Nicola Sturgeon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Nicola Sturgeon
Nicola Sturgeon SNP Conference (cropped).jpg

Született 1970. július 19. (50 éves)[1][2]
  • Irvine
  • Ayrshire
Párt Skót Nemzeti Párt

Házastársa Peter Murrell
Foglalkozás
Iskolái Glasgow-i Egyetem
Vallás Church of Scotland

Díjak
  • BBC 100 Women (2014)
  • M100 Media Award (Armin Laschet, 2019. szeptember 17.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Nicola Sturgeon témájú médiaállományokat.

Nicola Ferguson Sturgeon (Irvine, 1970. július 19.) skót politikus, 2014 óta Skócia első minisztere és a skót politikai ébredés kiemelkedő politikusa, 2014 óta a Skót Nemzeti Párt vezetője.

Életpályája[szerkesztés]

Glasgow szegényebb bányaterületéről származik, ahol a családja egy kocsma felett lakott. Azon kevés brit politikus közé tartozik, aki nem magániskolában, hanem állami középiskolában végzett. A Glasgow-i Egyetemen jogot tanult. 1986 óta tagja a Skót Nemzeti Pártnak.

Házastársa 2010 óta Peter Murrell.

Míg a Brexitről tartott 2016-os népszavazáson az Egyesült Királyság szavazóinak többsége szavazott a kilépés mellett, addig a skót szavazók 62 százaléka az Európai Unióban való maradás mellett döntött.

Amikor 2016-ban a Skót Nemzeti Párt nyert a skót parlamenti választáson, Nicola Sturgeon megígérte: ha Skóciát az akarata ellenére kivezetik az EU-ból, népszavazást tartanak, hogy fenntarthassák Skócia EU-tagságát.[3]

A 2019. decemberi brit parlamenti választáson a Brexitet szorgalmazó brit Konzervatív Párt nagy fölénnyel nyert, a skót választókerületekben a Skót Nemzeti Párt győzött, jelentős többséggel-

Miután az Egyesült Királyság 2020. január 31-vel kilépett az EU-ból, Nicola Sturgeon továbbra is kitart amellett, hogy újabb népszavazást tartsanak, amelynek tárgya Skóciának az Egyesült királyságból való kilépése, és ezáltal Skócia EU-tagságának biztosítása lenne. [4]

2021. májusában a brit helyhatósági választásokon Sturgeon pártja, az SNP 64 helyet szerzett meg a 129 tagú skót parlamentben. Bár egy képviselő híján nem sikerült elérni az abszolút többséget, ám így is többségbe kerültek a függetlenséget támogató skót pártok, a 8 mandátumot nyert Zöldekkel együtt. Sturgeon, mint újraválaszott első miniszter, kijelentette, hogy folytatja a küzdelemet egy új függetlenségi népszavazás kiírásáért. [5]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]