Ugrás a tartalomhoz

Norberto Bobbio

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Norberto Bobbio
Született1909. október 18.[1][2][3][4][5]
Torino[6][7]
Elhunyt2004. január 9. (94 évesen)[1][2][3][4][5]
Torino[8][7]
Állampolgársága
  • olasz (1946. június 18. – 2004. január 9.)
  • olasz (1909. október 18. – 1946. június 18.)
Foglalkozása
TisztségeSenatore a vita (1984. július 18. – 2004. január 9.)
Iskolái
Kitüntetései
  • a Buenos Aires-i Egyetem díszdoktora
  • honorary doctorate of the Autonomous University of Madrid
  • a Bolognai Egyetem díszdoktora
  • Viareggio-Versilia International Prize (1981)[9]
  • Prix Européen de l'Essai Charles Veillon (1981)
  • honorary doctorate of Paris Nanterre University (1984)[10]
  • a Madridi Complutense Egyetem díszdoktora (1985)
  • Balzan-díj (1994)
  • Hegel Prize (2001)

Norberto Bobbio aláírása
Norberto Bobbio aláírása

A Wikimédia Commons tartalmaz Norberto Bobbio témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Norberto Bobbio (Torino, 1909. október 18. – Torino, 2004. január 9.) olasz jogfilozófus, politológus, eszmetörténész.

Élete, munkássága

[szerkesztés]

1909. október 18-án született Torinóban. Szülővárosában előbb jogi, majd filozófia diplomát szerzett. Még gimnáziumi évei kötött ismeretséget Vittorio Foával, Leone Ginzburggal és Cesare Pavesevel. 1942-ben csatlakozott az akkor illegalitásban működő radikális-liberális szervezethez az Akciópárthoz (Partito d'Azione). 1943–1944-ben bebörtönözték. 1946-ban sikertelenül próbált politikai karriert építeni, és ezt követően a tudománynak szentelte életét.

1972 és 1984 között a Torinói Egyetem politikatudományi tanszékének vezetője. Emellett több folyóirat szerkesztője, és számos egyetem díszdoktora volt. 1979-ben Sandro Pertini köztársasági elnök élethosszig tartó szenátori címet adományozott Bobbionak. 2004-ben Torinóban halt meg.

Szocialistának vallotta magát, ám elutasította azokat az elemeket, amiket a marxizmusban antidemokratikusnak, autoriternek tartott. A kereszténydemokraták és kommunisták közötti „történelmi kompromisszum” lelkes híve volt, ugyanakkor fanatikusan támadta Silvio Berlusconi politikáját. Rendszeresen írt a La Stampa című napilapba. Szociálliberális indíttatású gondolkodó volt, nagy hatással volt rá Hans Kelsen, és Vilfredo Pareto gondolatvilága.

Főbb művei

[szerkesztés]
  • Studi sulla teoria generale del diritto (1955)
  • Politica e cultura (1955)
  • Teoria della norma giuridica (1958)
  • Teoria dell’ordinamento giuridico (1960)
  • Giusnaturalismo e positivismo giuridico (1965)
  • Da Hobbes a Marx: saggi di storia della filosofia (1965)
  • Diritto e stato nel pensiero di Emanuele Kant (1969)
  • Saggi sulla scienza politica in Italia (1969)
  • Studi per una teoria generale del diritto (1970)
  • Una filosofia militante (1971)
  • Quale socialismo? discussione di un'alternativa (1976)
  • Dalla struttura alla funzione: nuovi studi di teoria del diritto (1977)
  • Il futuro della democrazia (1984)
  • Saggi su Gramsci (1990)
  • L’età dei diritti (1990)
  • Destra e sinistra: ragioni e significati di una distinzione politica (1994)
  • De senectute (1996)

További információk

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia
  6. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 14.)
  7. a b www.accademiadellescienze.it (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2020. december 1.)
  8. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  9. http://www.premioletterarioviareggiorepaci.it/premi/vincitori/2-Premio%20Internazionale%20Viareggio-Versilia
  10. https://honoriscausa.parisnanterre.fr/historique