Nizalowski Czeslaw Wladimir
| Nizalowski Czeslaw Wladimir | |
| Született | 1885. július 20. Lviv |
| Elhunyt | 1949. augusztus 12. (64 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | |
| Gyermekei | Nizalowski Ernő |
| Foglalkozása | repülőgép-építő, aranyozó |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Nizalowski Czeslaw Wladimir (lengyelül: Czesław Wladimir Niżałowski, más írásmóddal: Nizsalovszky, illetve Nizsalowszky) [Lemberg (ma: Lviv), 1885. július 20. – Budapest, 1949. augusztus 12.] osztrák állampolgárságú, lengyel származású vállalkozó, a magyar aviatika úttörője.[1]
Élete[szerkesztés]
A függetlenségét vesztett Lengyelországban, Galíciában született az Osztrák–Magyar Monarchia idején. Apja, Zygmunt Niżałowski lembergi katonatiszt, anyja Amalia Paskowska volt. Apját orosz ellenes harcokban megölték, anyja a fiaival Bécsbe menekült rokonokhoz.[2] Itt szerzett elektrotechnikusi és aviatikai szaktudást és ismerkedett meg Szapáry Pál gróffal, akinek felesége lengyel volt. Szapáry Magyarországra hívta és biztatta, hogy repülőgép-építéssel foglalkozzon. A munkához szükséges anyagi feltételeket is biztosította azzal a kikötéssel, hogy ellenszolgáltatásként a keletkező szabadalmak tulajdonosa lesz.[3] Közben anyja és testvére az Egyesült Államokba emigrált.[2]
1910-ben, a Rákosmezőn megrendezett „nagy aviatikai meeting” idején a 21-es hangárt bérelte. Ekkoriban építette azt a repülőgépét, amelyet dupla szárnyúra (biplán) tervezett nyolc cilinderes, száz lóerős Antoinette-motorral. A nagyobb szárnyak fesztávolsága 17 m volt és sajátságos stabilizáló felületekkel látta el őket. A repülőgéphez egy három méteres, fából készült, valamint két kisebb, alumíniumból öntött, kanál alakú légcsavart (helice) tervezett.[3]
A meeting után nem sokkal a rendező Wellisch cég felszámolta a hangárokat. Ekkor Kőbányán, a Kada utcában létesített műhelyt Szapáry támogatásával.[2] 1913-ban Szapáry pénzügyi botrányba keveredett, büntetőfeljelentést tettek ellene 3 millió pengős tartozása miatt.[4] Ez valószínűleg megakasztotta a munkáját. Az első világháború után a terveit, motorjait, alkatrészeit és gyártógépeit a győztes hatalmak számára elkobozták és elszállították.
A világháborúk közötti években Vámos Kálmán nevű üzlettársával képkeretgyárat alapított, mely a budapesti Visi Imre utca 6. szám alatt működött, üzletük a Harminckettesek terén volt.[5] A faragott képkeretek gyártásához szükséges gépeket maga tervezte. Az aranyozó szakmát is kitanulta, egyik munkája családi adományként az 1931-ben épített kőbányai evangélikus templom oltárképét díszíti.
1911-ben római katolikus hitről evangélikusra tért át, hogy házasságot köthessen a győri Pátka Máriával. Négy gyermekük született. Egyik fia, Nizalowski Ernő katonai repülős kiképzést kapott Lengyelországban és 1939 szeptemberétől a lengyel hadsereg tagjaként részt vett a második világháború harcaiban, majd az ország bukása után visszatérve Magyarországra a lengyel menekültek segítésében működött közre. Árvaságra jutott, osztrák rokonoktól magához fogadott nevelt fia, Walter Hans a Kárpátokban esett el 18 évesen a Wermacht katonájaként.
Lembergi rokona volt Franciszek Niżałowski osztrák, illetve lengyel hadbíró tábornok.
Egy nappal súlyosan beteg fia, Lajos Illés előtt hunyt el. Az Új köztemetőben nyugszik.[2]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Csanádi Norbert – Nagyváradi Sándor – Winkler László: A magyar repülés története. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974. 17-18.
- ↑ a b c d Máté Endre: Szeptember katonája (Żołnierz wrzesnia) Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben. Budapest, 2009.
- ↑ a b A hol minden alszik. Látogatás a rákosi aviatikai telepen. Az Újság, VIII. évf., 166. szám, 1910. július 14., 9-10.
- ↑ Gerliczy Ferencz báró csalással vádolja Szapáry Pál grófot. Az Újság, XI. évf., 183. szám, 1913. augusztus 2., 6.
- ↑ A Nizsalovsky és Vámos közkereseti társaság - később rt. - cégbejegyzése.
