Naurui kultúra
A naurui kultúra óceániai eredetű, de nagyon erősen hatott rá a nyugati kultúra Nauru gyarmatosítása, majd függetlensége után.
Szokások[szerkesztés]
A sziget gyarmatosítása és kultúrájuk nyugatiasodása előtt a naurui emberek poligám népet alkottak, mely törzsi, anyai ágon öröklődő társadalomban élt.[1][2] Nem tetoválták magukat, mint az más csendes-óceáni szigeteken szokás, viszont többek közt kókuszlevél lágyékkötőt viseltek, kókuszolajjal tisztították testüket, és az európaiak által túl szexuálisnak ítélt táncokat jártak.[1] Az európaiak érkezése után e szokások fokozatosan eltűntek, és elindult a teljes testet fedő ruhák és a keresztény házasság mint szokások felvétele.[1]
Békés népként a nauruiaknak jó hírnevük volt, és megbecsülték az első európaiak, akik kapcsolatot létesítettek velük a sziget 1798-as felfedezésekor, majd 1830-ban, amikor az első európaiak megtelepedtek.[1] A nauruiaknak a kereskedésről is volt fogalmuk, és kereskedtek a nagy értékű koprával, fegyverrel, dohánnyal, alkoholos italokkal a Csendes-óceánon, mielőtt a pénzt bevezették a hajósokkal való cseréik közben a 19. században.[1] Mégis az európaiakkal való találkozás károsnak bizonyult a nauruiaknak, akik elkezdték inkább erőszakkal, mint hogy békésen rendezni konfliktusaikat, mert Európában is ez volt a szokás.[1]
A második világháború végén a nauruiak szigetük politikai és gazdasági életébe is beleszóltak, és 1968. január 31-én kivívták Nauru függetlenségét.[3] Életszínvonaluk ezt követő emelkedése miatt már teljesen nyugatiasan élhettek.[3]
Nauruban él kínai, Gilbert-szigeteki, Marshall-szigeteki és Karolina-szigeteki kisebbség, valamint a RONPHOS (Republic of Nauru Phosphate Corporation) munkásai és azok leszármazottai is itt élnek.[3] Őket egy számukra megépített negyedben helyezték el, amit The Locationnek neveznek, továbbá élnek még Denigomodu és Nibok körzetekben.
Oktatás[szerkesztés]
Étkezési szokások[szerkesztés]
A sziget gyarmatosítása előtt a nauruiak talajváltó-égető gazdálkodással termeltek kókuszt, banánt, csavarpálmát és Calophyllum inophyllumot, és házi sertéseket neveltek.[1][4] A La Niña miatt egyre erősödő aszályokkal való küzdelem végett a kókuszt kopra formájában felhalmozzák.[1] A kókusztejet fermentálják, hogy keserű alkoholos italt készítsenek.[1] A nauruiak emellett évszázadok óta foglalkoznak halgazdálkodással: a tejhalakat a tengerből kifogják, és a sziget közepén található tóba, a Buada-lagúnába, vagy Anabar egyik lagúnájába áthelyezik.[5]
A naurui kultúra 19. század végi nyugatiasodásával egyes étkezési szokások megváltoztak: az alkohol tilos lett a tisztek számára, és megjelentek új élelmiszerek, mint például a kenyér, a rizs, a cukor, a lazackonzervek, a keksz és a liszt, amikből egyre többet is használtak.[1] A függetlenség óta az életszínvonal emelkedése miatt a nauruiak megengedhetik maguknak az ipari élelmiszereket, a dohányt és a cukros vagy alkoholos italokat.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d e f g h i j Carl N. McDaniel, John M. Gowdy, Paradise for Sale, 2. fejezet Archiválva 2007. október 1-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul).
- ↑ U.S. Department of state - Nauru. (angolul)
- ↑ a b c Encyclopedia of the Nations - Nauru története (angolul).
- ↑ FAO - Forestry (angolul).
- ↑ Secretariat of the Pacific Community - Nauru aquaculture development plan. (angolul)
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Culture nauruane című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.