Novobáczky Sándor

Novobáczky Sándor
Született	1924. március 29. Szentes
Elhunyt	1989. június 8. (65 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	újságíró komikus
Iskolái	Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1946, jogtudomány)
Sírhelye	Óbudai temető (12-I-133)
A Wikimédia Commons tartalmaz Novobáczky Sándor témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Novobáczky Sándor (Szentes, 1924. március 29. – Budapest, 1989. június 8.) magyar újságíró, humorista.

Életpályája

Szülei: Novobáczky Andor és Ungár Margit voltak. Általános és középiskolai tanulmányait Szentesen végezte el. 1942-ben érettségizett a szentesi Horváth Mihály Gimnáziumban. 1946-ban diplomázott a budapesti tudományegyetem jogi karán. Tisztviselő volt a Magyar Nemzeti Bankban, majd a Pénzügyminisztériumban. 1949–1952 között a Vörös Akadémián politikai gazdaságtan tanára volt. Újságírói pályáját a Szabad Nép című napilapnál kezdte 1952-ben. 1953-ban külpolitikai rovatvezető és szerkesztőbizottsági tag lett. 1955-ben a lázadó kommunistákhoz tartozott, aminek következtében a Szabad Nép megvált tőle. 1955–1956 között a Fogaskerék című üzemi lapnál dolgozott. 1956-ban került a Magyar Nemzethez. 1956. október 6-án jelent meg az Irodalmi Újságban Különös emberek? című írása, amiért 1957. január 19-én letartóztatták. 1957. október 26-án a Budapesti bíróság tíz havi börtönre ítélte. Kiszabadulása után évekig letiltották az újságírói pályáról a Corvin Áruház propagandistájaként dolgozott 1958–1959 között. 1959-ben került a Népsport szerkesztőségébe. 1963-ban a Magyarország című hetilap alapító tagja, 1968–1989 között rovatvezetője volt.

Cikkei jelentek meg a Könyvvilágban, a Budapester Rundschauban. Kitűnő szatirikus képességével a Ludas Matyiban és a Magyar Rádióban is nevet szerzett.

Sírja az Óbudai temetőben látogatható (12-I-133).

Novobáczky Sándor (1924–1989) magyar újságíró sírja az Óbudai temetőben (12-I-133).

Művei

• A genfi győzelem (Méray Tiborral, Budapest, 1954)
• Berlini jelentés a négyhatalmi tanácskozásról (Nemes Györggyel, Budapest, 1954)
• A külpolitikai agitáció módszereiről (Budapest, 1956)
• Kacag a lelátó (karcolatok, anekdoták, Léwald Györggyel, 1965)
• Súlyos pesti sértések (Kabaréműsorok, Budapest, 1971)
• A csapat szelleme (egyfelvonásosok, Budapest, 1971)
• Also nein, diese Ungurn! (Glossen, Brachfeld Siegfrieddel, Berlin-Weimar 1974)
• Fiatalság: komiszság (elbeszélések, 1974)
• Nincs tanú (színmű, Bratislava, 1983)

Források

• Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X  
• Szentesinfo.hu
• http://server2001.rev.hu/oha/oha_display_biography.asp?id=2924&idx=249&lang=h
• Kortárs magyar írók

További információk

• Fekete Sándor: Novobáczky Sándor (Új Tükör, 1989. 25. sz.)
• Ember Mária: Novo (Magyar Nemzet, 1989. jún. 21.)
• Humorlexikon. Szerkesztette: Kaposy Miklós. Budapest, Tarsoly Kiadó, 2001.
• Révai új lexikona XV. (Nem–Rab). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2005. ISBN 963-955-623-8  
• Szentesi ki kicsoda? Szerkesztette és írta Bodrarits István, Labádi Lajos, Majtényiné Túri Katalin. Szentes, Szentes Városi Könyvtár, 1988.
• Új magyar életrajzi lexikon IV. (L–Ő). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. ISBN 963-547-414-8  
• Új magyar irodalmi lexikon II. (H–Ö). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6806-3