mint 100 komoly atombaleset volt. Csernobil óta 57 baleset volt, az összes atomenergiával kapcsolatos baleset több mint 60%-ára pedig az USA-ban került sor.[8] komoly nukleáris balesetek közé tartozik a 2011-es fukusimai baleset, a csernobili katasztrófa, az 1979-es Three Mile-szigeti atomkatasztrófa és az 1961-es SL–1 baleset.[9] Az atomerőmű-balesetekben az életveszteségeken kívül olyan veszteségek is keletkezhetnek, melyek helyreállítása nagy anyagi áldozatokat emészt fel.[10]

Az atommeghajtású tengeralattjárók magtúlmelegedései és egyéb balesetei közé tartoznak a következők is: K–19 1961-ben, K–11 1965-ben, K–27 (1968)-ban, K–140 1968-ban, K–429 1970-bnen, K–222 1980-ban és K–431 1985-ben.[9][11][12] Súlyos radioaktív incidensnek számít a Kistim-katasztrófa, az angliai Windscale-tűz (az erőmű 1-es reaktoránál kigyulladt a grafit a túlforrósodott reaktorban)[13][14], a Costa Rica-i atombaleset,[15] a zaragozai radioterápiás baleset,[16] a marokkói radiációs baleset,[17] a goiâniai baleset,[18] a mexióvárosi sugárbaleset, és egy thaiföldi radioterápiás egység balesete.[19]

Az IAEA üzemeltet egy olyan oldalt, melyen szerepelnek a legújabb balesetek.[20]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Richard Schiffman: Two years on, America hasn't learned lessons of Fukushima nuclear disaster. The Guardian, 2013. március 12.
  2. ↑ Martin Fackler. „Report Finds Japan Underestimated Tsunami Danger”, New York Times, 2011. június 1. 
  3. ↑ The European Parliament's Greens-EFA Group - The World Nuclear Industry Status Report 2007 p. 23. Archiválva 2008. június 25-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  4. ↑ Staff, IAEA, AEN/NEA. International Nuclear and Radiological Events Scale Users' Manual, 2008 Edition [archivált változat]. Vienna, Austria: International Atomic Energy Agency, 184. o.. Hozzáférés ideje: 2010. július 26. [archiválás ideje: 2011. május 15.]  Archivált másolat. [2011. május 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 24.)
  5. ↑ Chernobyl: Consequences of the Catastrophe for People and the Environment. Boston, MA: Blackwell Publishing for the Annals of the New York Academy of Sciences (2009. április 25.). ISBN 978-1-57331-757-3. Hozzáférés ideje: 2016. június 11. 
  6. ↑ a b M.V. Ramana. Nuclear Power: Economic, Safety, Health, and Environmental Issues of Near-Term Technologies, Annual Review of Environment and Resources, 2009, 34, p. 136.
  7. ↑ Matthew Wald. „The Nuclear Ups and Downs of 2011”, New York Times, 2012. február 29. 
  8. ↑ Benjamin K. Sovacool. A Critical Evaluation of Nuclear Power and Renewable Electricity in Asia Journal of Contemporary Asia, Vol. 40, No. 3, August 2010, pp. 393–400.
  9. ↑ a b „The Worst Nuclear Disasters”, TIME.com, 2009. március 25. 
  10. ↑ Gralla, Fabienne, Abson, David J., and Muller, Anders, P. et al. "Nuclear accidents call for transidsciplinary energy research", Sustainability Science, January 2015.
  11. ↑ Kristin Shrader-Frechette: Fukushima, Flawed Epistemology, and Black-Swan Events. Ethics, Policy and Environment, Vol. 14, No. 3, 2011. október 1.
  12. ↑ Johnston, Robert: Deadliest radiation accidents and other events causing radiation casualties. Database of Radiological Incidents and Related Events, 2007. szeptember 23.
  13. ↑ Amikor Moszkva és a Nyugat is saját kárán tanulta meg, hogy az atom veszélyes. (Hozzáférés: 2022. május 22.)
  14. ↑ Sipos Géza: Siralmas állapotban van a világ legveszélyesebb atomtemetője. origo.hu, 2015. február 1. (Hozzáférés: 2022. május 21.)
  15. ↑ Gusev, Igor. Medical Management of Radiation Accidents, Second Edition (angol nyelven). CRC Press (2001. március 28.). ISBN 9781420037197 
  16. ↑ Strengthening the Safety of Radiation Sources p. 15.
  17. ↑ NRC: Information Notice No. 85-57: Lost Iridium-192 Source Resulting in the Death of Eight Persons in Morocco
  18. ↑ The Radiological Accident in Goiania p. 2.
  19. ↑ Pallava Bagla. "Radiation Accident a 'Wake-Up Call' For India's Scientific Community" Science, Vol. 328, 7 May 2010, p. 679.
  20. ↑ IAEA Scientific and Technical Publications of Special Interest. www-pub.iaea.org . [2017. május 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 24.)

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Nukleáris_baleset&oldid=26235878”