Neumann Ede

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Neumann Ede
Született 1859. október 26.
Óbuda
Elhunyt 1919. december 12. (60 évesen)
Nagykanizsa
Foglalkozása rabbi,
műfordító,
történész,
hebraista

Neumann Ede (Óbuda, 1859. október 26.Nagykanizsa, 1919. december 12.) rabbi, műfordító, történész. 1877 és 1882 között a budapesti Rabbiképző növendéke volt, 1882-ben avatták bölcsészdoktorrá, rá egy évre pedig rabbivá. Innentől kezdve egészen halálig volt főrabbi Nagykanizsán. Betöltötte az Országos Rabbiegyesület elnöki tisztjét, szerkesztője volt a Magyar Izráelnek. Több önálló könyvét, tankönyvét is kiadták. Fia Naményi Ernő művészettörténész.

Főbb művei[szerkesztés]

  • A mohamedán József-monda eredete és fejlődése (Budapest, 1881)
  • Hitszónoklatok és beszédek (Nagykanizsa, 1886)
  • Zsidó vallástörténet 1-2 (Budapest 1894-1897)
  • Rövid héber nyelvtan (1895)
  • Kayserling (1908)
  • Az asszír korszak prófétái és a zsidók története (1908)

Forrás[szerkesztés]