Nikica Valentić

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Nikica Valentić
Dan OSRH Nikica Valentic 28052011 2.jpg
Horvátország 5. miniszterelnöke
Hivatali idő
1993. április 3. 1995. november 7.
Elnök Franjo Tuđman
Előd Hrvoje Šarinić
Utód Zlatko Mateša

Született 1950. november 24. (72 éves)
Gospić
Párt Horvát Demokrata Közösség

Foglalkozás jogász
Iskolái Zágrábi Egyetem Jogtudományi Kar

Díjak Order of Ante Starčević
A Wikimédia Commons tartalmaz [[Commons:Category:Nikica Valentić|Nikica Valentić]] témájú médiaállományokat.

Nikica Valentić (Bilaj, 1950. november 24.) horvát vállalkozó, ügyvéd és politikus, a Horvát Köztársaság 5. miniszterelnöke 1993 áprilisa és 1995 novembere között. A mai napig ő a legfiatalabb személy, aki ebben a tisztségben szolgált. Hivatalba lépésekor 42 éves volt, és egyben az első horvát miniszterelnök is, aki a világháború után született.

Élete és pályafutása[szerkesztés]

A Gospić melletti Bilajon született 1950-ben, itt végezte általános iskolai tanulmányait is. középiskolába Gospićra járt, majd beiratkozott a Zágrábi Egyetem Jogi Karára, ahol 1974-ben diplomázott.[1][2] 1978-tól 1983-ig a Stanograd és a Stanoinvest lakásszövetkezetek igazgatója volt, amelyek évente ezer lakást építettek.[1] Az 1980-as évek elején részese volt a „Zelenjak-ügynek”, amikor azt állították, hogy cége szociális pénzekből házakat épített Zelenjakon Franjo Gregurićnak és más munkatársainak. 1983-ban ügyvéd lett. A befektetési szerződések, a kereskedelmi jog, az adók és az ingatlanszerződések szakértője volt.[1]

Az 1990-es demokratikus változások után csatlakozott a Horvát Demokratikus Közösséghez (HDZ), és a horvát INA olajtársaság vezérigazgatója lett. 1992-ben országgyűlési képviselővé választották. Tagja volt a Parlament Gazdasági, Fejlesztési és Újjáépítési Bizottságának, tagja volt a Horvátország Fejlesztési Stratégiai Tanácsának, valamint az Elnöki Tanácsnak. A HDZ alelnökévé is megválasztották.[1]

A Horvát Demokratikus Közösség tagjaként 1993. április 4-én Franjo Tuđman elnök kinevezte miniszterelnöki posztra. Elfogadva ezt a tisztséget, megígérte Tuđmannak, hogy a háború végéig marad tisztségében, amivel úgy számolt, hogy legfeljebb egy év lesz. Végül 1995. november 4-ig töltötte be a kormányfői tisztséget.[3] Ez alatt a rövid idő alatt stabilizációs programmal állt elő, amely megállította az inflációt, felfegyverezte a hadsereget a felszabadító hadműveletekre, egyúttal 650 ezer menekültről és kitelepített személyről gondoskodott.[1] Néhány hónappal hivatalba lépése után kabinetje leértékelte a horvát valutát, a horvát dinárt, megállítva az inflációt, és a háború kezdete után először hozott valamiféle gazdasági stabilitást Horvátországban. 1994 május 30-án a horvát dinárt helyett bevezette kunát.[1] 1994-ben a horvát erők bosznia-hercegovinai hadműveleteket hajtottak végre, ami megteremtette Knin felszabadításának előfeltételeit. 1995. május elején a "Bljesak" hadműveletben felszabadult Nyugat-Szlavónia. Hivatali ideje alatt 1995. augusztusában hajtotta végre a horvát katonaság és rendőrség a honvédelmi háborút eldöntő „Vihar” hadműveletet, amely végül a háború végéhez vezetett Horvátországban és a szomszédos Bosznia-Hercegovinában. Mindezen történelmi jelentőségű sikerek miatt az egyik legsikeresebb horvát miniszterelnöknek tartják. Mandátuma lejárta után 2003-ig a horvát parlament tagja volt.[2][4]

Lemondása után a következő évben, 1996-ban magánvállalkozásba kezdett, építőipari céget alapított, és lakásépítéssel foglalkozott. 2000 óta nem vesz részt aktívan a politikában. Ritkán jelent meg a médiában. 2007-ben tanúskodott Hágában a horvát tábornokok védelmében, mert úgy vélte, hozzá kell járulni az igazság megismeréséhez.[1] Közismert borbarát. Otthon, Zágrábban van egy borüzlete több ezer palackkal. Tíz éve vásárolt 8000 négyzetméternyi területet a Peljesacon, ahol több ezer szőlőtövet telepített a Plavac - Dingač fajtából. Nagy könyvgyűjtő, mintegy 6000 kötetes könyvtára van. Hetente egyszer elmegy a Medvednicába, Žumberakba vagy Samoborsko gorjébe a barátaival. Az új politikai szerepvállalásra vonatkozó ajánlatokat rendre visszautasította.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d e f g h Nikica Valentić (horvát nyelven). Vecernji. (Hozzáférés: 2022. június 8.)
  2. a b Nikica Valentić Archiválva 2012. február 29-i dátummal a Wayback Machine-ben., Deputies of the 5th Assembly of the Croatian Parliament
  3. Peta vlada (horvát nyelven). Croatian Information-Documentation Referral Agency. [2012. július 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 10.)
  4. Nikica Valentić: Graditelj stanova u recesijska vremena Archiválva 2016. március 5-i dátummal a Wayback Machine-ben, Jutarnji list; accessed 20 July 2015.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Nikica Valentić című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.