Ugrás a tartalomhoz

Nancy Allen (színművész)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nancy Allen
SzületettNancy Anne Allen
1950. június 24. (74 éves)[1]
Bronx
Állampolgárságaamerikai[2]
Nemzetiségeamerikai
Házastársa
Foglalkozása
Iskolái
  • Lee Strasberg Theatre and Film Institute
  • Academy of Mount St. Ursula High School
  • High School of Performing Arts
Színészi pályafutása
Aktív évek1962 – 2008
Híres szerepei

A Wikimédia Commons tartalmaz Nancy Allen témájú médiaállományokat.

Nancy Anne Allen (Bronx, New York City, 1950. június 24. – ) többszörös Szaturnusz-díjra jelölt amerikai színésznő., a Robotzsaru filmek egyik főszereplője.

Élete

[szerkesztés]

Származása, ifjúsága

[szerkesztés]

New York Yonkers nevű elővárosában nőtt fel. Apja rendőr volt. Félénk kislány volt, anyja a tánctanulásra ösztönözte, egy évet járt a bronxi Academy of Mount St. Ursula előaóművészeti középiskolába, később érdeklődése a színművészet felé fordult, és a Jose Quintanos School for Young Professionals nevű alapítványi tehetséggondozó iskolába járt. 1962-ben, 15 éves korában egy televíziós reklámfilmecskében szerepelt.

Színészi pályája

[szerkesztés]

Első komolyabb filmszerepét Hal Ashby rendező 1973-as Az utolsó szolgálat című filmdrámájában játszotta, mint Jack Nicholson aggódó barátnője. 1973-ban feleségül ment Brian De Palma filmrendezőhöz, aki több filmjében is főszerepet adott neki, először a Stephen King regényéből készült 1976-os Carrie című misztikus horrorfilmben, Sissy Spacek és Piper Laurie társaságában. A filmet a United Artists készítette. 1978-ban Robert Zemeckis rendező Add a kezed! című fekete komédiájában egy Beatles-rajongó tinilányt alakított. 1979-ben Steven Spielberg Meztelenek és bolondok című háborús filmkomédiájában Dan Aykroyd és John Belushi mellett játszott.

Brian De Palma 1980-as Gyilkossághoz öltözve című bűnügyi horrortörténetében ő kapta a női főszerepet, Michael Caine és Angie Dickinson mellett. Egy fiatal prostituáltat játszott, akit egy nőnek öltözött kéjgyilkos üldöz. Ezért az alakításáért jelölték az év színésznő felfedezettjének járó Gloden Globe-díjra, és ugyanakkor érdekes módon a legrosszabb színésznőnek járó Arany Málna díjra is. 1981-ben Brian De Palma újabb főszerepet adott feleségének a Halál a hídon című politikai krimijében.

Stewart Raffill rendező 1984-es Az idő pallosa – A Philadelphia kísérlet című science-fiction kalandfilmjében nyújtott alakításáért Szaturnusz-díjra jelölték. 1987-ben ismét főszerepet kapott, Anne Lewis rendőrnőt, a címszereplő Peter Weller partnerét alakította Paul Verhoeven rendező Robotzsaru című nagy sikerű akciófilmjében, mely a műfaj klasszikusává, szinte kultuszfilmmé vált. Sikere megalapozta hollywoodi újonc, a holland Verhoven rendező további pályáját.[3] Allen ugyanezt a szerepet vitte tovább az 1990-es folytatásban, Irvin Kershner rendező Robotzsaru 2.-jében, majd Fred Dekker rendező 1993-as – lényegesen gyengébb – Robotzsaru 3.-jáben is. A rendőrtiszti szerep hitelesebbé tételéhez harcművészeteket tanult és rendőri kiképzésen is részt vett. Az 1. és 3. részekben játszott szerepeivel újabb Szaturnusz-díj jelöléseket szerzett. Az első Robotzsaru-filmek idején Allen szerepelt Abel Ferrara rendező The Gladiator című 1986-os akciófilmjében, ahol Ken Wahl és Robert Culp társaságában egy országúti sorozatgyilkos utáni kutatnak. 1988-ban főszerepelt a „Poltergeist”-horrorfilm-sorozat harmadik filmjében, a Kopogó szellem 3.-ban is. A Robotzsaru-filmek után, 1994-ben nagy alakítást nyújtott Bill Condon rendező Az ember, aki nem tud meghalni című bűnügyi thrillerfilmjében, a szökevény gyilkost alakító Malcolm McDowell és kiszemelt áldozata, Roger Moore társaságában. 1998-ben Steven Soderbergh rendező Mint a kámfor című romantikus krimivígjátékában is felbukkant, Jennifer Lopez és George Clooney mellett.

Több sikeres tévésorozatban is megjelent, így az Angyali érintésben, a Végtelen határokban, a Mókás hekusban és a Különleges ügyosztályban. 2008-ban felhagyott a filmezéssel és jószolgálati munkájának szentelte magát.

Magánélete

[szerkesztés]

Eddig háromszor ment férjhez, mindhárom frigy válással végződött. Első férjével, Brian De Palma filmrendezővel 1979. január 12-én házasodott össze, 1984-ben elváltak. Második házasságát Craig Shoemaker(wd) komikussal, stand-up előadóval kötötte 1992. szeptember 6-án, a házasságot 1994-ben bontották fel. Harmadik férjével, Randy Bailey valóságshow-szereplővel 1998 júniusától 2005-ig élt együtt, a házasságot 2007. május 17-ig bontották fel.

2008-ban Allen alapvetően átrendezte életkörülményeit, és aktív életének középpontjába a rákbetegek és családjaik segítését helyezte. [4][5] Döntését még 2005-ben hozta meg, amikor bensőséges barátnője és korábbi színésznő-kollégája, Wendie Jo Sperber(wd) emlőrákban meghalt.[6] Sperber még életében létrehozott egy rákbetegeket támogató alapítványt, a „weSPARK Cancer Support Center”-t, amelynek munkájában Allen kezdettől fogva aktívan részt vett. 2010-ben őt nevezték ki az alapítvány igazgatójává. Nyilatkozatai szerint ebben a munkában megtalálta életének fő célját.[7]

Filmszerepei

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Internet Broadway Database (angol nyelven). Internet Broadway Database . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. a születési helyből következtetve
  3. Young 2000 529. old.
  4. Abelson 2017 $ 1:27:00
  5. Abelson 2017 $ 1:27:00–1:30:00
  6. Val Zavala: A Warm and Comfortable Place to Help Cope with Cancer. KCET, 2013. április 19. [2019. július 8-i dátummal az eredetiből archiválva].
  7. Mike Smith: Interview with Nancy Allen. Media Mike’s, 2011. február 9. [2017. augusztus 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2025. február 2.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Nancy Allen (actress)
A Wikimédia Commons tartalmaz Nancy Allen (színművész) témájú médiaállományokat.