Napszakok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A napszakok egy naptári nap rövidebb-hosszabb ideig tartó, a Nap és a Hold állásához viszonyított szakaszai.[1] Az elsősorban csillagászati jelenség az emberi kultúrába ágyazódva ad keretet az élet ritmusához. Bár az egyes napszakok pontos időtartama - így megnevezése is - kultúránként, nyelvenként változhat, a leggyakoribb megnevezések: éjfél, éjszaka, hajnal (pirkadat, napkelte), reggel, délelőtt, dél, délután, szürkület (alkonyat, esthajnal), napnyugta, este, éjszaka. Két napszak csupán egy pillanatot jelöl: az „éjfél” és a 12 órával később bekövetkező „dél”.

Köszönés[szerkesztés]

A napszakok említése a hétköznapokban leggyakrabban a köszönés kapcsán kerül szóba. A protokoll szerint 10 óráig (angol nyelvterületen 12 óráig) a jó reggelt! köszönés az illendő. Az este 18 órakor kezdődik, de Dél-Európa népeinél a nappal akár 21 óráig is elhúzódhat.[2] Nyelvfilozófiai szempontból John Langshaw Austin szerint a köszönés performatívum megnyilatkozás, azaz nem leír valamit, hanem egyfajta szavakkal végzett cselekvés, kizárólag arra szolgál, hogy teljesítsünk vele egy udvariassági szokást, ezáltal beszédaktust hajtunk végre. Ebből a szempontból nem udvariatlanság a szokványostól eltérő napszakot említeni köszönéskor (hacsak nem szándékosan gúnyolódik valaki), és nincs jelentősége annak, hogy 9:59-kor, vagy 10:01-kor köszönünk jó reggelttel.[3]

A napszakok[szerkesztés]

Éjfél[szerkesztés]

Az éjfél az éjszaka közepe, csillagászati szempontból a Nap alsó delelésének időpontja.[4] Az éjfél az egyik naptári nap utolsó, a következő naptári nap első pillanatát jelentő időpontjelölés. A 24 órás időmérés szerint az éjfél az egyik nap 24. órája, egyszersmind a következő nap 0. órája. Ebből adódóan a 24:00 és a 00:00 ugyanazt az időpillanatot; magát az éjfélt jelöli. A kifejezés maga elsősorban nem is napszakot jelöl, hanem egy csillagászati-naptári pillanatot.

Éjszaka[szerkesztés]

Más megnevezéssel: éj, éjjel. Kiterjesztett értelemben: az estétől reggelig tartó időszak,[1] szűkebb értelemben: az az időszak, amit az élőlények többsége (így az ember is) alvással tölt. Pontos időmeghatározás nem adható, hiszen a napnyugta és a napkelte időpontja évszakonként eltérő.

Hajnal[szerkesztés]

A hajnal (pirkadat) a napkelte körüli időszak; kora reggel.[1] Általában az emberi bioritmus szempontjából a hajnal még nagyon korai időpontnak számít, amit a többség még alvással tölt.

Reggel[szerkesztés]

A reggel a hajnal és délelőtt között, főleg a napfelkelte utáni időben eltelt időszak.[5] A legtöbb ember számára a reggel az ébredés utáni - a tényleges napszaktól független - időszak.

Délelőtt[szerkesztés]

A délelőtt (rövidítve régiesen d. e.,[6] manapság: de.[7]) a delet megelőző, a napkeltétől délig tartó időszak.[1] Angol nyelvterületen a 12 órás időformátumnál használatos rövidítése: a. m. valójában a latin ante meridiemből (dél előtt) ered.

Dél[szerkesztés]

A dél valójában nem napszak, hanem időpillanat: a 12:00-t jelölő idő. Csillagászatilag az a pillanat, amikor pályájának legmagasabb pontján áll a Nap.[1] Kultúránkban a dél hagyományosan a főétkezés ideje, ezért értelmezése általában a pillanaton túlnyúlva a 12 óra teljes, 60 perces időtartamára vonatkozik.

Délután[szerkesztés]

A dél és este közötti napszak.[1]

Alkonyat[szerkesztés]

Az alkonyat kevésbé napszak, mint inkább csillagászati fogalom: szürkületként a Napnak a látóhatár és a ‒18° közti tartózkodási helyét jelöli. A hétköznapokban az alkonyat inkább a délután része, illetve az egyre múló világosság időszakának végén estének is nevezzük.

Este[szerkesztés]

A sötétedéstől az éjszaka kezdetéig tartó napszak.[1] Általánosságban az emberek többségének az a még aktív időszaka, amit már sötétben tölt el. Az estét az éjjel, illetve éjszaka követi.

Források[szerkesztés]

  1. a b c d e f g Bárczi Géza, Országh László: A magyar nyelv értelmező szótára. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1959–1962.  
  2. dr. Vámos Lászlóné: Illemszabályok minden korosztálynak! Protokoll-etikett (2006. máj. 29.) (Hozzáférés: 2018. aug. 30.) arch
  3. Reggel köszönök jó éjszakát. Nyelv és Tudomány (2012. júl. 8.) (Hozzáférés: 2018. aug. 30.)
  4. Gerő Lajos: A Pallas nagy lexikona. V Budapest: Akadémiai Kiadó. 1897.  
  5. Tótfalusi István: Magyar etimológiai szótár. (hely nélkül): Arcanum Adatbázis Kft.. 2001.  
  6. Czuczor Gergely, Fogarasi János: A magyar nyelv szótára. Budapest: Athenaeum. 1862–1874. 1199. o.  
  7. A magyar helyesírás szabályai. 12. Budapest: Akadémiai Kiadó. 2015. 205. o.