Nobélium

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
102 mendeléviumnobéliumlaurencium
Yb

No

(Upb)
   
               
               
                                   
                                   
                                                               
                                                             
   
102
No
Általános
Név, vegyjel, rendszám nobélium, No, 102
Latin megnevezés nobelium
Elemi sorozat aktinoidák
Csoport, periódus, mező ?, 7, f
Megjelenés ismeretlen, vsz. ezüstös
fehér vagy fémes szürke
Atomtömeg (259)  g/mol
Elektronszerkezet [Rn] 5f14 7s²
Elektronok héjanként 2, 8, 18, 32, 32, 8, 2
Fizikai tulajdonságok
Halmazállapot szilárd
Olvadáspont 1100 K
(827 °C, 1521 °F)
Atomi tulajdonságok
Elektronegativitás 1,3 (Pauling-skála)
Ionizációs energia 1.: 642 kJ/mol
Egyebek
CAS-szám 10028-14-5
Fontosabb izotópok
Fő cikk: A nobélium izotópjai
izotóp természetes előfordulás felezési idő bomlás
mód energia (MeV) termék
253No mest. 1,7 m α 8,440 249Fm
ε 3,200 253Md
255No mest. 3,1 m α 8,445 251Fm
ε 2,012 255Md
259No mest. 58 m α 7,910 255Fm
ε 0,500 259Md
SF - -
Hivatkozások
Commons:Category:Nobelium
A Wikimédia Commons tartalmaz Nobélium témájú médiaállományokat.

A nobélium a periódusos rendszer egyik kémiai eleme. Vegyjele No, rendszáma 102. Ezt a mesterséges fémet a svéd Alfred Nobel vegyészről nevezték el, ő alapította a Nobel-díjat. A nobéliumot 1963-ban fedezte fel egy kaliforniai kutatócsoport. A csoport három tagja: Albert Ghiorso, Torbjorn Sikkeland és John R. Walton. Részecskegyorsítóban felgyorsított szénatomokkal kűriumatomokat bombáztak, ezáltal nobéliumatomok keletkeztek, amelyek perceken belül el is bomlottak.