Ney Bernát

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ney Bernát
Életrajzi adatok
Született 1863. április 5.
Pápa
Elhunyt 1938. április 12.
(75 évesen)
Budapest
Házastársa Neu Irma
Pályafutás
Műfajok opera
Aktív évek 1882-1932
Hangszer énekhang
Hang bariton, basszbariton
Tevékenység operaénekes

Ney Bernát (Pápa, 1863. április 5.Budapest, Terézváros, 1938. április 12.)[1] operaénekes (bariton, basszbariton) volt. Erőd Iván zeneszerző nagyapja.

Élete[szerkesztés]

Ney Ignác és Weisz Sarolta fia. Felesége Ney Eugénia volt.

Pontos rokoni helye a Ney-családban: „Id.” Ney Dávid (1842–1905) a nagybátyja, „ifj.” Ney Dávid (1905–45) tenorista az unokaöccse; Ney Tibor (1906–81) hegedűművész a fia.

1882-ben lett a Nemzeti Színház, ill. 1884-től az Operaház kardalosa. Munkájával párhuzamosan 1888 és 1890 között elvégezte a Színiakadémia operaszakát.

1892-ben nevezték ki az Opera magánénekesének, s 1925-ig tagja maradt a társulatnak. Néhány nagy szerep mellett megszámlálhatatlan comprimario alakítása volt.

1896 és 1932 között kisegítő tanára volt a Zeneakadémiának.

Szerepei[szerkesztés]

  • Erkel: Hunyadi László – Gara nádor
  • Puccini: Manon Lescaut – Fogadós
  • Wagner: Parsifal – Telramund

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]