Nemzeti dal
A Nemzeti dal Petőfi Sándor egyik legismertebb verse, amely – Illyés Gyula szerint – magának a költőnek is egyik legkedveltebb költeménye volt.
- „Talpra magyar, hí a haza!
- Itt az idő, most vagy soha!
- Rabok legyünk vagy szabadok?
- Ez a kérdés, válasszatok!
- A magyarok istenére
- Esküszünk,
- Esküszünk, hogy rabok tovább
- Nem leszünk!” (1.vszk.)
Jelentősége
Petőfi politikai költészetében valóban határt jelöl: a küszöböt, melyen át a költői vágy és akarat a cselekvés terére lép ki. A szabadság-rajongás az ő legszemélyesebb lírai tulajdona volt; a cselekvés, melyet belőle következtetni kíván, az egészre vár. (Horváth J., 455. p.)
Keletkezése
Petőfi a verset 1848. március 13-án, két nappal a forradalom kitörése előtt írta, eredetileg arra a népgyűlésre, melyet március 19-ére tervezett a pesti ifjúság. A bécsi forradalom hírére azonban felgyorsultak az események. 15-én először Pesten, a Pilvax kávéházban olvasta fel a verset.
A Nemzeti dal a 12 ponttal együtt az első volt, amit a szabad sajtó kinyomtattatott az elfoglalt Landerer-nyomdában (Petőfi egyébként ide elfelejtette magával vinni a verset és emlékezetből diktálta le). A versből több ezret szétosztottak a nép között.
A hagyomány szerint Petőfi a Nemzeti Múzeum lépcsőjén állva elszavalta az egybegyűlt tömegnek a Nemzeti dalt, Petőfi azonban visszamlékezéseiben nem említi a múzeumot azon helyek közt, ahol elszavalta a verset; itt feltehetőleg beszédet mondott, csak az utókor emlékezetében állt össze a múzeumlépcsőn verset szavalás legendája.
Műfaja
A Nemzeti dal műfaját tekintve induló, kardal. A szöveg dialógusként jeleníti meg a költőt és a mondataira felelő tömeget az újra és újra visszatérő refrénnel. A párbeszéd jellege annyiban módosul, hogy a megszólító és megszólított nevében egyaránt többes szám első személyű igealakokat használ.
Hangneme, mozgósító felhívása alapján a kiáltványversek sorát is gazdagítja.
Témája
A mű tematikailag alapvető ellentéteken épül. A költő a dicső, fényes múltat, a szabadságot állítja szembe a jelen szégyenteljes rabságának ábrázolásával. Majd ezt követően utal a jövőre, a feladatra, amely nem más, mint e rablánc lerázása.
- A magyar név megint szép lesz,
- Méltó régi nagy hiréhez;
- Mit rákentek a századok,
- Lemossuk a gyalázatot! (5.vszk.)
Hatása
- Karinthy Frigyes: Így írtok ti című stílusparódiájából.
- Tolcsvay László feldolgozta a verset. A megzenésített változatot Koncz Zsuzsával, az Illés és a Fonográf együttessel közösen, a Budapest Sportcsarnokban 1981-ben rendezett koncerten nagy sikerrel adták elő.
Nemzeti dal(részlet)
Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! -
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
- (Pest, 1848. március 13.)
Források
- Horváth János: Petőfi Sándor (Budapest, Pallas Kiadó, 1922.)
- ELTE Gépeskönyv Petőfi Sándor Értelmezések