Nemi diszfória

Nemi diszfória
BNO-10	F64.0 F64.2 F64.8 F64.9
Főbb tünetek	diszfória szorongásos zavar klinikai depresszió öngyilkossági gondolatok
MedlinePlus	001527
A Wikimédia Commons tartalmaz Nemi diszfória témájú médiaállományokat.

A nemi diszfória (vagy gender diszfória) olyan, gyakran szorongással járó érzések gyűjtőszava, amelyeket egy ember akkor érez, mikor nemi identitása és születéskor meghatározott neme nem egyezik meg. A megnevezés 2013-ban lett hivatalos, mikor a nemi identitászavar kifejezést törölték a Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders ötödik kiadásából. A diagnózist azért nevezték át, hogy eltávolítsák a ciszszexista jelentéstartalmú stigmát, ami a „zavar” kifejezéssel járt. A BNO–11, amely nem tekinti mentális zavarnak, a nemi össze nem illeszkedésnek (angolul: gender incongruence) nevezi diszfória helyett, és definíciójában „feltűnő, és állandó meg nem egyezés az ember nemi identitása és születéskor meghatározott neme között, szorongástól vagy mentális problémák” jelenlététől függetlenül.

Nem minden transznemű ember érez nemi diszfóriát, és az nem egyezik meg a nemi nonkonformitás fogalmával, amely nem mindenképpen vezet diszfóriához vagy szorongáshoz. A pubertás előtti fiatalok köreiben a hivatalos diagnózis megnevezése gyermekkori nemi diszfória. A nemi össze nem illés okai pontosan nem ismertek, de közé tartoznak genetikai, biológiai, környezeti és kulturális tényezők.

A diagnózis bármilyen életkorban adható, bár gyerekek és kamaszkorúak köreiben nagy eséllyel másképpen jelenik meg, mint felnőtteknél. Hatásai között lehet a szorongás, a depresszió és étkezési zavarok. A tüneteket fokozhatja, amikor a transz ember az intoleráns transzfób környezete cisznormatív nyomása miatt a nemi identitásától klasszikusan a társadalom által elvárttól eltérő nemi szerepben önmagát álcázni (maszkolni) kényszerül. A leggyakoribb kezelési módszerek közé tartozik a szociális nemváltoztatás, amely gyakran hormonterápiával (HRT) vagy nemi megerősítő műtétekkel és pszichoterápiával jár.

Egyes kutatók és transznemű személyek támogatják, hogy ezt az érzést ne kezeljék mentális betegségként, mert patologizálja a nemi varianciát, és megerősíti a nemi kettősség modelljét. Ennek ellenére negatív hatása is lehetne annak, ha eltávolítanák a diagnosztikai szakkönyvekből, hiszen ez akadályozhatná az emberek hozzáférését egészségügyi ellátáshoz, nem kezelné gyógyszerként a HRT-t.

Okok

A biológiai nem egyéni felismerése 2,5-3 éves kortól, a nemi identitással azonosuló konzisztencia tudatosulása pedig 6-7 éves kortól kezdődik a nemi elkülönülés, gyerekkori szocializáció és egyéb identitás érvényesítő folyamatok, illetve társas interakciók révén. A gyerekkori nemi diszfória 10-20%-ban marad meg serdülő/felnőtt korra. Gyakorisága 0.6-1.1% (interszexeknél 8.5-20%). Interszexuális fiatalok esetében pedig minél inkább eltér a genetikailag kialakult fenotípus a születéskor számukra kijelölt társadalmi nemtől, annál gyakoribb a nemi diszfória érzete.

Egy 2020-as álláspontközleményben az Endocrine Society kijelentette, hogy a 20. század végén a transznemű és nemi össze nem illeszkedéstől szenvedő embereket mentálisan zavartnak tekintették, és úgy gondolták, hogy a nemi identitás megváltoztatható volt, külső körülmények befolyásolták. Hozzátették, hogy ez már nem volt elfogadható, hiszen „jelentős mennyiségű tudományos bizonyíték megjelent, ami bemutatta, hogy a nemi identitásnak van egy tartós, biológiai alkotóeleme. Egyének hozhatnak döntéseket az életükben különböző tényezők miatt, de nincsenek külső behatások, amelyek ténylegesen azt okozzák, hogy nemi identitást változtassanak.”

A hivatkozott bizonyítékok közé tartozik, hogy az interszex személyek nemi identitásának megváltoztatására történt próbálkozások, hogy az megegyezzen nemi szervükkel vagy kromoszómáikkal, sikertelennek bizonyultak, illetve hogy akadt rá bizonyíték, hogy a méhben androgén hormonoknak való kitétel magasabb szintű férfi nemi identitást okoz a női kromoszómákkal rendelkező személyekben. Ezek mellett androgén-inszenzitivitási szindrómával rendelkező férfi kromoszómás személyek köreiben gyakoribb a női nemi identitás, illetve egypetéjű ikrek nagyobb eséllyel lesznek mindketten transzneműek, mint kétpetéjűek, és agyi képek erősebb kapcsolatot mutattak nemi identitással, mint nemi szervekkel vagy kromoszómákkal.

Egy 2017-ben kiadott klinikai irányelv szerint „Orvosbiológiai kutatások eredményei különböző tudományágakban – genetika, endokrinológia, neuroanatómia –, mind támogatják azt a koncepciót, hogy a nemi identitás és/vagy a nemi önkifejezés valószínűleg biológiai, környezeti és kulturális tényezők összjátékát tükrözik,” és hozzátették, hogy léteznek kutatások, amelyek egyedi agyfenotípusokat kötöttek össze nemi diszfóriával és nemi össze nem illéssel: az öröklődés, a születés előtti és születés utáni androgének szerepét a nemi fejlődésben.

Diagnózis

DSM–5

Az Amerikai Pszichiátriai Társaság szerint alábbi listában legalább két kitételnek meg kell felelni a diagnózishoz:

• Jelentős össze nem illés a személy tapasztalt vagy kimutatott neme, és születéskor meghatározott neme között.
• Erős vágy arra, hogy a személy megszabaduljon fizikai nemi jellemzőitől, össze nem illés következtében.
• Erős vágy egy másik nem fizikai jellemzői iránt.
• Erős vágy, hogy egy másik nem legyen a személy, mint a születéskor meghatározott neme.
• Erős vágy, hogy egy másik nemhez való tartozó személyként kezeljék, mint a születéskor meghatározott neme.
• Erős elhatározottság, hogy a személy reakciói és érzései sokkal inkább megfelelnek egy másik nemnek, amely nem a születéskor meghatározott neme.

A nemi diszfória nem szerepelt semmilyen formában a Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders első két kiadásában, a DSM–3-ban (1980) kapott először helyet. Ekkor a pszichoszexuális zavarok kategóriájában kapott helyet, és csak gyerekkori diagnózisra használták. A felnőttek esetében transzszexuális diagnózist adtak ki, homoszexuális, heteroszexuális vagy aszexuális kiegészítéssel. A hét évvel később megjelent DSM–3R kiadásban felnőttek esetében is felvették a könyvbe, „serdülő-, és felnőttkori nemi identitászavar, nem transzszexuális típus” néven. A DSM–5 kiadásától kezdődően nem szexuális zavarként kezelték, hanem saját kategóriát kapott. A diagnózist átnevezték nemi identitászavarról nemi diszfóriára, a stigmatizáló korábbi megnevezést ért kritikákat követően.

BNO–11

A betegségek nemzetközi osztályozása három nemi identitással kapcsolatos kategóriát tart számon:

• Serdülő-, és felnőttkori nemi össze nem illés (HA60)
• Gyerekkori nemi össze nem illés (HA61)
• Meghatározatlan nemi össze nem illés (HA6Z)