Nagyboldogasszony-bazilika (Székesfehérvár)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Nagyboldogasszony-bazilika
Az égő bazilika. Miniatúra a Képes krónikából
Az égő bazilika. Miniatúra a Képes krónikából
Vallás kereszténység
Felekezet római katolikus
Építési adatok
Építése 10181543 között
Stílus romanika, gótika
Felszentelés 1038
Elérhetőség
Település Székesfehérvár
Elhelyezkedése
Nagyboldogasszony-bazilika (Székesfehérvár)
Nagyboldogasszony-bazilika
Nagyboldogasszony-bazilika
Pozíció Székesfehérvár térképén
é. sz. 47° 11′ 30″, k. h. 18° 24′ 38″Koordináták: é. sz. 47° 11′ 30″, k. h. 18° 24′ 38″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyboldogasszony-bazilika témájú médiaállományokat.

A székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilika (vagy Szűz Mária-bazilika, királyi bazilika, koronázóbazilika, főbazilika) a korabeli Európa egyik legnagyobb, a középkori Magyar Királyság legnagyobb és legfontosabb temploma volt, melyet I. István király kezdett el építtetni nem sokkal az államalapítás után. A hihetetlenül gazdag bazilika az évszázadok során folyamatosan épült. Történetének a török hódoltság vetett véget, ugyanis ez idő alatt a királyok városa oszmán és keresztény ostromok sorát szenvedte el. Maradványai kevésbé látványosak a Belváros többi látnivalójához képest, de jelentősége fölülmúlja azokét: Orseolo Pétertől IV. Béla kivételével (őt egy másik fehérvári bazilikában kenték föl) egészen I. Ferdinándig minden magyar uralkodót e falak között koronáztak királlyá, emellett pedig tizenöt uralkodónk végső nyughelyéül is választotta a templomot. Területe ma Magyarország hivatalos nemzeti emlékhelyeinek egyike Középkori Romkert - Nemzeti Emlékhely néven.

A székesfehérvári Szűz Mária prépostság sok tekintetben egyedülálló volt. Szent István királynak a Szentföldre vezető zarándokút mellett épített magánegyháza a középkori Magyarország király- és királyné-koronázásainak, királyi esküvőknek, temetkezéseknek a helyszíne lett. Itt őrizték évszázadokon át a koronát és a koronázási jelvényeket, valamint a fontos iratokat. Számos sorsfordító eseménynek, törvénykezési gyűlésnek, országnagyok tanácskozásának helyszínéül szolgált e hely.

Építéstörténet[szerkesztés]

Első királyunk, Szent István kezdte építtetni (német székesegyházak mintájára) a XI. század elején, végső nyughelyéül. A XI. században elkészülte után a maga 60×30 m-es alapterületével és kb. 30 m-es belmagasságával a korabeli Európa egyik legnagyobb bazilikája volt.

Légi felvétel a Romkertről

Szent István korabeli bazilikája háromhajós, négy tornyos és valószínűleg két szentélyes volt. Déli oldalához kerengő is csatlakozott.

Az épület évszázadokat átívelő rendkívüli jelentősége arra vezethető vissza, hogy a templom falai között – pontosabban a templom közepén – nyugodott az 1083-ban szentté avatott István király (†1038). Szarkofágja ma is látható az ő tiszteletére felépített mauzóleumban. Fiát, az ugyancsak akkor szentté avatott Imre herceget (†1031) már előbb eltemették. Kriptáját a déli hajó második és harmadik pillére között tárták fel.

A Szent István után trónra lépő királyokat IV. Béla kivételével (ő egy másik székesfehérvári bazilikában koronáztatta meg magát) egészen I. Ferdinándig itt kenték királlyá és Istvánhoz hasonlóan sokuk (szám szerint 14) ide is temetkezett.

Átalakítások[szerkesztés]

A törökök 1601-ben kivonulnak Fehérvárról,
ám egy év múlva újra visszafoglalták a várost

1327-ben Károly Róbert király, mivel a templomba kívánt temetkezni, részben beboltoztatta főhajót. 1426-ban az itáliai származású Ozorai Pipó gótikus stílusban újjáépítette a bazilika délnyugati (Városháztér felőli) tornyát. Így a templom eddigi szimmetria-egyensúlya megbomlott, mivel ez a torony jóval magasabb volt, mint a homlokzat másik északnyugati tornya. Becslések szerint 65–70 m magas lehetett az úgynevezett Pipó-torony. Az építkezés nem kevés pénzébe került Ozorai Pipónak, így különös kegyben részesült: a bazilika falain belül temetkezhetett. Ez szinte kizárólag csak királyokat illetett meg. A tehetősebb emberek sír-kápolnát építhettek a bazilika mellé, vagy a kerengő udvarán temetkezhettek. Ozorai Pipó sírja valószínűleg az általa építtetett torony alatt volt.
Az utolsó jelentősebb építkezés Hunyadi Mátyás idejében zajlott, aki lebontatta a korábbi keleti szentélyt és a mögötte húzódó városfalat is, majd feltöltette a területet és kelet felé egy új 30 m hosszú kápolnakoszorús szentélyt épített a Hunyadi család sír-kápolnájául. Később a városfalat is visszaépítették. Az úgynevezett Mátyás-sírkápolna lehetett a bazilika legszebb része, mely a francia gótikus katedrálisok, például a párizsi Notre-Dame szentélyéhez lehetett hasonló. A bővítések után a templom teljes hossza már meghaladta a 100 métert.[1]

Pusztulása[szerkesztés]

Johan Sibmacher: Székesfehérvár keresztes ostroma 1601-ben

Székesfehérvár 1543-ban török kézre került, a török várkapitány a királysírokat már ekkor kifosztotta. A koronázó bazilika pusztulása az 1601-es sikeres keresztény visszafoglaláskor kezdődött, ugyanis a törökök lőporraktárnak használták a Pipó-tornyot, s miután nem tudták megtartani a várost, nehogy a győzteseké legyen a lőpor, inkább felrobbantották. A hatalmas robbanásban összeomlott a Pipó-torony, továbbá leégett az egész templom. Az ostrom után nem állították helyre, köveiből javították ki a megsérült városfalakat. A keresztény seregek feltörték a bazilikában még sértetlen királysírokat.

1602-ben a törökök visszafoglalták a várost, ők is kőbányának használták a templomot. A templom északi oldalkápolnái használható állapotban maradtak, ezeket csak a XVIII. század végén, a püspöki palota építésekor bontották el.

A XIX. század elejére az egykori királyi bazilika összes földfelszín feletti maradványa eltűnt. Az ezt követően megkezdődött ásatások már csak a felszín alatt tudtak alapfalakat feltárni, ebből azonban a templom pontos külalakjára már nem lehet következtetni.

Csupán egyetlen királysír maradt sértetlen a bazilikában. Ma III. Béla néven tiszteljük azt a királyt, akit feleségével, Châtillon Annával 1848-ban találtak meg a templom déli oldalhajójában csatornaásás közben. Az azonosítás viszont bizonytalan, több jel mutat arra, hogy a királyi csontok Könyves Kálmánnak és hitvesének, Hauteville-i Felíciának a maradványai. Erre utal egy a sírban talált körmeneti kereszt, amit csak püspökök sírjába volt szokás temetni, és Kálmán király volt az egyetlen uralkodó, aki megkoronázása előtt püspök volt.

Koronázások[szerkesztés]

Jelentősebb temetkezések[szerkesztés]

  • 1038: I. (Szent) István
  • 1116: (Könyves) Kálmán
  • 1141: II. (Vak) Béla
  • 1162: II. Géza
  • 1163: II. László
  • 1165: IV. István
  • 1196: III. (Nagy) Béla
  • 1205: III. László

  • 1342: I. Károly (Róbert)
  • 1382: I. (Nagy) Lajos
  • 1439: Albert
  • 1490: I. (Igazságos) Mátyás
  • 1516: II. (Dobzse) Ulászló
  • 1526: II. Lajos
  • 1540: I. János

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A székesfehérvári királyi bazilika a középkorban”, SZIKM blog, 2015. augusztus 17. (Hozzáférés ideje: 2018. június 28.) (en-US nyelvű) 
  2. Egyes vélemények szerint a koronázásra Esztergomban került sor.
  3. Egyes vélemények szerint a koronázásra Csanádon került sor.
  4. Ifjabb királlyá koronázták.
  5. Ifjabb királlyá koronázták.
  6. Az esztergomi érsek megtagadta III. Béla koronázását, így a kalocsai érsek a pápa közbenjárására törvényes királlyá kenhette őt.
  7. Ifjabb királlyá kenték. 1182-ben már Esztergomban is megkoronázták. A hatalmat apja halála után, 1196-ban vette át, újabb koronázásra nem került sor.
  8. Ifjabb királlyá koronázták. Trónra lépésekor, 1235-ben is megkoronázták, de nem a Nagyboldogasszony-bazilikában, hanem a Szent Péter- és Szent Pál-bazilikában, a mai Szent István-székesegyház elődjében.
  9. Ifjabb királlyá koronázták.
  10. A koronázási misét a kalocsai érsek celebrálta.
  11. A koronázási misét a veszprémi és a csanádi püspök celebrálta.
  12. Esztergomi és budai érvénytelen koronázásai után végül törvényes királlyá kenték Székesfehérvárott.
  13. A koronázás nem a Szent Koronával, hanem I. (Szent) István székesfehérvári sírjáról származó fejereklyetartójának diadémjával történt.
  14. A koronázást a nyitrai püspök vezényelte, aki ekkor a rangidős főpap volt, ezért a ceremónia törvényes keretek között zajlott.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]