Narancsvörös kígyógomba

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Narancsvörös kígyógomba
Mycena acicula 48296.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Gombák
Törzs: Bazídiumos gombák
Osztály: Agaricomycetes
Rend: Agaricales
Család: Mycaenaceae
Nemzetség: Mycena
Tudományos név
Mycena acicula
(Schaeff.) P.Kumm. (1871)
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Narancsvörös kígyógomba témájú kategóriát.

A narancsvörös kígyógomba (Mycena acicula) a kígyógombafélék családjába tartozó, Eurázsiában és Észak-Amerikában honos, lombos és tűlevelű erdőkben élő, nem ehető gombafaj.

Megjelenése[szerkesztés]

A narancsvörös kígyógomba kalapja 0,5-1,8 cm széles, alakja először félgömbszerű, amely széles-kúpossá, majd domborúvá szélesedik. Nem higrofán (nedvesen nem sötétedik el). Széle gyengén bordázott, fiatalon begöngyölt, idősen kissé megemelkedhet. Színe narancsvörös, szélénél narancsos-sárgás vagy halványsárga. Felülete fiatalon deres-hamvas.

Húsa vékony, kb. 0,5 mm-nyi. Színe krémszín-sárgás vagy halványnarancs. Szaga és íze nem jellegzetes.

Viszonylag ritkás lemezei tönkhöz nőttek. Színük fiatalon rózsaszínes-krémszín, majd krémszín-sárgák.

Tönkje 1-5 cm magas és 1-2 mm vastag. Alakja karcsú, egyenletesen hengeres, belül üres,. Színe felül citromsárga, némileg áttetsző, felülete hamvas; alul fehéres.

Spórapora fehér. Spórája megnyúlt ellipszoid vagy orsó alakú, sima, vékony falú, mérete 8,5-11,5 x 3-4 µm.

Hasonló fajok[szerkesztés]

A piros kígyógomba és a narancsos mohakígyógomba hasonlít hozzá.

A narancsvörös kígyógomba
mikológiai jellemzői
Étkezési érték:
fogyasztásra alkalmatlan
Tox Inedible icon.svg
Életmód
Tráma
Spórapor
Saprotrophic ecology icon.png
szaprotróf
Gills icon.png
lemezes
White spore print icon.png
fehér
Kalap
Lemezek
Tönk
Convex cap icon.svg
domború
Adnate gills icon2.svg
tönkhöz nőttek
Bare stipe icon.svg
csupasz

Elterjedése és termőhelye[szerkesztés]

Eurázsiában és Észak-Amerikában honos. Magyarországon ritka.

Lombos és tűlevelű erdőkben él növényi maradványokon, főleg mohával benőtt faanyagon, fakérgen, gallyakon, többnyire egyesével. Májustól októberig terem.

Nem ehető.

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]