Nemzeti anarchizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Nemzeti-anarchizmus szócikkből átirányítva)

A nemzeti anarchizmus egy olyan szinkretista politikai nézetrendszer, ami az 1990-es években fejlődött ki, mint afféle harmadik utas csoportosulás, ami az anarchizmus, a nacionalizmus, illetve a „nemzetiségi szeparatizmus” egyes elemeit egyesíti magában. Intellektuális gyökereit Julius Evola-tól meríti, illetve a neo-spengleriánus Parker Yockey-től, de befolyással voltak rá Pierre-Joseph Proudhon, Mihail Bakunyin, Peter Krotopkin, Lev Tolsztoj, Murray Bookchin, Richard Walther, Darré és Max Stirner is.

A jelentés ezen értelemben a nemzeti anarchizmus kifejezést és fogalmat Troy Southgate, Peter Töpfer és Hans Cany alkotta meg, a ma már nem működő Nemzeti Forradalmi Párt (National Revolutionary Faction) által, ami annak ideológiáját is meghatározta. A nemzeti anarchizmust a baloldali anarchisták szélsőjobboldali ideológiának tartják, anarchista voltát tagadják.

Történet[szerkesztés]

NA logo.jpg

A nemzeti anarchizmus kifejezést először a Konzervatív Forradalmi Mozgalomban tevékenykedő Helmut Franke német író használta az 1920-as években saját politikai nézetenek jellemzésére, összefoglalására. Angliában a korai 1980-as években egy Fekete Kos nevű csoport olyan ideákat kezdett el vallani és kialakítani, amiket „nemzeti anarchistának” vagy „anarcho-nacionalistának” jellemeztek. Ennek ellenére a jelenlegi elnevezés a francia nemzeti anarchistától, Hans Cany-től származik, aki a korai 1990-es években kezdte el használni a nemzeti anarchizmus kifejezést, a nemzeti-libertariánussal és az anarcho-identitással („anarcho-identitarian”) együtt.

Körülbelül ezzel egy időben egy politikai, stratégiai nézeteltérés miatt Richard Hunt újságíró, zöld anarchista aktivista, akit széles körben kritizálták anarchista közösségeken belül a nacionalizmus iránti rokonszenvéért elhagyta az általa is szerkesztett Zöld Anarchista (Green Anarchist) című magazint és megalakította saját folyóiratát Alternatív Zöld (Alternative Green) címmel. Az Alternatív Zöld hitvallásának megfelelően a politikai paletta minden részéről közölt híreket, így a Zöld Anarchista megmaradt stábja folyamatosan azzal vádolta Hunt-ot, hogy fasiszta, míg a baloldali író/aktivista Stewart Home mind az Alternatív Zöldet, mind a Zöld Anarchistát öko-fasizmussal vádolta.

Az 1990-es évek közepén Troy Southgate, a Brit Nemzeti Front és a Nemzetközi Harmadik Út korábbi tagja elkezdett Hunt zöld anarchizmusa felé nyitni és azt nemzetiségi szeparatizmussal keverni (amit, Hunt nem támogatott), hogy megteremtse a nemzeti anarchizmus egy újabb formáját. 1998-ban Southgate megalapította a Nemzeti Forradalmi Frakciót (National Revolutionary Faction – NRF), melynek (fő)titkáraként próbálta az általa létrehozott ideológiának széles tábort szerezni. Egy ideig az Alternatív Zöld szerkesztői gárdájának tagja is volt. Később megtagadta a forradalmi csoport koncepcióját. A párt 2003-ban feloszlott, majd ő és néhány egykori NRF tag kapcsolatba került a Cercle de la Rose Noire (Fekete Rózsa kör) nevű ellenkulturális fórummal, aminek Southgate csakhamar az elnöke lett. Southgate a brit Új Jobboldal szervezőjeként is ténykedik, amit a francia Nouvelle Droite (Új Jobboldal) inspirált.

Nézetek[szerkesztés]

A nemzeti anarchisták a kormányban és a kapitalizmusban rejlő hierarchiákat elnyomónak tekintik. A nemzetiség, az identitás és a törzsiség vonalán szerveződő tevékenységet támogatják és egy olyan decentralizált rendet vélnek célszerűnek, ahol a hasonló gondolkodású emberek saját, a többitől különálló közösségeket alkotnak.

A nemzeti anarchizmus az anarchizmus legfőbb vonásaiban osztozik, leginkább abban, hogy megpróbálja újrarendezni az emberi kapcsolatokat hangsúlyozva azt, hogy a kormány és a kapitalizmus hierarchikus struktúráit helyi, közösségi döntéshozatallal kell helyettesíteni. Southgate megfogalmazásában egy olyan pozitív, lefelé irányuló trendet szeretnének látni, ahol a bürokratikus intézmények (pl. ENSZ, NATO, Világbank, stb.) illetve az államok politikája gyökerestül megsemmisülnek, helyükre pedig autonóm közösségek lépnek.

A nemzeti anarchizmus olyan gazdasági gyakorlatokat támogat, amit leginkább a „közösködéssel” és disztribucionizmussal lehetne jellemezni, ahol a hangsúly az eszközök, illetve a termékek széles körű tulajdonlásán van kisvállalkozások formájában és dolgozók szövetkezeteiben. A forradalmi konzervativizmus koncepciója alkotja a nemzeti anarchizmus központját az anarchisták számára.

A nemzeti anarchizmus elutasítja a liberalizmust, amit a nemzetek és a kulturális identitás társadalmi hanyatlásának fő okaként tartanak számon. Elveti a fasizmust és a kommunizmust is, mint merev, totalitárius rendszert, illetve elutasítja a nemzetiszocializmust is. Ezt az elhatárolódást szélesebb anarchista körökben őszintétlennek és megtévesztőnek találják. A Zöld Anarchista közölt egy cikket a nemzeti-anarchizmusról, melyben fasisztáknak bélyegezték őket, akiknek az a céljuk, hogy lejárassák az anarchizmust.

Az Antifa nevű militáns nemzetközi antifasiszta csoport támogatja az erőszakos fizikai ellenállást a nemzeti anarchistákkal szemben, amit a szélsőjobb részének tekint.

Autonómia és szeparatizmus[szerkesztés]

A nemzeti anarchizmus egy olyan társadalmi modellt támogat, ahol a közösségek etnikai, vallási és szexuális orientációs vonalak mentén szeparálódnak úgy, hogy képesek együtt létezni a kevert és integrált közösségek mellett anélkül, hogy bármiféle erőszakot kellene alkalmazni. A koncepció szerint mindenki maradjon meg a saját közösségében (nemzeti, etnikai, stb.), a hegyi kultúra ne keveredjen a sivatagival. Úgynevezett „autonóm zónák” megteremtését látják jónak, amelyek a saját szabályaik szerint működnének egy állandó lakóhelyen, egy közösségen belül anélkül, hogy szigorú etnikai megkülönböztetés vagy erőszak áldozatai lennének, amit a sovinizmus támogat. A nemzeti anarchizmus a fajirtást, gyilkosságot a társadalmi megalkuvást szükségtelennek tartja, zsarnokinak és a "szabad elméjű emberek" elleni sértésnek.

A nemzeti anarchizmus néhány követője támogatja a nemzeti szeparatizmust is, de nem a fajgyűlöletet, vagy a faji felsőbbrendűséget. A nemzeti anarchisták – Southgate-t is beleértve – hiszik, hogy a faji, illetve a kulturális keveredés tönkreteszi a kulturális sokféleséget, a kultúrák keveredése elpusztítja az egyes, vagy az összes abban részt vevő kultúrát. Fenntartják, hogy a faji szeparatizmus megállítja a fajgyűlöletet azáltal, hogy engedi a veleszületett kultúrák és a különbözőségek folytatódását.

Southgate megfogalmazása szerint számukra a „nemzet” fogalma nem egy területhez kötődő, határokkal rendelkező államhoz kötődik, hanem faji, nemzetségi hovatartozáshoz, amely minden ember természetes élőhelye.

A nemzeti anarchisták szerint minden közösség szabadon gyakorolhatná azt a gazdasági és politikai formát, amit választ addig, amíg az nem ütközik más közösségek azon jogaival, hogy a saját választásuknak megfelelő életvitelt kövessék. Ugyanakkor a nemzeti anarchisták hiszik, hogy a környezetvédelem és -megőrzés olyan ügy, melyben minden embernek együtt kell működnie. Azokat a területeket és határvidékeket, amelyek nem mutatnak jelentősebb emberi fejlődést együttes erővel kell fönntartani. A „szabad zónák” pedig, az abban részt vevő felek közti egyetértés által lennének kialakítva.

Magyarországon[szerkesztés]

Magyarországon a nemzeti anarchizmus egy szinte teljesen ismeretlen, vagy csupán alig ismert ideológia. Legfőbb képviselője Rózsa-Flores Eduardo, aki alapítója az egyszemélyes Nemzeti Anarchista Pártnak. Ő indította el az első, magyar nyelvű, tisztán nemzeti anarchista blogot is, illetve részt vett az ugyancsak nemzeti anarchista nézeteket képviselő Ellenkultúra.info weboldal létrehozásában is. Rózsa-Flores halála után az ideológiát Ágoston Dániel és az Ellenkultúra többi szerkesztője igyekszik tovább ápolni és továbbvinni. 2013-ban Horváth Martin élesztette újra az ideológiát hazánkban. Sikeresen létrejött egy 10-15 főt számláló közösségi mag akik az eszmét magukévá tették. A sejtek az ország több pontján megtalálhatóak voltak, valamint az országhatáron kívüli magyar lakta területen is alakultak kisebb helyi képviseletek. A két legkiforrtabb közösség a Veszprémi és a Székesfehérvári tömörülés volt. Folyamatosan közöltek cikkeket az új oldalon. A végcél egy elszeparálódó önfenntartó tanyaközösség kialakítása volt. Az új mozgalom 2015 közepén megszűnt, mivel a csoport kinőtte az eszmét és annak korlátait.

Utóélete a Disszidens nevű, alternatív, ideológia és pártfüggetlen, tradicionális gondolkodókat tömörítő portál lett. A cél az egyéni, szellemi fejlődés elősegítése. Folyamatosak a forum szervezések, melyeken a közösség tagjai egy irányvonal szerint, vagy spontán dolgoznak fel különböző eseményeket, ideológiákat, erkölcsi és filozófiai problémákat, ezálltal ismerik meg egymást és magukat, és gyarapodnak szellemileg. Kialakulóban van egy összetartó, baráti közösség akik cselekedeteik és gondolkodásmódjuknak hála képesek a változás elindítására közösségi szinten, továbbra is a modern világban, de arról szellemileg leválva.

Irodalom[szerkesztés]

Troy Southgate: Tradition and Revolution: Collected Writings of Troy Southgate, 2007, Aarhus: Integral Tradition Publishing, ISBN 978-8792136022

Forrás[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a National-Anarchism című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

http://nemzeti-anarchizmus.blogspot.hu/