Napállatkák

Napállatkák
	Napállatkák
Rendszertani besorolás
Domén:	Eukarióták (Eukaryota);
Törzs:	Sarcodina;
Osztály:	Actinopoda;
Rend:	Napállatkák (Heliozoa); Haeckel, 1866
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Napállatkák témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Napállatkák témájú médiaállományokat.

A napállatkák (Heliozoa) mikroszkopikus vízi egysejtű élőlények rendje.

Elterjedés[szerkesztés]

Sós- és édesvizekben is egyaránt megtalálhatóak szerte a világon. Az édesvízi fajok nagymértékben a mocsaras és lápos vizek lakói, melyek sok rothadó anyagot tartalmaznak, ezért kedveznek a napállatkáknak. Lelőhelyüket főleg tavasszal a növényzetben dús kisebb méretű vizek képezik.

Leírás[szerkesztés]

A napállatkák sejtjeit parányi lyukakat tartalmazó szilárd váz borítja, amelynek építőanyaga többnyire mész, állábaikat a héj kis résein nyújtják ki. A napállatkáknak 200 sejtmagjuk is lehet, viszont általában csak 1mm nagyságúra nőnek meg életük során.

Szaporodás[szerkesztés]

A napállatkák szaporodásmódja jó példája az egysejtűek bonyolult életfolyamatainak. A napállatkák ivaros szaporodása az úgynevezett plazmaosztódás. E folyamat kezdetén az anyasejt behúzza állábait, gömbölyűvé válik, majd burkot épít maga körül. Ebben az anyacisztában a sejtek többsége tönkremegy, csupán kis részük osztódik, és valamennyi keletkező leánysejtbe egyetlen mag jut a 200-ból. Az anyasejt a cisztán belül leánysejtekre osztódik, amelyek azután elsődleges cisztákat alkotnak, majd ezek sejtmagja is osztódik. Így másodlagos ciszták keletkeznek. Két egymást követő megosztódás után a másodlagos cisztákból ivarsejtek (gaméták) alakulnak, amelyek egymással egyesülve zigótává lesznek. Ezek szilárd tokot választanak el. A zigóták sejtmagja többszörösen osztódik, így a fejlődési folyamat végén a belőlük kibújó egyedeknek újból több, esetleg sok sejtmagjuk van. Mindezek a folyamatok az anyacisztán belül játszódnak le, az anyasejt kocsonyás burka csupán ebben az állapotban oldódik fel.