Nihondzsinron

A nihondzsinron (日本人論; Hepburn: nihonjinron, ’értekezések/elméletek a japán emberről’) olyan írások összefoglaló neve, melyek a japán kultúra, társadalom és nemzeti karakter jellemzőivel foglalkoznak. A kifejezés ugyanakkor magában foglalja a „japánosság” egyedi, lényegi természetének meghatározására tett kísérleteket.

A nihondzsinron története

A nihondzsinron bizonyos elemei Japánban már az ősidők óta erősen jelen vannak, azonban csak 1965-től indult robbanásszerű terjedésnek, amely egészen napjainkig tart. Az elmúlt 10 év egyik jellemző kérdése, hogy a külföldiek (外国人, gaikokudzsin) hogyan látják a japánokat, ebben a témában a külföldiek egyre több írást tesznek közzé.

A második világháború előtt a japánok saját népük megnevezésére a „varevare kokumin” (我々国民, „nemzetünk”) vagy „dóhó” (同胞, „honfitársak”) kifejezéseket használták. Ma már a nihondzsin (日本人, =japán(ok)) szó használata vált általánossá, azonban a második világháború előtt a japánok közt ez a megnevezés nem volt megszokott. A külföldiekkel való érintkezés, és az eltérő értékek, minőségek találkozása során vált tudatossá a japánokban saját „japánosságuk” mivolta. Ebben a folyamatban kulcsszerepet játszott Ruth Benedict antropológus könyve, a Krizantém és kard. Habár a második világháború után lett virágzó a nihondzsinron, és Japán gazdasági erejének ugrásszerű növekedése által a külföldiek egyre több nihondzsinron témájú írást adtak ki, mégis Benedict munkássága adott hatalmas lendületet a „japán ember” fogalom Japánon belüli általános elterjedésére, és a nihondzsinron áttörő megjelenésére.

Benedict előtt is már több külföldi írt a japánokról, az egyik korábbi, említésre méltó személy Xavéri Szent Ferenc, még korábbról pedig Marco Polo. Marco Polo így nyilatkozott a japánokról: "Világos bőrűek, udvariasak, kifinomultak". Japán elszigeteltsége alatt (1600-1850) a téma szószólói főként csak a Dedzsima szigetén (出島) kereskedő hollandok voltak. Az ország megnyitását követően azonban több országból érkeztek szerzők Japánba, a nyugatizálódó Meidzsi-korban pedig hirtelen megnőtt a nihondzsinronnal foglalkozó külföldiek és japánok száma is. A Taisó- és a Sóva-korban japánok által írt éles, önelemző nihondzsinron értekezések bontakoztak ki.

A nihondzsinron fajtái

A japán zászló - Egyszerű és elegáns (vabi-szabi)

• Pszichológiai (心理学的, sinrigakuteki)
• Szociológiai (社会学的, sakaigakuteki)
• Esztétikus (美学的, bigakuteki)
• Intellektuális (思想的, siszóteki)

Pszichológiai nihondzsinron

Ellentmondások alkotják a Japánról szóló könyvek lánc- és vetülékfonalát: a japánok legnagyobb mértékig agresszívak és békések; militárisak és művésziek; pökhendiek és udvariasak; merevek és alkalmazkodóak; engedelmesek és neheztelők, amikor erőszakoskodnak velük. Rettentően foglalkoztatja őket, hogy mit fognak más emberek gondolni a viselkedésükről, és ugyanakkor felülkerekednek a vétkeken, ha mások nem tudnak semmit a botlásukról.

Kulcsfogalmak:

• Ganbari (頑張り) - „Ganbare”, vagy udvariasabban mondva „ganbatte kudasai”-t általában „Sok szerencsét!”-nek fordítják, amit például akkor mondunk, ha egy barátunk vizsgázik vagy versenyre megy. Azonban ez a kifejezés szó szerint azt jelenti, hogy: „Adj bele mindent!”, „Küzdj keményen!”, a szerencsének igazából semmi köze sincs hozzá. Hasonló esetekben használják még kondzso (根性, szívósság, energikusság) és a gaccu (ガッツ, az angol "guts" szóból) szavakat is.
• Gaman (我慢) - tűrőképesség; hasonló a ganbarihoz. Ha a gamant túlzásba viszik, akár áldozatává is válhatnak (karósi, 過労死 - belehalni a túl sok munkába és a stresszbe).
• Amae (甘え) - kényeztetés, függés; olyan személy magatartása, aki el szeretné érni, hogy a körülette lévő emberek szeressék, gondoskodjanak róla, függjön tőlük. A japán ember egyik jellemző érzése.
• Hadzsi (恥) - szégyen; Ruth Benedict a "szégyen kultúrájá"-nak nevezi Japánt.

Szociológiai nihondzsinron

Kulcsfogalmak:

• A vertikális társadalom (タテ社会, tatesakai) - Nakane Csie nevéhez fűződő elmélet, mely szerint a japán társadalmi szervezet legjellegzetesebb vonása az egyszeres kötésű társadalmi kapcsolatokból ered: az egyénnek vagy egy csoportnak mindig egyetlen megkülönböztethető viszonya van a többiekhez képest.
• Beosztott lojalitása a vezető felé; a vezető atyaias felelőssége a követői felé.
• A „csoportos társadalom” (集団社会, sudansakai)- az egyén alá van rendelve a csoportnak
  • Ie rendszer, a hagyományos japán családmodell (家) - engedelmesség az apának, ugyanakkor az apa felelőssége gondoskodni a feleségről és a gyerekekről, és még a távolabbi rokonokról is.
  • Buraku (部落, falucska) - engedelmesség a közösség felé, kölcsönös segítségnyújtás, munkamegosztás.
• Kaidzsin (間人, „összefüggő emberek”) - Hamagucsi Esun elmélete, ami szerint a japán társadalom alapegysége nem az egyén, hanem az egyének közötti kapcsolódás.
• Aránylag kis szakadék a gazdag és a szegény között, nincsenek hatalmas egyenlőtlenségek, mint az Egyesült Államokban, és nincs szigorú osztályrendszer sem, mint Nagy Britanniában. A japánok többsége középosztálybelinek tartja magát a kormány felmérései szerint.
• Szempai-kóhai (先輩後輩, „a feljebbvaló/rangidős és az alárendelt/kezdő”) - vertikális, alá-fölérendelt viszonyok a cégeknél, társulatoknál, szervezeteknél.
• Va (和, „béke, harmónia”) - kiemelt jelentőséggel bír.
  • Japán, a „harmónia országa” (日本、「和の国」- Nihon, „va no kuni”)
  • Jamato, japán ősi megnevezése (大和, szó szerint: „nagy va”).
• Ucsi és a szoto (内と外, „belső és külső”) - eltérő magatartásformák a csoporton belül és kívül.

Kapcsolódó kifejezések:

• Omote és ura (表と裏, „felszín és a rejtett oldal”) - a felszíni megjelenés, és ami mögötte van.
• Tatemae és honne (建前と本音) - amit a nyilvánosság felé közvetítünk, és amit valóban gondolunk.

Esztétikai nihondzsinron

Egy japán teaház, amely tükrözi a vabi-szabi esztétikát, Kenroku-en (兼六園)

Kulcsfogalmak:

• Vabi és szabi (侘び寂び) - az egyszerű, elegáns dolgok szeretete.
  • Vabi - „meglelni a szépséget a szegénységben és az egyszerűségben”; a vabisii (侘しい) szóból eredeztethető, jelentése: „nyomorult, elhagyatott”.
  • Szabi - „elegáns egyszerűség”; a szabisii szóból eredeztethető, jelentése: „magányos, elhagyatott”
• A természet szeretete (大自然への憧れ)
• Szentimentálisan merengeni a szépség és az élet múlásáról (物の哀れ, monono avare - szó szerint „a dolgok szánalma”).
• Miniatürizálás (小型化, kogataka) - a japánok imádják a dolgokat lekicsinyíteni.
  • Bonsai (盆栽) - törpefák 　

    

    Bonszai, miniatűr szilvafák

  • Necuke (根付) - miniatűr elefántcsont figurák　

    

    Kutya alakú necuke (Kokei (虎渓) műve)

  • Haiku (俳句) - „miniatűr” versek

Intellektuális nihondzsinron

Úgy tartják, hogy a japán ész inkább intuíción (直感, csokkan) alapul, mint logikán (論理, ronri).

Nihondzsinron magyarázatok

Ökológiai magyarázatok

• Szezonalitás

A japánoknak hagyományosan a négy változó évszakkal kellett együtt élniük (tavasz, nyár ősz, tél), vagy hattal, ha beleszámoljuk az esős évszakot, ami májusban és júniusban van (梅雨, cuju), és a tájfunt, ami október környékén van. Ezért a haikukban sokszor van évszakra való utalás.

„	SZIROM Virágszirom szállott lebegve ott a fagallyról? Tévedés. Egy tarka lepke.	”
– Arakida Moritake (Kosztolányi Dezső fordítása)

Hanami a Marujama parkban, a Jakasza szentély mögött Kiotóban. Csoportos esemény és a mono no avare

• Éghajlat

Japán a monszun övhöz tartozik, de sokkal északabbra helyezkedik el, mint a legtöbb monszun éghajlatú ország, és hideg levegő áramlik az Északi-sark felől. Ezért van Japánnak árasztásos rizstermesztő mezőgazdasága, ahol mindenkinek együtt kell dolgoznia az ültetés és az átültetés időszakában. Ugyanakkor a japán házak nyitott architektúrájúak, amelyek a nedvességet monszun idején kiengedik, így a japán embernek kevés magánélete van.

Ezért van az, hogy Japán egy csoportokon alapuló társadalom, amely kevés teret hagy az egyénnek. Ez az érv „környezeti determinizmusként” (環境決定論, kankjó ketteiron) ismeretes.

Történelmi magyarázatok

• Szakoku (鎖国, „bezárt ország”)

250 év (1600-tól 1850-ig) izoláltság által vált Japán zárt társadalommá. „Szigeti mentalitású” (島国根性, simaguni kondzso), egyedi kultúra, ami csak „külső nyomásra” (外圧, gaiacu) változtatható meg. Japán szinte teljesen el volt zárva a világtól az Edo-kor (1600-1868) nagy részében, és kifejlesztette saját egyedülálló társadalmi szerkezetét, melynek befolyása a mai napig tart. Csak más országok, különösen az Egyesült Államok „külső nyomásra” válaszolt, ami végül az ország megnyitását (開国, kaikoku) eredményezte.

Biológiai magyarázatok

• Cunoda Tadanobu elmélete, hogy míg a nyugati emberek a bal agyféltekéje a logikáért, jobb agyféltekéje az érzelmekért felel, addig a japán agy jobb fele mindkettőért felel, ezért a logika és az érzelem összekeveredik.

Problémák a nihondzsinron elméletekkel

• Feltételezi a homogenitást

• Viszonyítási alapja csak a „Nyugat”

• Feltételezi, hogy más társadalmak nem rendelkeznek Japán speciális tulajdonságaival

• A területi különbségeket figyelmen kívül hagyja

• Figyelmen kívül hagyja az osztályt és a státuszt

• A történelmet is figyelmen kívül hagyja

• Feltételezi a zavartalan, stabil hierarchiát

• Kivételek és ellentmondások

• Általában értékítéletekkel teli

• Sok nihondzsinron elmélet ellentmond egymásnak

Népszerű nihondzsinron könyvek

Manabe Kazufumi és Harumi Befu felmérése alapján, Japánban megjelent népszerű könyvek listája.

• Aida Yūji 会田雄次: Omote no ronri - Ura no ronri 表の論理・裏の論理. Kadokawa bunko 角川文庫, 1979.
• Ruth Benedict: Kiku to katana 菊と刀. Gendaikyōyō bunko 現代教養文庫, 1948.
• Szuzuki Takao 鈴木孝夫: Tozasareta gengo - Nihongo no sekai 閉された言語・日本語の世界. Shincho Sensho 新潮選書, 1980.
• Edward Reischauer: Za Japaniizu ザ・ジャパニーズ. Bungeishunju 文藝春秋, 1979.
• Doi Takeo 土居健郎: 'Amae' no kōzō「甘え」の構造. Kōbundō 弘文堂, 1971.
• Kahn Hermann: Chō-taikoku Nihon no chōsen 超大国日本の挑戦. DIAMOND Inc., 1970.
• Hamaguchi Eshun 浜口恵俊:'Nihonrashisa' no saihakken「日本らしさ」の再発見. Kodansha 講談社, 1977.
• WiIkinson Endymios: Gokai 誤解. Chuo Koronsha 中央公論社, 1980.
• Itasaka Gen 板坂元: Nihonjin no ronri kōzō 日本人の論理構造. Kodansha 講談社, 1971.
• Brzezinski Zbigniew: Hiyowana hana Nihon ひよわな花・日本. Saimaru Shuppan サイマル出版, 1972.
• Kamishima Jirō 神島二郎: Nihonjin no hassō 日本人の発想. Kodansha 講談社, 1975.
• Donald Keene: Aoi me no Tarō Kaja 碧い眼の太郎冠者. Chūkō Bunko 中公文庫, 1973.
• Minami Hiroshi 南博: Nihonjin no shinri 日本人の心理. Iwanami Shinsho 岩波新書, 1953.
• Ezra F. Vogel: Japan azu nanbā wan ジャパン・アズ・ナンバーワン. TBS-BRITANNICA, 1979.
• Nakane Chie 中根千枝: Tateshakai no ningenkankei タテ社会の人間関係. Kodansha 講談社, 1967.
• Gregory Clark: Nihonjin - Yunīkusa no gensen 日本人一ユニークさの源泉. Saimaru Shuppankai サイマル出版, 1977.
• Toyama Shigehiko 外山滋比古: Nihonjin no ronri 日本語の論理. Chūkōsōsho 中公叢書, 1973.
• Lee O-Young: `Chijimi' shikō no nihonjin「縮み」志向の日本人. Kodansha 講談社, 1982.
• Kindaichi Haruhiko 金田一春彦: Nihonjin no gengo hyōgen 日本人の言語表現.Kodansha 現講談社, 1975.
• Paul Bonnet: Fushigi no kuni NIPPON 不思議の国ニッポン.DIAMOND Inc., 1978.
• Isaiah Ben-Dasan: Nihonjin to yudayajin 日本人とユダヤ人. Yamamoto shoten 山本書店,1970.

Források

• Tsukishima Genzo 築島謙三: ’Nihonjinron’ no naka no nihonijn 「日本人論」の中の日本人、上 [„Nihondzsinron”-ban lévő japán ember, első kötet] Tokyo 東京, Kodansha 講談社, 1994.

• Ruth Benedict-Mori Szadahiko: Krizantém és kard - A japán kultúra újrafelfedezése. Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2006.

• Nakane Chie: Japanese Society. University of California Press, Berkley, 1972.