Nevadai selymesmadár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Nevadai selymesmadár
Hím selymesmadár
Hím selymesmadár
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Részalrend: Passerida
Öregcsalád: Bombycilloidea
Család: Selymesmadárfélék (Ptilogonatidae)
Baird, 1858
Nem: Phainopepla
Baird, 1858
Faj: P. nitens
Tudományos név
Phainopepla nitens
(Swainson, 1838)
Elterjedés
Phainopepla nitens map.svg
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Nevadai selymesmadár témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nevadai selymesmadár témájú médiaállományokat és Nevadai selymesmadár témájú kategóriát.

A nevadai selymesmadár (Phainopepla nitens) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe tartozó selymesmadárfélék (Ptilogonatidae) családjába tartozó Phainopepla nem egyetlen faja.

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 18-20 centiméter. Mindkét ivar jellemző bélyege a hegyes tollbóbita és a hosszú farok. A hímek csillogó kékesfekete színűek, fehér szárnyfoltjuk csak röptükben látszik. A tojók szürkék.

Elterjedése[szerkesztés]

Az Amerikai Egyesült Államok déli részének valamint Mexikó bozótos vidékeinek és félsivatagjainak lakója.

Életmódja[szerkesztés]

Fő tápláléka a fagyöngyfélék családjába tartozó félélősködő növények bogyói. Emellett egyéb bogyókat és magvakat is fogyaszt, továbbá rovarokat kap el röptükben. Általában kis létszámú, nomád csoportokban él. A táplálékban különösen gazdag helyeken azonban több száz egyed is összegyűlhet.

Szaporodása[szerkesztés]

A tojó

Tavasz elején a párok ágakból jól megépített fészket raknak jól elrejtve a sűrű bozótosban vagy egy fa koronájában. A két-három tojáson mindkét szülő kotlik, mintegy két hétig. A fiatal madarak húsz nappal kikelésük után már röpképesek. Amint hűvösebbre fordul az idő az öreg madarak melegebb, nedvesebb klímájú területre költöznek, ahol olykor még egy fészekaljat nevelnek fel.

Források[szerkesztés]