Nansen-útlevél
A Nansen-útlevél, eredetileg és hivatalosan is hontalan személyek útlevele, 1922 és 1938 között nemzetközileg elismert menekült-útiokmány volt, amelyet először a Nemzetek Szövetségének Menekültügyi Főbiztosságának Hivatala állított ki hontalan menekülteknek.[1] Hamarosan Nansen-útlevél néven vált ismertté a norvég államférfiról és sarkkutatóról, Fridtjof Nansenről.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az első világháború végén jelentős zűrzavar alakult ki, ami menekültválsághoz vezetett. Számos kormányt megbuktattak, és a nemzeti határokat újrarajzolták, általában etnikai szempontok szerint. Néhány országban polgárháború tört ki. Sokan elhagyták otthonukat háború, üldöztetés vagy attól való félelem miatt. A felfordulás azt eredményezte, hogy sok embernek nem volt útlevele, sőt nem volt állam, amely azt kiadhatta volna, ami sok nemzetközi utazást akadályozott meg, s ez gyakran csapdába ejtette a menekülteket. A Nansen-útlevél megszerzését kiváltó esemény az volt, hogy a Szovjetunió új kormánya 1921-ben bejelentette, hogy megvonja a külföldön élő oroszok állampolgárságát, köztük mintegy 800 000 orosz polgárháborús menekültét.[2] Az első Nansen-útleveleket az orosz menekültek személyazonossági bizonyítványáról szóló kormányközi konferencián kötött nemzetközi megállapodást követően állították ki, amelyet Fridtjof Nansen hívott össze Genfben 1922. július 3. és július 5. között,[3] a Nemzetek Szövetsége (Népszövetség) menekültügyi főbiztosaként.[4] 1942-re 52 ország kormánya ismerte el őket.
1924-ben a Nansen-megállapodást kiterjesztették az örmény, 1928-ban pedig az asszír, asszír-káldeus, bolgár és török menekültekre is.[5] Körülbelül 450 000 Nansen-útlevelet adtak ki[6] azoknak a hontalanoknak és menekülteknek, akiknek úti okmányra volt szükségük, de azt nem tudták beszerezni egy nemzeti hatóságtól.
Nansen 1930-ban bekövetkezett halála után az útlevelet a Nemzetek Szövetségén belül működő Nansen Nemzetközi Menekültügyi Iroda kezelte. Ekkor az útlevél már nem tartalmazott utalást az 1922-es konferenciára, hanem a Nemzetek Szövetsége nevében adták ki. Az irodát 1938-ban bezárták. Az útleveleket ezt követően egy új ügynökség, a Nemzetek Szövetsége égisze alatt működő londoni Menekültügyi Főbiztosság Hivatala adta ki.[7][8]
Képgaléria
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Öröksége
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A Nansen Nemzetközi Menekültügyi Hivatal 1938-ban Nobel-békedíjat kapott a Nansen-útlevelek létrehozására tett erőfeszítéseiért.[9][10]
Nansen-útleveleket ma már nem adnak ki, de a létező nemzeti és nemzetközi szervezetek, köztük az Egyesült Nemzetek Szervezete, úti okmányokat bocsátanak ki hontalan személyek és menekültek számára, például személyazonossági igazolványokat (vagy „idegen útleveleket”) és menekült útiokmányokat.[forrás?]
Nevezetes birtoklói
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Robert Capa fotóriporter
- Vera Konsztantyinovna Romanova orosz hercegnő
- Marc Chagall[11][12] festő
- Alexander Grothendieck[13] matematikus
- G. I. Gurdjieff író
- Vladimir Nabokov – alias Timofey Pnin, a Pnin főszereplője Nansen-útlevéllel vándorolt az Egyesült Államokba, akárcsak Valeria, Humbert Humbert első felesége a Lolitában
- Arisztotélisz Onászisz hajómágnás
- Tom Parker „ezredes”
- Anna Pavlova[11][12] balerina
- Marija Pavlovna Romanova orosz nagyhercegnő (1890–1958)
- Sergey Rachmaninov[11][12] zeneszerző
- Menachem Mendel Schneerson rabbi
- Otto Skorzeny kommandós katonatiszt
- Igor Stravinsky[12][11] zeneszerző
- XIII. Alfonz spanyol király
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "The Little-Known Passport That Protected 450,000 Refugees" Atlas Obscura, Retrieved October 10, 2017
- ↑ Nansen the humanist, retrieved December 11, 2012
- ↑ Refugees, United Nations High Commissioner for. "Refworld – Arrangement with respect to the issue of certificates of identity to Russian Refugees". refworld.org. Hozzáférés: 2018. április 9..
- ↑ "Documents from the League of Nations Archives". Refugee Survey Quarterly. 22 (1): 71–73. 2003. doi:10.1093/rsq/22.1.71.
- ↑ "Arrangement of 12 May 1926 relating to the Issue of Identity Certificates to Russian and Armenian Refugees League of Nations, Treaty Series Vol. LXXXIX, No. 2004" (PDF). refworld.org. 2022. október 9. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2018. április 9..
- ↑ Nansen-pass Store Norske Leksikon, retrieved December 11, 2012
- ↑ "Office of the High Commissioner for Refugees under the Protection of the League – Yearbook Profile – Union of International Associations". www.uia.org. Hozzáférés: 2018. április 9..
- ↑ The Nansen Office Arkivverket. Retrieved December 2, 2014
- ↑ Fridtjof Nansen, Nobelprize.org, 1922. Retrieved February 22, 2011
- ↑ "The Nansen International Office for Refugees – Nobel Lecture". www.nobelprize.org. Hozzáférés: 2018. április 9..
- 1 2 3 4 The Nansen Office Arkivverket.no, retrieved December 11, 2012
- 1 2 3 4 Nansenkontoret Arkivverket.no (in Norwegian), retrieved December 11, 2012
- ↑ Mumford, David (2015). "(Obituary) Alexander Grothendieck (1928–2014) Mathematician who rebuilt algebraic geometry". Nature (angol nyelven). 517 (7534): 272. doi:10.1038/517272a. PMID 25592527. Hozzáférés: 2015. október 14..
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Nansen passport című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Fridtjof Nansen emlékelőadássorozat, az Egyesült Nemzetek Egyeteme
- A Nansen Passport Archiválva 2008. szeptember 29-i dátummal a Wayback Machine-ben New York-i Egyetem Média-, Kulturális és Kommunikációs Tanszékének médiarégészeti halottmédia-archívuma