Nagymagvú tiszafa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Nagymagvú tiszafa
Kaya fa (Torreya nucifera) leveles ágai
Kaya fa (Torreya nucifera) leveles ágai
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Tiszafafélék (Taxaceae)

korábban: áltiszafafélék (Cephalotaxaceae)

Nemzetség: Nagymagvú tiszafák (Torreya)
Arn. (1838)
Fajok
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nagymagvú tiszafa témájú kategóriát.

A nagymagvú tiszafa (avagy muskotályfenyő, Torreya) a fenyőalakúak közé tartozó áltiszafafélék egyik nemzetsége. A nemzetség tudományos nevét John Torrey amerikai botanikusról kapta.

Származása, elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mind a hat faja a Csendes-óceán partvidékéről (Kelet-Ázsiából, illetve Kaliforniából) származik, de a mérsékelt égövben sokfelé telepítik őket.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eredeti élőhelyén a fajok többsége kis- vagy közepes termetű fa; hazánkban inkább csak bokorfákká fejlődnek. Szabályos ágrendszerű örökzöld.

Nemcsak habitusa, de levele és hajtása is nagyon hasonlít a tiszafáéhoz — kivéve a T. jackii-t, amelynek hosszú, lecsüngő tűi szubtrópusi hangulatot keltenek. Változatos hosszúságú, vékony, nyélbe keskenyedő, szálkás hegyben végződő tűleveleik átellenesen állnak.

Levélhónalji tobozvirágzatukból első évben előmag fejlődik, és csak a második évben érik be. A közönséges tiszafától (Taxus baccata) jól megkülönbözteti őket, hogy erősen gyantás szövetű arilluszuk a magot teljesen beborítja.

Életmódja, termőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy- vagy kétlakiak. A jó vízgazdálkodású, mély rétegű talajt és – különösen a kaliforniai nagymagvú tiszafa – a párás környezetet kedvelik, de egyéb környezetben is megélnek. Fiatalon fagyérzékenyek lehetnek; leginkább fagytűrő a japán nagymagvú tiszafa (T. nucifera).

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legtöbb fajt kertészeti célra, díszfának hasznosítják. Sötét, örökzöld lombjával jó háttérfa; egyedül ültetve a csüngő tűs T. jackii kivételével nem elég látványos (ráadásul a szelet, a hideget és a száraz levegőt nem is kedveli). Vörösre érő vesszője télen mutatós. Magyarországon kevéssé ismert, kereskedelmi forgalomban alig fordul elő. Egy szép, idős kaliforniai nagymagvú tiszafa él a Folly arborétumban.

Egyes fajok, főleg a kínai, a japán és a kaliforniai nagymagvú tiszafa termését eredeti élőhelyükön meg is eszik. A japán nagymagvú tiszafa magvaiból főzőolajat sajtolnak.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]