Napkeleti vizeken
A Hazaszeretet,[1] Napkeleti vizeken, vagy Japán nemzeti dal, korabeli, téves megnevezésén Japán himnusz, avagy eredeti japán címén Hazafias induló (愛国行進曲; Aikoku kósinkjoku) egy japán második világháborús katonadal. Eredeti szövegét Morikava Jukio (森川幸雄) írta, zenéjét Szetogucsi Tókicsi (瀬戸口藤吉) szerezte. Magyar nyelvre Liszt Nándor fordította.
Magyar szövege (1941)[szerkesztés]
Napkeleti vizeken hömpölyög az ár,
Nézd a hajnalt, az egen mennyi napsugár!
Víztarajon fut a hab, rá ragyog a fény,
Nyolc szigeten süt a nap, táncol a remény.
Ó, hogyha virradásunk szép ködje száll,
Égbe repül az ima, feltöri magát.
Tűzhegyünk, a Fudzsima zengi a szavát,
Száll a tűz, ég a láng! Ne félj, szent hazánk!
Védte karunk a hazát száz viharon át,
Diadalmat akarunk, élet igazát!
Mert a miénk ez a föld, végtelen egünk,
S őseinktől örökölt drága tengerünk.
Ó, mindig élt e föld és élt Istenünk,
Napkeleti vizeken hömpölyög az ár,
Nézd a hajnalt, az egen mennyi napsugár!
Nippon él, Nippon él! Egy nép, egy a cél!
Nippon arca hova néz? Fölfelé tekint,
Mert a császár, a vitéz hogyha egyet int,
Tiszta szeme csupa fény, áldja meg az ég!
Benne örök az erény, istenivadék!
Ó, fel, fel, hív a császár, menjünk tehát!
Négy a tenger egy a szív, rajta, figyelem!
Harcra hát, ha odahív, s kész a győzelem!
Merre jár, s kardja vág,
Nyit majd száz virág!
Japán szövege (1937)[szerkesztés]
見よ 東海の空明けて |
Mijo tókaino szora akete |
Angol szövege[szerkesztés]
Lo ! above the eastern sea
Clearly dawns the sky ;
Glorious and bright the sun
Rideth up on high.
Spirit pure of heaven and earth
Fills the hearts of all,
Hope abounding springs--O sweet
Isles Imperial.
Yonder where the clouds of morn
Shed a radiant glow,
Fuji Mountain, Nippon's pride,
Rears its crown of snow.
Fair of form without a blot
Nobly doth it stand,
And unshakable--a ture
Symbol of our land.
He who reigns above in power
And in virtue dight,
Sovereign of unbroken line,
Is our changeless light.
We will follow--one and all
Loyal subjects, we--
Follow Him aright: fulfill
Our great destiny !
Onward, east, west, north and south.
Over land and main !
Let us make the world our home,
Call to fellow-men
Everywhere on the four seas,
Let us build the tower
of just peace--let our ideal
Bloom forth like a flower !
Though again and yet again
Trials we may meet,
Over us may tempests roar,
Storms upon us beat,
Resolute in heart and mind
Justice we defend.
But one road we know to gain
Triumph in the end.
Hark ! far from the hallowed past
Of the Age Divine
Sounds our fathers' measured tread.
O come fall in line !
As we, sons and daughters, march,
Shines our path before.
Glory be unto our land
Ever, evermore !