Nopcsa Elek (kancellár)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Felső-szilvási báró Nopcsa Elek (1775. március 14. – Bécs, 1862. november 28.) erdélyi kancellár.

Életútja[szerkesztés]

Nopcsa Ferenc és osztoniczai Csóka Mária fia. Előbb Hunyad vármegyénél kezdte hivataloskodását, ahol szép tehetségei és bő ismeretei folytán 1816-ban főispán, 1819-ben kormányszéki, 1822-ben udvari tanácsos, 1831-ben Szent István-rend keresztese, 1832-ben királyi táblai elnök, 1834-ben az országos rendek elnöke, 1837-ben erdélyi udvari főkancellár és valóságos belső titkos tanácsos lett. 1844-ben a Leopold-rend nagy keresztjét kapta és nyugalomba lépett. Végül 1855. december 31-én a Szent István- és Leopold-rendek szabályainál fogva ausztriai birodalmi báróságra emeltetett.

Beszéde, melyet az erdélyi ország rendeihez intézett 1837-ben, a pozsonyi Alveare (Méhkas) c. folyóiratban van (Cursus I. Vol. II. 1847.).

Forrás[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Az 1848-1849. évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja. Szerk. Pálmány Béla. Bp., Magyar Országgyűlés, 2002.