Notre-Dame-székesegyház (Chartres)
|
Ez a katedrális a Világörökség része |
| A chartres-i katedrális | |
| |
 | |
 | |
| Vallás | katolicizmus |
| Egyházmegye | Chartres-i egyházmegye |
| Építési adatok | |
| Építése | 1145 |
| Stílus | classic gothic |
| Tervezője | Master of Chartres |
| Alapadatok | |
| Hosszúság | 130 m |
| Magasság | 113 m |
| Szélesség | 16,4 m |
| Világörökségi adatok | |
| Világörökség-azonosító | |
| Típus | Kulturális helyszín |
| Kritériumok | I, II, IV |
| Felvétel éve | 1979 |
| Elérhetőség | |
| Település | Chartres |
| Hely | rue du Cloître-Notre-Dame (16) |
| Elhelyezkedése | |
 A chartres-i katedrális
Pozíció Franciaország térképén
| |
 é. sz. 48° 27′, k. h. 1° 29′Koordináták: é. sz. 48° 27′, k. h. 1° 29′ | |
 | |
| Az A chartres-i katedrális weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz A chartres-i katedrális témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Párizstól 80 km-re délnyugati irányban fekvő Chartres városában található a chartres-i katedrális (franciául: La Cathédrale Notre-Dame de Chartres) a francia gótikus építészet egyik kiemelkedő alkotása, mely szinte teljes egészében eredeti állapotában őrződött meg.
„A Chartres-i egyházmegye katedrálisa az egyik legkorábbi és talán a legszebb is abból a kétszázból, amit a XIII. és XIV. században építettek. … A katedrális, a hit eme nagyszerű alkotása, komolyan és magabiztosan emelkedik a babona és a kegyetlenség világa fölé.”[1]
Építése[szerkesztés]
Miután az első chartres-i katedrális 1020-ban leégett, helyére egy román stílusú bazilikát emeltek. Bár ez az épület túlélte az 1134-ben keletkezett tűzvészt, mely a város nagy részét elpusztította, 1194. június 10–11-én éjszaka egy villámcsapás következtében kigyulladt, és csak a nyugati tornyok, a köztük lévő homlokzat, valamint az altemplom maradt meg. 1194-től kezdve beszélhetünk a gótikus chartres-i katedrálisról.
A Franciaország minden részéből érkezett adományok segítségével szinte azonnal hozzákezdtek az újjáépítéshez, és 1220-ra az épület szerkezetileg készen állt, magában foglalva a korábbi bazilika megmaradt részeit. Az építkezés befejeztével IX. Lajos király jelenlétében szentelték fel a katedrálist 1260. október 24-én.
Külső megjelenése[szerkesztés]
A katedrális két, egymástól eltérő toronnyal rendelkezik. Az egyik, amely 105 méter magas, az 1140-es évekből származik, míg a másik, 113 méteres torony egy kora 16. századi csúccsal kiegészített korábbi építmény. Az épület teteje halvány zöldes színű.
A falak külső oldalán minden oldalról támfalak épültek, amelyekre az ablakok szokatlanul nagy mérete miatt volt szükség. Mivel a hajó felső része javarészt üvegből áll, szükség volt a külső támpillérekre, melyek az oldalhajónál a tető fölé nyúlnak. Chartres volt az első hely, ahol ilyen, a külső megjelenést nagyban befolyásoló strukturális elemeket alkalmaztak.
A katedrálisnak összesen kilenc bejárata van, melyekből három az előző épületből maradt meg.
A déli kereszthajó bejáratának díszítése „az utolsó ítélet” témakörére épít az apostolok szobraival (Radnóti Miklós Chartres című versében utal ezen szobrokra). Az északi kereszthajó bejáratánál a Szűz megkoronázásának jelenete látható, próféták és mások szobraival a középpontban.
A nyugati bejáratot, más néven a királyi bejáratot az 1145-1150 körül faragták ki; az ekkortájt forradalminak számító tölcsér alak később széles körben elterjedt. A bejáratot díszítő szobrok keskeny, magas alkotások, királyokat, királynőket és más személyeket ábrázolnak az Ótestamentumból. A hármas kapuzat jobb oldali ívén a hét szabad művészetet jelképező alakok láthatóak: a dialektikát Arisztotelész, a retorikát Cicero, a grammatikát Donatus, a geometriát Euklidész, az aritmetikát Boethius, az asztronómiát Ptolemaiosz Klaudiosz, a zenét Püthagorasz szimbolizálja.[2]
Belseje[szerkesztés]
A katedrális főhajójának belseje igen tágas, ez a legszélesebb főhajó Franciaországban. Belső magassága 36, hossza 128 méter. A kőpadlón ma is megtalálható az 1205-ből származó labirintus, melyet a szerzetesek elmélkedésre használtak, miközben végigsétáltak rajta. A labirintus külső átmérője kb. 13 méter, szinte ugyanakkora, mint a nyugati rózsaablaké, és a bejárattól éppen akkora távolságra van, mint az ablak a padlózattól. A labirintuson egyetlen út vezet csak végig, ennek hossza 289 méter.
Festett üvegablakai[szerkesztés]
A katedrális főként a korai 13. századból származó ablakai jelentik az épület egyik kiemelkedő látványosságát. Az eredeti 186 ablakból 152 élte túl a történelem viharait és maradt fenn eredeti állapotában. A rózsaablakok három fő csoportja a következő:
- Nyugati Rózsa: az 1100-as évekből származik, fő motívuma az utolsó ítélet
- Északi Rózsa: 1230-ban, ajándékként érkezett, a Szűz dicsőítését ábrázolja[3]
- Déli Rózsa: az 1230-as évekből, Krisztus dicsőítését ábrázolja
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Bamber Gascoigne: A keresztények. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1993, ISBN 963-09-3650-X, 85. oldal
- ↑ Sz. Jónás Ilona: A XII. századi reneszánsz, in:Európa ezer éve: A középkor. Szerk. Klaniczay Gábor. Budapest: Osiris. 2005. = Osiris tankönyvek, ISBN 963 389 820 X, ISBN 963 389 819 6 , I. kötet, 302. oldal
- ↑ Királyi-királynéi reprezentáció, egyházi üzenet: Ikonográfiai értelmezések a chartres-ikatedrális északi keresztházának üvegablakain. In: Micae Mediaevales V. Fiatal történészek dolgozatai a középkori Magyarországról és Európáról. Szerk. Fábián Laura – Szabó Péter – Uhrin Dorottya – Gál Judit. Budapest, ELTE BTK Történelemtudományok Doktori Iskola, 2016. 25–45.
