Northeimi Richenza
| Northeimi Richenza | |
.jpg) | |
| Northeimi Richenza ábrázolása a Königslutteri Katedrálisban | |
| Született | 1080-as évek |
| Elhunyt | 1141. június 10. |
| Állampolgársága | német |
| Házastársa | III. Lothár német-római császár[1] |
| Gyermekei | Supplinburgi Gertrúd |
| Szülei | Gertrud die Jüngere von Braunschweig Northeimi Henrik |
| Foglalkozása | arisztokrata |
| Sírhelye | Imperial cathedral of Königslutter |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Northeimi Richenza témájú médiaállományokat. | |
Northeimi Richenza (1087 vagy 1089 – 1141. június 10.) német-római császárné, III. Lothár német-római császár felesége
Családja
[szerkesztés]Szülei: Northeimi (Kövér) Henrik (Frízia őrgrófja) és Braunschweigi (Brunonen) Gertrúd meisseni őrgrófnő. A szülők 1086-ban házasodtak össze.
Richenza testvére:
- III. Ottó northeimi őrgróf
Richenza féltestvérei (anyai részről):
- III. Dietrich katlenburgi gróf (Braunschweigi Gertrúd első házasságából)
- II. Henrik meißeni őrgróf (1103–1123, ő már Gertrúd harmadik férjétől született)
Császárné
[szerkesztés]Richenza 1100 körül hozzáment a későbbi szász herceghez és német-római császárhoz, az akkor körülbelül 25 éves Süpplingenburgi Lothárhoz. Lothár 1106-ban megkapta V. Henrik német-római császártól a szász hercegi címet, majd annak halálakor ő lett az új császár III. Lothár néven.
Egyetlen gyerekük született, Gertrúd (1115. április 18.), aki az anyai nagymama után kapta keresztnevét. Politikai megfontolásból a kis Gertrúdot 12 esztendősen, 1127. május 29-én apja hozzáadta a kb. 19 éves X. Henrik bajor herceghez, aki így jelentős katonai és diplomáciai segítséget nyújthatott apósa német-római császárrá történő megválasztásához is. Frigyükből egy fiú született, Oroszlán Henrik, 1129 körül.
Richenza is aktív politikai szerepet vállalt, férje uralkodását támogatva, főleg a pápával való összetűzésükkor, 1130-ban. A császárné jelentős diplomáciai közvetítő szerepet játszott férje s annak két legnagyobb riválisa, III. Konrád német király és II. Frigyes sváb herceg konfliktusa kapcsán is. 1136–37-ben az asszony még egy bírósági tárgyaláson is elnökölt, melynek eredményeként a Northeim- és a Braunschweigi-dinasztia kiterjedt birtokai átkerültek a Welf-ház fennhatósága alá. Amikor Richenza 1137-ben megözvegyült, rögtön lépéseket tett afelé, hogy átengedje veje részére elhunyt férje szászországi birtokait.
Özvegyen
[szerkesztés]A következő év pünkösdjén azonban a szász küldöttség hercegi tagjai III. Konrádot választották meg Bambergben törvényes uralkodójukká. Ezek után az asszonynak már unokája, Oroszlán Henrik örökségéért kellett küzdenie. Richenza nagy figyelmet fordított a kisfiú megfelelő szintű oktatására, s folyton emlékeztette unokáját arra, hogy csak neki, mint dinasztiája egyetlen egyenesági férfi leszármazottjának, van joga a szász hercegi címre. Richenza sajnos már nem érhette meg unokája, Henrik herceggé válását, ugyanis 1141. június 10-én, körülbelül 54 évesen elhunyt. Néhai férje és vejük, X. (Büszke) Henrik bajor herceg mellett helyezték őt végső nyugalomra, a königslutteri katedrálisban. (Büszke Henrik 1139. október 20-án, körülbelül 31 esztendősen halt meg.) Richenza sírjában elhelyeztek egy egyszerű, ámde elegáns koronát is a temetés előtt. 1142-ben aztán Oroszlán Henriket választották meg szász herceggé, ám a kiskorú gyermek helyett még évekig az anyja, Gertrúd kormányzott régensként.
Jegyzetek
[szerkesztés]Irodalom
[szerkesztés]- Robert Conrad: Salus in manu feminae. Herrschaftsteilhabe und Memoria der Kaiserin Richenza (1087/89–1141) (= Historische Studien. 512. füzet). Matthiesen Verlag, Husum 2020, ISBN 978-3-7868-1512-9
- Amalie Fößel: Richenza. In:Neue Deutsche Biographie. (NDB). 21. kötet, Duncker & Humblot, Berlin 2003, ISBN 3-428-11202-4, 512–513. oldal (deutsche-biographie.de)
- Stefan Pätzold: Richenza. In: Amalie Fößel (szerk.): Die Kaiserinnen des Mittelalters. Pustet, Regensburg 2011, ISBN 978-3-7917-2360-0, 181–196. oldal
- Marianne Wenzel: Sächsische Regentinnen des 12. Jahrhunderts – Kaiserin Richenza und Herzogin Gertrud von Sachsen und Bayern. In: Gabriele Signori / Claudia Zey (szerk.): Regentinnen und andere Stellvertreterfiguren. Vom 10. bis zum 15. Jahrhundert. De Gruyter, Oldenbourg, Berlin 2023 (Schriften des Historischen Kollegs, Kolloquien; 111), ISBN 978-3-11-099216-8, 53–68. oldal