Ugrás a tartalomhoz

Napok romjai (regény)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a regényről szól. Hasonló címmel lásd még: Napok romjai (film).
Napok romjai
SzerzőKazuo Ishiguro
Eredeti címThe Remains of the Day
Nyelvangol
Műfaj
  • postmodern fiction
  • történelmi fikció
ElőzőA lebegő világ művésze
KövetkezőVigasztalanok
DíjakMan Booker-díj (Possession, 1989, Oscar and Lucinda)
Kiadás
KiadóFaber and Faber
Kiadás dátuma1989. május
Magyar kiadóEurópa Könyvkiadó
Magyar kiadás dátuma1992
FordítóKada Júlia
Oldalak száma258 (eredeti kiadás)
254 (magyar kiadás)

A Napok romjai (The Remains of the Day) Kazuo Ishiguro brit író 1989-ben megjelent regénye. A mű főszereplője Stevens, a tapasztalt és hűséges főkomornyik, aki hosszú éveken át szolgált Darlington Hallban, egy Oxford közelében fekvő, fiktív angol főúri birtokon. 1956-ban Stevens útra kel, hogy felkeressen egy régi kolléganőjét, Miss Kentont, aki házvezetőnőként dolgozott Darlington Hallban. Útja során emlékeiben visszatér a Darlington Hallban átélt 1920-as és 1930-as évek eseményeihez.

A regény 1989-ben jelent meg először az Egyesült Királyságban, a Faber and Faber kiadó gondozásában. Még ebben az évben elnyerte a rangos Booker-díjat. 1993-ban filmváltozat is készült belőle James Ivory rendezésében Anthony Hopkins és Emma Thompson főszereplésével.

Magyar nyelven először 1992-ben az Európa Könyvkiadó Modern Könyvtár sorozatában jelent meg, A főkomornyik szabadsága címmel, Kada Júlia fordításában. A későbbi kiadásokban már a filmforgalmazásban elterjedt Napok romjai címet használták.[1]

Cselekmény

[szerkesztés]

Az egyes szám első személyben íródott regény Mr. Stevens, egy angol főkomornyik történetét beszéli el, aki egész életét Lord Darlington hűséges szolgálatának szentelte. Mr. Stevens fokozatosan, visszaemlékezéseken keresztül idézi fel gazdáját, aki nemrég hunyt el. Ahogy a történet kibontakozik, két fő motívum kerül előtérbe: Lord Darlington náci szimpatizáns volt, Stevens pedig titokban gyengéd érzelmeket táplált Miss Kenton, Darlington Hall házvezetőnője iránt.

A cselekmény 1956-ban veszi kezdetét. Stevens levelet kap egykori munkatársától, Miss Kentontól, amelyben a nő a házasságáról ír. Stevens úgy érzi, a sorok között egy boldogtalan házasság rajzolódik ki. Ráadásul Darlington Hallban nagy a munkaerőhiány, így különösen nagy szükség volna egy olyan hozzáértő házvezetőnőre, mint Miss Kenton. Stevens ezért fontolóra veszi, hogy meglátogatja őt. Új munkaadója, a gazdag amerikai Mr. Farraday bátorítja is, hogy használja autóját, és menjen el egy jól megérdemelt szabadságra – egy „autós kirándulásra”. Stevens elfogadja munkaadója ajánlatát, és útnak indul Little Comptonba, Cornwallba, ahol Miss Kenton – immár Mrs. Benn – él.

Utazása során Stevens rendre visszatér gondolatban múltjához: megingathatatlan hűségéhez Lord Darlington iránt, aki fényűző találkozókat rendezett német szimpatizánsok és angol arisztokraták között, hogy befolyásolja a nemzetközi politikát a második világháború előestéjén; a „méltóság” fogalmához, s ahhoz, mi tesz valakit valóban nagy inassá; valamint kapcsolatára idős, szigorú apjával, aki hozzá hasonlóan egész életét a szolgálatnak szentelte. Idővel kénytelen számot vetni Lord Darlington valódi jellemével és örökségével, valamint saját, Miss Kentonhoz fűződő kapcsolatának természetével. A múlt emlékeiből mind világosabban kirajzolódik kettejük kölcsönös vonzalma és ragaszkodása.

Az 1930-as években, amikor együtt dolgoztak, Stevens és Miss Kenton sohasem vallották be egymásnak valódi érzéseiket. Beszélgetéseik – ahogyan Stevens visszaidézi őket – egy kimért ám barátságos, szakmai viszonyt mutatnak, amely időnként a szerelem küszöbéig jutott, de a határt egyikük sem merte átlépni. Stevens különösen szigorúan őrizte tartózkodását, még akkor is, amikor Miss Kenton nyilvánvalóan közeledni próbált hozzá.

Amikor végül évtizedek múltán újra találkoznak, Mrs. Benn – aki már több mint húsz éve férjes asszony – bevallja, hogy néha elgondolkodott: talán hibát követett el, amikor igent mondott, ám azt is elmondja, hogy idővel megszerette férjét, és most örömmel készül első unokája érkezésére. Stevens ezután keserédesen mérlegeli mindazokat a lehetőségeket, amelyeket elszalasztott: nemcsak Miss Kenton esetében, hanem egész életének abban a kérdésében is, vajon érdemes volt-e oly vakon és feltétel nélkül szolgálni Lord Darlingtont, aki talán nem is volt méltó efféle hűségre. Néhány ilyen gondolatát egy jóindulatú idegennel is megosztja, akit utazása során ismert meg.

Ez az idegen azt tanácsolta neki: jobb, ha az ember a jelen örömeit keresi, mint ha a múlt terheit cipeli, hiszen „az este” végső soron a nap legszebb része. A regény zárásában úgy tűnik, Stevens megfogadja e szavakat, és a címadó „napok romjaira” tekint: arra a szolgálatra, amely még Mr. Farraday mellett várja, s arra, ami még megmaradt saját életéből.

Szereplők

[szerkesztés]
  • Mr. Stevens, a regény narrátora, angol főkomornyik, aki Darlington Hallban szolgál (A regény nem említi a keresztnevét)
  • Miss Kenton, a Darlington Hall házvezetőnője, később Mrs Benn néven házasodott meg
  • Lord Darlington, Darlington Hall tulajdonosa
  • William Stevens (idősebb Mr. Stevens), Mr Stevens apja
  • Lewis szenátor, amerikai politikus
  • ifjabb Mr. Cardinal, Lord Darlington egyik legközelebbi barátjának fia, újságíró
  • M. Dupont, magas rangú francia politikus
  • Mr. Farraday, Darlington Hall új tulajdonosa

Kritikai visszhang

[szerkesztés]

Salman Rushdie 2012-ben a The Guardianban közölt kritikájában arra mutatott rá, hogy a visszafogottság mögött egy lassan fortyogó érzelmi vihar rejtőzik, Stevens „nagyra törő” eszméi végül elpusztítják őt: „Valójában egy olyan emberről szól ez a történet, akit épp azok az eszmék tesznek tönkre, melyekre az egész életét építette.”[2] Domonkos Dóra az Élet és Irodalomban megjelent recenziójában úgy véli, hogy a regény szinte eseménytelen, mégis lebilincselő mű, amely egy hanyatló angol nemesi világot és annak főkomornyikját, Stevenst mutatja be. A lassú visszaemlékezések során feltárul a férfi érzelmektől megfosztott, munkának alárendelt élete, amelyben elmulasztotta a valódi boldogság lehetőségét. A könyv egyszerre korrajz, lélektani regény és fájdalmas elmélkedés az elmúlásról, a kihagyott lehetőségekről és az emberi kapcsolatok törékenységéről: „Felkavaró, rendkívül intelligens könyv, a komornyik »elvesztegetett« életét olvasva valószínűleg alapos önvizsgálatba kezdünk.”[3]

Adaptációk

[szerkesztés]

A regényből 1993-ban James Ivory készített filmet azonos címmel. A forgatókönyvet Ruth Prawer Jhabvala írta, a főszerepeket Anthony Hopkins és Emma Thompson alakította. A mellékszerepekben James Fox, Christopher Reeve, Hugh Grant és Peter Vaughan tűnik fel.[4] A BBC Radio 4 10 részes hangjátékot készített Ian McDiarmid főszereplésével, az adást első alkalommal 2003. augusztus 15-én mutatták be.[5] Ishiguro művét Alex Loveless adaptálta színpadra, a musicalt a londoni Union Theater-ben mutatták be 2010-ben.[6]

Magyar kiadások

[szerkesztés]

Hivatkozások

[szerkesztés]
  1. ↑ Anna, Todero: Brit klasszikus japán névvel (magyar nyelven). Magyarnarancs.hu, 2017. november 12. (Hozzáférés: 2025. augusztus 30.)
  2. ↑ Rushdie, Salman. „Salman Rushdie: rereading The Remains of the Day by Kazuo Ishiguro”, The Guardian, 2012. augusztus 17. (Hozzáférés: 2025. augusztus 29.) (brit angol nyelvű) 
  3. ↑ Domonkos Dóra (2016. július 8.). „A férfi, aki elfelejtett élni” (magyar nyelven). Élet és Irodalom LX (27). (Hozzáférés: 2025. augusztus 29.) 
  4. ↑ The Remains of the Day. Internet Movie Database. (Hozzáférés: 2025. szeptember 7.)
  5. ↑ BBC Radio 4 Extra - The Remains of the Day by Kazuo Ishiguro, 1. Darlington Hall (brit angol nyelven). BBC. (Hozzáférés: 2025. szeptember 7.)
  6. ↑ Walker, Tim: It's Remains of the Day: the musical for Kazuo Ishiguro (angol nyelven). The Telegraph, 2009. május 28. (Hozzáférés: 2025. szeptember 7.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Napok_romjai_(regény)&oldid=28385703”