Feketeszájú géb

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Neogobius melanostomus szócikkből átirányítva)
Feketeszájú géb
Kifogott példány
Kifogott példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Tüskésúszójúak (Acanthopterygii)
Csoport: Percomorpha
Rend: Sügéralakúak (Perciformes)
Alrend: Gébalkatúak (Gobioidei)
Család: Gébfélék (Gobiidae)
Alcsalád: Benthophilinae
Nemzetség: Neogobiini
Nem: Neogobius
Iljin, 1927
Faj: N. melanostomus
Tudományos név
Neogobius melanostomus
(Pallas, 1814)
Szinonimák

  • Apollonia melanostoma (Pallas, 1814)
  • Gobius affinis Eichwald, 1831
  • Gobius cephalarges Pallas, 1814
  • Gobius chilo Pallas, 1814
  • Gobius exanthematosus Pallas, 1814
  • Gobius grossholzii Steindachner, 1894
  • Gobius lugens Nordmann, 1840
  • Gobius melanio Pallas, 1814
  • Gobius melanostomus Pallas, 1814
  • Gobius sulcatus Eichwald, 1831
  • Gobius virescens Pallas, 1814
  • Neogobius cephalarges (Pallas, 1814)
  • Neogobius cephalarges cephalarges (Pallas, 1814)
  • Neogobius melanostomus affinis (Eichwald, 1831)
  • Ponticola cephalarges (Pallas, 1814)

Elterjedés
Élőhelye Európában és inváziós fajként azonosított előfordulása piros színnel jelölve

Élőhelye Európában és inváziós fajként azonosított előfordulása piros színnel jelölve
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Feketeszájú géb témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Feketeszájú géb témájú médiaállományokat és Feketeszájú géb témájú kategóriát.

A feketeszájú géb (Neogobius melanostomus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a gébfélék (Gobiidae) családjába és a Benthophilinae alcsaládjába tartozó faj. Nincs gazdasági jelentősége, bár eredeti élőhelyein a nagyobb példányokat étkezési célra felhasználják és a horgászok számára csalihalként hasznosítható.

Előfordulása[szerkesztés]

A feketeszájú géb elterjedési területe a Fekete- és Azovi-tenger teljes parti szakasza, ahonnan a folyókba is felúszik. A Kaszpi-tenger nyugati felén a parti övben megtalálható. Betelepítették az Aral-tóba és Európa több folyójába bekerült, így megjelent a Dunában is. Magyarországon 2001-ben azonosították az első példányát, amelyet Gödnél fogtak.[1][2]

2004-ben Észak-Amerikába is eljutott, a hajók ballasztvizeinek köszönhetően.

Hasonló fajok[szerkesztés]

A Neogobius halnem többi fajától megkülönböztethető amiatt, hogy azok az elülső hátúszójuk végén nem viselnek fehérrel szegett fekete foltot. Hasonlít rá még a tarka géb , de annak a szája kisebb, és felső állkapcsán az elülső orrnyílások csőszerűen előrenyúlnak. Az amurgéb, a botos és a cifra kölönte hasúszói különállóak, nem alkotnak tapadókorongot.[2]

Megjelenése[szerkesztés]

Tömzsi teste hosszúkás, hengeres és a farokrészen oldalról lapított. Kis méretű hal a testhossza 15-18 centiméter, de legfeljebb 25 centiméter. 4 centiméteresen már felnőttnek számít. 31-34 csigolyája van. Feje testéhez képest nagy és a szeme között nincs pikkely. Ezzel szemben a tarkója, a háta, a mellúszók tövi része, a kopoltyúfedők felső egynegyede, a torka és a hasa is pikkelyezett. 45-58 vagy többnyire 47-54 pikkelye van egy hosszanti sorban, melyek nagyságukat tekintve a rokon fajokéhoz képest nagyobbak. A fenéklakó életmód miatt a hasúszói összenövésével kialakult tapadókorongja, a has hosszának 60-80 százalékát teszi ki. Két hátúszója közel helyezkednek el, az első 6 tüskés sugárral, a második 1 tüskés és 11-17 (többnyire 14-16) lágy sugárral. A hátúszói egyforma magasak, míg a farok alatti úszójában 1 tüskés és 10-13 lágy sugár található. A fiatalok színe palaszürke ám a felnőtt példányok szürkésbarnák és az alapszínét szabálytalan sötétbarna vagy fekete foltok tarkítják. A fajra jellemző specifikum, hogy a zöldesen mintázott első hátúszójának végén egy világossal szegett fekete folt látható. A nászruhás hímek színe megváltozik és iváskor feketére vált.[1][2][3]

Életmódja[szerkesztés]

A sekély vizű, napfényes, félsós tengerparti lagúnák a kedvenc helyei, ahol gyorsan fejlődik. De a tengerbe ömlő folyóvizekben is egyre feljebb nyomul. Fenéklakó hal, a víz oxigén- és sótartalmának változásait, valamint a hőmérséklet ingadozását jól tűri. A 4-20 Celsius-fokos hőmérsékletet kedveli, de a 30 Celsius-fokot is megtűri. Tápláléka állati eredetű, melyet elsősorban puhatestűek, férgek, csigák, rákok és halikra alkot.[1]

Legfeljebb 4 évig él.

Szaporodása[szerkesztés]

Ivarérettségét 1-2 éves korára éri el. Április - szeptemberben ívik édes- és brakkvízben egyaránt. A nőstény az ikrát a hím által tisztára sepert mélyedésbe rakja, melyek jól tapadnak. A lerakott ikra száma ezer körüli, melyekből kikelt ivadékokról a hímek egy ideig gondoskodnak.[2][3]

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

1983-ban kiadott szovjet postabélyeg a feketeszájú gébről

Internetes leírások a feketeszájú gébről[szerkesztés]