Nevelés és oktatás az ókori Rómában

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az oktatási rendszer kialakulása[szerkesztés]

Az első korszak[szerkesztés]

Időszámításunk előtt 300-ig a gyermekek otthon nevelkedtek,7 éves korig az anya, majd 17 éves korig az apa tanította a fiúkat írásra, olvasásra, számolásra, jogokra és kötelezettségekre. 17 éves kortól a gyerek neve a polgárok névsorába került, innentől már nagykorúnak számít.

A második korszak[szerkesztés]

Időszámításunk előtt 300-tól 146-ig tartott a nevelés második korszaka. Megalakultak az első iskolai intézmények, az első nyilvános elemi iskolát az időszámításunk előtti V. században nyitották meg. A magasabb fokú-grammatikai, retorikai- oktatás később, az i.e.II. században jelent meg először.

A harmadik korszak[szerkesztés]

Görögörszág meghódításkor kezdődött, időszámításunk előtt 146-ban. Ekkortól a görög szellem és műveltség hatása nagyobb arányban volt érezhető Rómában. Minden vagyonosabb római ember görög tudósokkal, felolvasókkal, művészekkel vette körül magát, a görög nyelv ismerete egyre inkább nélkülözhetetlenné vált. A császárkorban egyre szélesebb körben elterjedtek a grammatikai és retorikai tanulmányok, és felvirágoztak a szaktudományok is. Vespasianus császár uralkodásától(i.sz.69-79) kapták meg egyes-főleg magasabb fokú- iskolák az állami támogatást. Hadrianus császár nyitotta meg az első főiskolát, ez volt a híres Athenaeum, ahol grammatikát, filozófiát, valamint jog- és orvostudományt tanítottak. A lányok közül csak a szegényebbek jártak iskolába, egyébként csak az anyjuk tanította őket a háztartás irányítására, szövésre, fonásra, varrásra. Csak az előkelőbb lányoknak volt módja arra, hogy a görög nyelvben, zenében, táncban, költemények és irodalmi művek olvasásában is fejlődjenek.

A ludus[szerkesztés]

A ludus (ludusz) szó játékot jelent, de ez volt az elemi iskola neve is. A 6 és 11 év közötti fiúk és lányok tanulták itt az írás, olvasás és a számolás alapjait. Majd híres írók és költők műveit, vagy törvényszövegeket írtak le, és így gyakoroltak. Fatáblára öntött viaszba nyomták az íróvesszőt, vagy cserépre karcolták a betűket. A matematika elsajátítása nehéz feladat volt. A tanuláshoz számolótáblát használtak segítségül.

Oktatók[szerkesztés]

A pedagógusoknak hiányzott a társadalmi megbecsülése. A legtöbb nevelő rabszolga, szabados vagy szegény szabados volt. A szülők nagy tudást, figyelmet, lelkiismeretességet vártak el a tanártól, de ők sokszor nem akarták a tandíjat befizetni, olykor a hatóságoknak kellett beszedni. A bevándorolt görög nevelők igen keresettek voltak, főleg a gazdagok körében. A szónoklat tanárai valmivel jobb helyzetben voltak, több fizetést kaptak, és néhányan át is léphették a pálya szűkreszabott határait. Julius Caesar sokra becsülte a nevelőket: egy rendeletével megadta a tanároknak a polgárjogot, ez a rabszolga jogállású nevelőknek a felszabadulást jelentette. Néhány rétortanárt pedig a császárok már a lovagrendbe is emeltek, vagy titkári hivatalukba fogadták őket. Azokkal a tanulókkal, akiket a számtan mélyebben érdekelt, az ún. Calculator foglalkozott. .

Tanítási helyiség[szerkesztés]

Az iskolák csarnokokban, egyszerű épületekben vagy szabadban működtek, olykor csak elkerített utcarészeken működtek. A beszűrődő utcai zaj gyakran vonta el a tanulók figyelmét. A tanítás délelőtt is délután is folyt. A gyerekek otthon ebédeltek. A tanulók havonta tandíjat fizettek, ez volt a tanító fizetése. A fegyelmezés során a rakoncátlan gyermek gyakran kapott verést(fűzfavessző, szíjkorbács).

Felsőbb oktatás[szerkesztés]

Grammatikai iskola[szerkesztés]

Az elemi ismeretek elsajátítása után kerültek az ifjak a grammatikai iskolába, ahol a Grammaticus foglalkozott velük. Irodalmi szövegek olvasásával és elemzésével foglalkoztak, nyelvtant, nyelvhelyességet, helyesírást, stilisztikát, történelmet, mitológiát, földrajzot, mértant, természettudományokat tanultak. Elsajátították az értelmes, szép olvasást, élesedett ítélőképességük, finomodott szóbeli kifejezésmódjuk. A grammatikai oktatás a sok előny mellett mégi egyoldalú volt, kevés gyakorlati ismeretet nyújtott.

A retorikai iskola[szerkesztés]

A római iskolarendszer legmagasabb foka. Az ifjak itt elsajátíthatták azt a tudást, ami egy sikeres szónoki pályához kellett. tanulás közben tanulmányi útra mehettek, híres szónokok mellé előadásokat hallgatni, gyakorlati tudást szerezni.

Források[szerkesztés]