Notaden nichollsi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Notaden nichollsi
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Alrend: Neobatrachia
Család: Mocsárjáróbéka-félék (Limnodynastidae)
Nem: Notaden
Faj: N. nichollsi
Tudományos név
Notaden nichollsi
Parker, 1940
Elterjedés
Notaden nichollsi map-fr.svg
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Notaden nichollsi témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Notaden nichollsi témájú médiaállományokat és Notaden nichollsi témájú kategóriát.

A Notaden nichollsi a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a mocsárjáróbéka-félék (Limnodynastidae) családjába, azon belül a Notaden nembe tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

Ausztrália endemikus faja. Az ország Nyugat-Ausztrália államának északi részétől, a Kimberley régiótól az Északi terület középső részén át Queensland állam délkeleti területeiig honos.

Nevének eredete[szerkesztés]

Nevét Gilbert Ernest Nicholls, a Nyugat-Ausztráliai Egyetem professzorának tiszteletére kapta, aki több paratípus példányt is biztosított.[1]

Megjelenése[szerkesztés]

A nőstény holotípus példány mérete 64 mm.[1] Háti oldala barna vagy olajszürke, hasa sárgásfehér. A fiatal egyedek az átalakulás után, még embrionális farokkal, 12 mm--esek.

Életmódja[szerkesztés]

Növényzettel ritkásan benőtt, vízzáró vagy agyagos talajú nyílt területek lakója. Életének jó részét a föld alatt tölti, csak nagy esőzések után jön a talaj felszínére táplálékot keresni és szaporodni, bár száraz időszakban is megfigyelték. Megfigyelték már 1 m-es mélységben is. Heves esőzések után az agyagos talaj által visszatartott pocsolyákban szaporodik. A hímek a vízben lebegve hallatják éneküket. A lerakott peték száma elérheti az ezret is. A peték kocsonyás láncokban, a víz alá merült növényzetre tekerednek. Az ebihalak hamar kikelnek, átalakulásuk mindössze két hetet vesz igénybe.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

A vörös lista a nem fenyegetett fajok között tartja nyilván. Populációja stabil, csökkenését nem figyelték meg, elterjedési területe nagyobb mint 20 000 km².

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Parker, 1940 : The Australasian frogs of the family Leptodactylidae. Novitates Zoologicae, vol. 42, n° 1, p. 1-107 (eredeti kiadvány).

Források[szerkesztés]