Nikodémosz
| Nikodémosz | |
 | |
| Rembrandt van Rijn: Krisztus és Nikodémus | |
| Született | nem ismert ancient Israel and Judah[1] |
| Elhunyt | 1. század Júdea |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nikodémosz témájú médiaállományokat. | |
Nikodémosz (vagy Nikodémus) a keresztény hagyomány szerint Jézus Krisztus titkos tanítványa, farizeus, zsidó tanácsos.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A Biblia szerint éjjel, titokban megy el Jézushoz, aki tanítja őt (Jn 3, 1-21); először szkeptikusan áll a tanításokhoz, de a tanács előtt egyszer nyíltan pártfogásába veszi Jézust a farizeusokkal szemben (Jn 7, 50-51); Arimathiai Józseffel együtt részt vesz Jézus testének a keresztről való levételében és sírba helyezésében (19, 39-42). Alakja gyakran szerepel Krisztus siratását ábrázoló jelenetben. Továbbá Nikodémoszról neveztek el, egy feltehetőleg az 5. század elejéről származó apokrif evangéliumot, amely leírja Krisztus elítélését, megfeszítését és a feltámadás utáni eseményeket, valamint a pokolraszállást, és Pilátus állítólagos tetteit.[2]
A művészetekben
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Főleg festményeken, szobrokon és domborműveken szerepel, ahogy Jézust hallgatja, vagy a temetésében segédkezik. Ezek közül a leghíresebb Rembrandt rajza és Michelangelo Firenzei Pietàja. Jellegzetesen a sírba helyezésekor Jézust a lába felől fogja.[3]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "fr.wikipedia.org/wiki/Isra%C3%ABl_antique".
- ↑ Raffay Sándor: Pilátus cselekedetei. Theológiai szaklap, XI. évf. 1–2. sz. (1913)
- ↑ Nikodémus. In Tótfalusi István: Ki kicsoda a Bibliában. Budapest: Arcanum. 2004.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Mitológiai enciklopédia II. Főszerk. Sz. A. Tokarev; magyar kiad. szerk. Hoppál Mihály. Budapest: Gondolat. 1988. 365. o. ISBN 963 282 026 6
