Ugrás a tartalomhoz

Nagyon alacsony frekvencia

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
LORAN toronyantenna a Cambridge Öbölnél

A nagyon alacsony frekvencia alatt azokat az elektromágneses hullámokat értjük, amelyek frekvenciája 3 – 30 kHz közötti frekvenciatartományba esik. A hullámhosszuk pedig 10 – 100 km közötti. Nevezik még 10 kilométeres hullámoknak, illetve míriaméteres hullámoknak.

Rövidítésként leginkább az angol nyelvű megnevezésének "Very Low Freequency" mozaikszavát, a VLF -et használják.

Magyarországon használják az "Igen Hosszú Hullámok" megnevezést, és az IHH rövidítést.

Terjedése [1]

[szerkesztés]

A 10 kilométeres hullámok terjedése leginkább felületi hullámok útján történik. A domborzat nagyobb kitüremkedései sem csillapítják, a frekvencia csökkenésével a talajmenti terjedés hatékonysága egyre javul.

A 10 kilométeres hullámok behatolnak a víz, tengervíz szintje alá is, továbbá víz alatt, sőt talaj alatt is képesek terjedni.

A VLF hullámokat az ionoszféra is jól tükrözi, mind nappal, mind éjjel. A talaj és az ionoszféra között pattogva akár többször is megkerülheti a Földet. Gömbhéjszerű hullámvezető réteg jön létre, melynek belső falát a talaj képzi, külső falát nappal a D réteg alsó határa, éjjel pedig E réteg alsó határa képzi.

A D réteg a magasabb frekvenciákon rossz hullámvezető, a frekvencia csökkenésével viszont egyre jobb a hullámvezető képessége. Az ULF, SLF, ELF tartományokban kifejezetten jól tükröz.

Ha VLF hullámokat sugárzunk az ionoszférára merőlegesen, akkor az képes átjutni azon. Ha a sarkvidék környékén csinálják ezt, akkor képes behatolni a Van-Allen övezetbe, és annak mágneses erővonalai mentén visszajut a Föld átellenes pólusára.

Felhasználása

[szerkesztés]
VLF antenna tetőkapacitással – Anthorn rádióállomás, Egyesült Királyság

Mivel talaj mentén iránytorzítástól mentesen terjed, remekül használható rádiónavigációs célokra.

LORAN C antenna

A VLF alkalmas tengeralattjárókkal történő kommunikációra. Továbbá a tengeralattjárók korlátozottan helymeghatározásra is használhatják, mivel a víz alatt kb. 28m-es mélységig a rádiófrekvenciás hullámfront nem torzul. [1]

Az amerikai Omega navigációs adók megtalálhatók a 10,2, 12, és 13,6 kHz-en. Az orosz tengerészet hasonló rendszerének frekvenciája: 15,62 kHz.

Az amerikai légierő FSK-módú kommunikációs rendszert üzemeltet a 29,5 és a 37,2 kHz frekvenciákon. Ezt a rendszert azért hozták létre, hogy nukleáris csapás esetén tartalékként szolgáljon, ha a robbanások következtében az ionoszférában való hullámterjedés használhatatlanná válik. Különböző FSK-állomások találhatók a tengeralattjárókkal és a hajókkal való közvetlen kommunikáció céljára.

Használják meteorológiai megfigyelésekhez is, ún. passzív meteorológiai alkalmazásokban.

Jelentős szerepe van geofizikai kutatásokban is.

Felosztása [2]

[szerkesztés]
1. KÖRZET 2. KÖRZET 3. KÖRZET Magyarország
8,3 kHz alatt

(Nincs felosztva)

8,3 kHz alatt

(Nincs felosztva)

8,3–9 kHz
  1. METEOROLÓGIA
8,3–9 kHz
  1. METEOROLÓGIA
9–11,3 kHz
  1. METEOROLÓGIA
  2. RÁDIÓNAVIGÁCIÓ
9–11,3 kHz
  1. METEOROLÓGIA
  2. RÁDIÓNAVIGÁCIÓ
11,3–14 kHz
  1. RÁDIÓNAVIGÁCIÓ
11,3–14 kHz
  1. RÁDIÓNAVIGÁCIÓ
14–19,95 kHz
  1. ÁLLANDÓHELYŰ
  2. TENGERI MOZGÓ
14–19,95 kHz
  1. ÁLLANDÓHELYŰ
  2. TENGERI MOZGÓ
19,95–20,05 kHz
  1. HITELES FREKVENCIA ÉS ÓRAJEL
19,95–20,05 kHz
  1. HITELES FREKVENCIA ÉS ÓRAJEL
20,05–70 kHz
  1. ÁLLANDÓHELYŰ
  2. TENGERI MOZGÓ
20,05–70 kHz
  1. ÁLLANDÓHELYŰ
  2. TENGERI MOZGÓ

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b M.P. Doluhanov. Rádióhullámok terjedése (1978) 
  2. STIR. stir.nmhh.hu. (Hozzáférés: 2025. április 4.)