Nancy Wake

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nancy Wake
Született1912. augusztus 30.[1][2]
Roseneath[3]
Elhunyt2011. augusztus 7. (98 évesen)[4][1][2]
Kingston-upon-Thames
Álneve
  • Souris blanche
  • The White Mouse
  • Lucienne Suzanne Carlier
  • Hélène
  • Witch
  • Andrée
Állampolgársága
Foglalkozása
IskoláiNorth Sydney Technical High School
Kitüntetései
  • Croix de guerre 1939–1945
  • Elnöki Szabadság-érdemrend
  • 1939–45 Star
  • France and Germany Star
  • Defence Medal
  • War Medal 1939–1945
  • George Medal (1945. július 17.)[5]
  • Médaille de la Résistance (1947. március 31.)[6]
  • a francia Becsületrend tisztje (1988)
  • Companion of the Order of Australia (2004. június 14.)[7]
  • RSA Badge in Gold (2006. november 15.)[8]

A Wikimédia Commons tartalmaz Nancy Wake témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Nancy Grace Augusta Wake (Wellington (Új-Zéland), 1912. augusztus 30.Kingston-upon-Thames, (London), 2011. augusztus 7.) A második világháborúban a brit Special Operations Executive ügynöke volt. A Francia Ellenállási Mozgalomban vezető szerepet töltött be.

Életpályája[szerkesztés]

Franciaország 1940-es bukása után a francia ellenállás futára lett volt, majd később Ian Garrow százados hálózatához csatlakozott. 1943-ra Nancy Wake lett a Gestapo legkeresettebb személye, 5 millió frank volt kitűzve a fejére.

Hat testvére volt. Tizenhat évesen elköltözött otthonról. Vonzották a kalandok. Először nővérként dolgozott, majd Amerikába utazott. Egy darabig New Yorkban élt, majd Európába költözött, Londonban, azután Párizsban élt és újságírónak állt. Közelről érzékelte Hitler hatalomra jutását. Többször tanúja volt olyan incidenseknek, melyekben zsidókat vertek utcán össze és elhatározta, hogy harcolni fog a nácik ellen.

1939-ben férjhez ment egy gazdag francia gyároshoz, Henri Edmond Fioccahoz, majd belevetette magát a háborúba. Az ellenállás hírvivője lett, szabotőrként és kémként működött. Amikor leleplezték, Londonba menekült, közben férjét elfogták és a Gestapo kivégezte.

Később visszatért Franciaországba, ahol fontos szerepe volt London és a partizánok kapcsolattartójaként. Kihívó magatartása, feltűnő szépsége és rettenthetetlen bátorsága megvédte a legnehezebb pillanatokban is. Rengeteg nácit ölt meg. Soha nem kapták el.

A háború után a brit hírszerzésnek dolgozott. Néhány héttel a 99. születésnapja előtt halt meg.

Önéletrajzi regénye: A fehér egér.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]